Első este... Hát, őszintén több eseményre számítottam. Pablo meg Peeta rendesen viselkedtek, csak egy kislányt találtunk, tehát összességében egy csomót beszélgethettem Clo-val. Persze fél szemmel mindig a környezetünket lestük, de kimerítetttünk minden témát. A legviccesebb Snow és a Kapitólium fricskázása volt természetesen, és még a két srác is beszállt. Valószínűleg elég hangosan csörtettünk, a nevetgélésünk meg aztán pláne leleplezett minket, ezért csak egyvalakivel futottunk össze. De talán jobb is így. Már így is több vér folyt el rögötn első nap, mint szokott. Amikor visszaértünk a Bőségszaruhoz, már szürkület van. Legalábbis ha lehet hinni az Aréna fényviszonyainak. Ki tudja, lehet, hogy odakint épp dél van! Marvel mondja, hogy Thalia még nem került elő, ezért bemegyek a szaru belsejébe. Egy nagy zsák alma mögött fekszik. Fekete haja szétterül a hálózsákján és a földön. Olyan gyönyörű álmában! Arcán kisimulnak a ráncok, és mosolyog a szája széle. Leguggolok, és végigsimítom az arcát. Mgerezdül, és megfordul. Elhúzom a kézfejem. Szinte bűntudatom van, hogy fel kell ébresztenem, de megrázom óvatosan a vállát. Szemhéja megremeg, majd lassan felnyílik. Zöld szeme álmosan csillog.
- Jó reggelt! - Mondom, és elmosolyodom. Milyen szép így, hogy nem ráncolja homlokát! - Indulnunk kell. A többiek csak rád várnak. Idáig hagytunk aludni, de el kell indulnunk. Nem maradhatunk a Bőségszarunál örökre.
- Tudom. - Tekintetével az enyémet kutatja. - Csókolj meg! - Súgja. - Lehet, hogy többé nem lesz alkalmunk rá... - Tagadóan megrázom a fejem. Miért mondja ezt?
- Ne is gondolj erre! Néha szörnyű, mennyire előre gondolkodsz... - Mondat befejezése helyett inkább lehajolok és puha ajkaira illesztem enyéimet. - Soha ne mondj többé ilyet nekem! - Súgom a fülébe, miközben elhúzódom, majd hangosabban folytatom. - Van ötleted, mihez kezdjünk ezzel a sok készlettel? Nem vihetjük mindet magunkkal.
- Van. - Válaszolja, majd feláll. Hogy tud ilyen határozottnak tűnni? Néhány órája még a karomban sírt. Kimegyek Thalia mögött a többiekhez.
- Felkeltél, Csipkerózsika? - Kérdezi röhögve Marvel. - Hasadra süt a szürkület! - Bármennyire próbálják palástolni, látom kis Szövetségünkön, hogy fáradt. Glimmer szeme csillog, de szemei alatt sötét karikák húzódnak. Marvel köhögésnek álcázza ásítását. Hát, nem nagyon aludtunk az éjjel, az biztos. Clo hátát a Szarunak vetve álldogál.
- Pihennünk kell. - Súgja. - Semmi értelme, hogy fáradtan vágjunk neki a napnak. Talán az lenne a legjobb, ha nappal aludnánk, éjszaka meg... tudod. - Igen, tudom. Megszorítom unokahúgom vállát.
- Igazad van. De a többiek nem fognak belemenni. Amúgy... hol van Peeta meg Pablo? - Ezt már hangosan kérdezem. Mindenki felém fordul.
- Tessék? - Kérdezi Glimmer. - Azt hittem, veled vannak!
- Nyugalom, csak elmentünk megnézni a Szarut! - Hallom meg a hátam mögül Pablo hangját. Csöppet sem tetszik nekem ez a srác. Vajon mit művel?
- Gyertek ide! Van egy tervem, és jobb lenne, ha mind itt lennétek, hogy ne kelljen kétszer elmondanom. - Szólal meg Thalia. Az ég alja vöröses fényben izzik. - Lassan felkel a Nap, úgyhogy indulnunk kéne. A terv annyi, hogy elrejtjük több különböző helyre a készleteink. Egy köszpontot kialakítunk valahol a környéken, ahová felállítjuk az egyik sátrunk, meg egy iszonytos kupacot, ami többségében csak kövekkel megrakott ládákból meg hasonlókból áll. Tehát ha valaki lopni akar belőle, nem fogja egykönnyen megtenni. Ezenfelül mindenkinél kéne hogy legyen egy hátizsákban víz, gyufa, és szárított hús meg gyümölcs... a fegyverein kívül. - Thalia nyel egy nagyot, és egy kicsit közelebb húzódik hozzám meg Clo-hoz. - Ez jó így? - Kérdezi. Mindenki bólogat.
- Az aknákat ki lehet ásni a földből. - Minden szem Pablo-ra szegeződik, aki időközben megérkezett Peeta-val az oldalán. - Van rendes ásónk, nem? - Kérdezi a srác vállvonogatva. Fel akar minket robbantani? Egyedi megoldás lenne.
- Mégis mit akarsz? Aláaknázni a Bőségszarut? - Kérdezem ingerülten. Thalia megszorítja a kezem. Találkozik a tekintetünk, mire gyorsan megrázza a fejét.
- Hagyd ezt rám. - Suttogja. Tudom, hogy Clo mellettem áll, és valószínűleg meghallotta ezt, de majdcsak kitalálok valamit.
- Oké. - Pablo továbbra is azt ecseteli, hogy mi mindenre használhatjuk az aknákat.
- Nem rossz gondolat. - Szólal meg Thalia. - De mi lenne, ha a kamu készlet-tartalék kupac köré ásnánk be őket? Akkor aztán senki sem gondolná, hogy az igazi értékek máshol vannak elrejtve. - Nem rossz gondolat. A Hivatásosakat mindenki agyatlan gyilkológépeknek gondolja. Ha valamit körülaknázunk, azt betudják majd a 3. Körzetbelieknek, és nem fognak valószínűleg azon gondolkodni, hogy mi másért vannak velünk.
- Menjünk párokban. - Szólalok meg. - Minden páros kap egy adag cuccot. Az egyik cipel, a másik megvédi. Keresünk nekik valami jó kis búvóhelyet, és elrejtjük őket. Peeta, Pablo, meg... Clove intézhetné az aknázást... - Clo haragosan néz rám. De végül bólint, és szó nélkül elsétál a két sráccal.
- Hú, berágott rád? - Kérdezi Marvel. - Nem jó, tesó, nem jó...
- Nem vagyok a tesód, egy. - Mordulok fel. - Kettő: Te és Glimmer fogjátok meg azt a kupac zsákot és rejtsétek el. Mi Thalia-val majd gondoskodunk ezekről. - Tudom, nem a legjobb összekapni a Szövetségesekkel, de nem fogok jópofizni. Lassan már azt sem tudom, kit akarok kijutattni... magamat, Clo-t, vagy Thalia-t? Mindannyian megérdemeljük szerintem... Bár, ha jobban meggondolom, mindenki megérdemelné ezt. Elhessegetem ezeket a gondolatokat, és felveszek három teli hátizsákot a vállamra. Thalia kerüli a tekintetem, miközben ő is felvesz néhányat. Szótlanul vágunk neki az erdőnek. Kettesben vagyunk végre... De mit mondjak neki?
- Ott mintha egy kis barlang lenne. - Szólal meg egy idő után a lány, és egy sziklára mutat. Tényle, az aljában van egy repedés. Amikor elé érünk, látjuk, hogy nem is olyan kicsi. Először ő mászik be. Leadom neki a táskákat, de hirtelen hangot hallok a hátam mögül. Megperdülök, épp időben, hogy felfogjam kkardommal egy ügyetlen csapást. Egy 15 körüli srác áll velem szemben, kezében egy karddal. Rosszul tartja, nem tud vele bánni. Amikor elé lépek, próbál védekezni, de hiába. Egy jól irányzott döfés, egy gyors rántás. A srác halottan esik össze. A szíven szúrást lehetetlen túlélni. Miért nem valami kevésbé véres dologra tanítottak? Gondolom, miközben bemászok az üregbe Thalia-hoz. Ha kijutok innen, esküszöm, megtanulok kötni.
- Halálra rémisztettél. - Súgja a lány. Kék szemében kisíratlan könnyek csillognak. - Amikor meghallottam a csattanást... - Tudom, hogy látja rajtam a vért, ami nem a sajátom. Nem tudom, minek hisz, de egy szörnyetegnek érzem magam. Lerakom a kardom a földre. Nem sok fény szűrödik ide be, épp hogy látunk.
- Megöltem. - Suttogom. - Megöltem, mert erősebb voltam nála. Megöltem, hogy ne engem öljön meg... - Thalia elém lép, és belekapaszkodik a nyakamba. Átölelem a derekát, és egy kicsit megemelem. Arcát a nyakamba fúrja.
- Cato... Meg ne halj... El nem tudom képzelni, mi lenne akkor... Inkább követnélek, mint hogy egyedül maradjak...
- Thalia... Ne... Hányszor mondjam? Megoldjuk... Valahogy majd megoldjuk. De egyelőre még élünk, ez a lényeg, nem? - Kicsit eltolom magamtól, majd megcsókolom. Minden elszántságom, félelmem, kételyem elszáll, miközben őt csókolom. Csak rá tudok gondolni, ahogy selymes haja a nyakamat cirógatja... Amikor elválunk, azt kívánom, bárcsak tovább maradna a karomban.
- Vissza kell mennünk. Itt jól meglesznek a csomagok, igaz? - Kérdezem. Thalia szótlanul bólint, látom, hogy elmerül a gondolataiban.
- Cato... A többiek előbb utóbb rájönnek, mi van közöttünk, igaz? - Nagy kék szemét rám függeszti. Féloldalas mosolyra görbül a szám.
- Bizony. Előbb utóbb rájönnek. De elmondani nem kell nekik ezért. Őszintén szólva... - Végigsimítok a hajamon. - A mi kis Szövetségünkből csak benned és Clove-ban bízok igazából. A többiek... Nem is tudom. Persze, jó fejek, meg minden, de ha arra kerül a sor, mind a saját bőrét fogja menteni. - Thalia bólint, és összeszorítja a fogát.
- Menjünk vissza, oké? - Kisegítem a barlangból, majd utánamászom. Megszorítom a kezét, majd elindulunk visszafelé.
