A nappalink fényárban úszik. Anyám és apám a TV előtt gubbasztanak, és a Viadalt nézik. Ezek szerint a 2. Körzet valamelyik Kiválasztottja benne van az első 6-ban. Olyankor szokásos a Körzetemben minden lámpát felkapcsolni, és égve hagyni addig, amíg tart a Viadal közvetítése, azaz kb. éjfélig. Aztán meglátok egy szőke fiút hátulról. Chris lenne az esetleg? A srác hallott valamit-megzörrent egy bokor-ezért megfordul. És akkor meglátom az arcát. Én vagyok az. Az egyik bokorból egy nyíl száguld ki, majd rögtön utána egy másik is. Az első elvéti célpontját, a második azonban célba ér: a TV-ben levő másom elterül a földön. Ágyú dörren.
-Idén sem mi nyerünk.-Mondja apám szomorúan.
-Kár, hogy nincs gyermekünk, akit elküldhetnénk Hivatásosnak.-Kontráz anyám...
Hát igen. Elég nagy a valószínűsége, hogy idén a szüleim engem tagadnak ki. Vicces, hogy elméletben büntetés, azonban gyakorlatban nem fogok bűnhődni. A tegnapi menetrendhez tartom magam: gyorsan csinálok meg mindent, azután pedig lemegyek az edzőterembe. Még senki sincs lent, ugyanúgy, mint tegnap. Nekiállok íjászkodni. Nem megy olyan rosszul, mint emlékeimben, azonban még mindig ezt a fegyvert tudom a legkevésbé használni, nem úgy, mint Glimmer. Ő biztos ezt fogja bemutatni a játékmestereknek. Elég sokat szórakozom az íjjal, s kikérem az állomáson levő ember véleményét. Segít, így már sokkal jobban megy amikor hallom, hogy nyílik az ajtó. Szívem mélyén reménykedem, hogy Thalia az, de Clove lép be. Nem kellene meglepődnöm, hisz unokahúgom is szeret korán kelni. Az óra tanúsága szerint még csak 7 óra van.
-Szia, Clo.-Mosolygok rá.
-Nem reggeliztél velem. Csak Arria volt fent, és kénytelen voltam végighallgatni a fecsegését. Legközelebb ne hagyj egyedül reggelizni, mert az a nőszemély kiállhatatlan.-Mire befejezi, már oda is futott hozzám, s megölelt.-Cato, szeretlek.-Suttogja, s hozzám bújik. Pont, mint évekkel ezelőtt, azon a végzetes napon a 2. Körzetben lévő Kiképzőközpontban. Amikor azt mondták, hogy együtt megyünk erre az átkozott Viadalra. Pontosabban egymás ellen.
-Khm, khm.-Köszörüli meg a torkát az egyik játékmester odafent. Egész pontosan Seneca Crane az, a főjátékmester. Ő küld majd minket a halálba.-Lehet, hogy rokonok voltatok a 2. Körzetben, azonban a Kapitóliumba mint ellenségek érkeztetek. Ha még egyszer meglátom azt, amit az előbb, akkor garantálom, hogy első nap meghaltok mindketten.-Azzal a főjátékmester hátat fordít nekünk, s kimegy. Kibontakozok Clove öleléséből, s szomorkásan rámosolygok. Ő is ugyanazt teszi, s elindul a dárdákhoz. Vicces, hogy neki azzal vannak bajai, miközben Marvelnek a dárda az erőssége, a kések-amikkel Clo a legjobb-a gyengéi. Lehet, hogy úgy tanítottak be minket, hogy én Glimmer ellenfele legyek, Clove pedig Marvelé? Lehetséges, hogy ezt előre kigondolták, vagy csak a véletlen műve? Kiscit később elkezdenek szállingózni az emberek. Megjelenik Marvel és Glimmer is, s összegyűlünk a terem közepén. Kölcsönösen üdvözöljük egymást, majd várni kezdünk Thaliára. Szokásunkká vált megvárni egymást. Érdekes. És akkor belép ő. Kicsit csapzottan ugyan, de így is gyönyörűen. Fekete haja laza lófarokba kötve, zöldeskék szeme csillog. Thalia ma is jól néz ki. Azt azonban nem tudom, mióta érzek én így bárki iránt is. Nemhogy az egyik ellenfelem iránt.
-Sziasztok.-Köszön ránk. Szája sarkában mosoly bujkál.
-Helló Thalia.-Vigyorog rá Marvel.
-Jó, hogy itt vagy.-Mondja szintén mosolyogva Glimmer.
-Szia.-Köszönök neki. Szeretnék mondani neki még valamit, de akkor Clo odaszalad hozzá, majd megöleli. Felnézek, és látom, ahogyan Seneca Crane a fejét csóválja.
-Ha nem baj, mi elmennénk a kardokhoz.-Mondom gyorsan, s Marvel felé biccentek, aki érti a jelzést. Elindulunk a kardokhoz, ahol a lány a 6.-ból esetlenül próbálkozik.
-Nézni is rossz.-Mormogja Marvel úgy, hogy csak a lány és én halljam meg.-Ha szeretnéd, Cato majd megmutatja, hogyan is kell.-Azzal Marvel rám kacsint. Kikapom a rémült leány kezéből a kardot, majd gyorsan levágom a bábu kezeit, lefejezem, s a végén még ki is belezem.
-Ha nem vigyázol, te lehetsz a bábu.-Mondom a lánynak vigyorogva, aki erre gyorsan szedi is a sátorfáját.
-Király vagy, haver.-Vereget vállon Marvel.-Nekem nem sikerült volna így elijesztenem. Valamilyen rémisztő szörny volt esetleg az egyikősöd?-Mindketten elröhögjük magunkat. Fenyegetően, ahogy az két Hivatásoshoz illik.-Amúgy, miért nézel olyan furán Thaliára?-Szögezi nekem a kérdést Marvel, amikor már senki sincs hallótávolságon belül. Előttünk már jó pár bábu hever különböző alkatrészeitől megfosztva.
-Hogy érted, hogy furán? Te vagy az, aki úgy bámulja Glimmert, hogy majd kiesik a szeme!
-Alig szólalsz meg amikor a közeledben van, néha csak úgy hátralesel a vállad fölött, hátha meglátod. Mi van, beleestél a legokosabb Szövetségesedbe? Amilyen eszes, talán már rá is jött arra, amire én is, s ha így van, ezt ki fogja használni!-Nem tudok mit válaszolni.-Megértelek. A helyedben gyorsan elmondanám neki, mit érzek, hogy megtudjam, ő mit érez, mert ha az érzés kölcsönös, akkor nincs sok időtök arra, hogy együtt legyetek.-Mondja egy kis várakozás után Marvel, majd otthagy a saját gondolataimmal. Az ebéd ugyanolyan, mint mindig: megpróbáljuk elhitetni a többiekkel, hogy nem félünk az Arénától. Már kezdem unni ezt a folyamatos színjátszást. Délután úgy döntök, hogy megnézem a különböző túlélést segítő állomásokat. Magam sem értem, miért. Talán megfogadtam Marvel tanácsát, és megpróbálom előkeríteni Thaliát, hog bevalljam az érzéseimet. Egész délután csupa olyasmivel foglalkozok, amik Brutus szerint fölöslegesek: tűzgyújtás, fára mászás, álcázás. Délután 3-ra kiürül a terem. Csak Clo és Thalia marad bent rajtam kívül. Clo megpróbálja a késeknél marasztalni Thaliát.
-Khmm. Nem úgy volt, hogy ma kardozni fogunk?-Kérdezem a lányoktól. Thalia elpirul, motyog valamit, majd odasétál a kardállványhoz. Hamar rájövök, hogy egy pallost sehogy sem tud felemelni, a rendes kardot pedig két kézzel is alig. A végén hosszabb tőrökkel gyakorolunk. Miközben figyelem, döntést hozok: el fogom neki mondani, hogy tetszik nekem. Hatkor kiparancsolnak minket a teremből. A gyakorlás során többször is mondtam neki, hogy ne adja fel, mert elsőre nagyon ügyesen csinálja. Thalia végül kipirultan, csurom vizesen, zihálva száll be a liftbe. Engem ez az edzés alig izzasztott meg.
-Tök jó...Ha így...folytatom...a végén...még...meg...tanulom...hogyan...védjem...meg. ..magam...-Szuszogja útközben. Clove elneveti magát, én pedig vállonveregetem.
-Nem ment rosszul, bár a késekhez jobban értesz. Lehet, hogy ez női dolog...-Kacsint felé Clove. Thalia elmosolyodik.
-Holnap folytathatjuk valami mással. Buzogány?-Szögezem neki a kérdést.
-A kardot alig bírtam felemelni.-Emlékeztet, miközben elindul velünk a lift fölfelé.
-Akkor mit szólnál a dárdához?
-Nekem mindegy.-Tárja szét a karját.-Képzeld, még nem próbáltam ki azt sem soha.
-Oké, akor holnap dárdavetés.-Jelentem ki. Clove megöleli, amikor megérkezik a lift a második emeletre, majd kisétál.
-Szia.-Búcsúzom én is. Legszívesebben ott helyben elmondanám neki, amit érzek. Azt, hogy határozottan többet érzek iránta, mint amennyit szabad lenne. Azt, hogy beleszerettem, és hogy bármit megtennék a világon azért, hogy ő is megszeressen. Azonban a szavak cserbenhagynak, a liftajtó pedig bezárul. Vacsora és fürdés után nem akarom a Mentorainkat hallgatni, úgyhogy inkább úgy döntök, aludni térek. Az utolsó dolog, amit elalvás előtt látok, az Thalia arca, miközben becsukódik a liftajtó...
