21. fejezet - Thalia

Még mindig könnyektől nedves a szemem, miközben Cato, Clove, Pablo és Peeta otthagynak minket.
 - Gyere, nem maradhatunk itt örökké. - Mondja Marvel, miközben Glimmer felsegít. - A halottakat már elvitték. - Glimmer elneveti magát. Értetlenkedve nézek rá.
 - Csak azon gondolkodtam, hogy ezt most biztos nem mutatják a TV-ben. Szeretik elhitetni az emberekkel, hogy kegyetlenek és szívtelenek a Hivatásosak.
 - De mi lehet az indokuk? - Kérdezem, de nem kapok választ. Eközben elkezdjük összeszedni a Bőségszaru körüli holmikat. Elég sok mindent találunk: pulóvereket, vizesüvegeket, hátizsákokat, fegyvereket, és persze rengeteg ételt.
 - Milyen csapdákat akarsz felállítani? - Kérdezi Marvel, miután mindent behordtunk a szaru belsejébe. Nagyon sok mindenünk van. Az éhező Körzetekben egy négyfős család egy hónapig kibírná ennyi élelemmel. Iszonytató pazarlás.
 - Majd meglátjátok. - Mondom, miközben elvigyorodom. Túléltem az első igazi mészárlást! Vannak Szövetségeseim! És Cato is él! Gyorsan összeszedem az összes drótot amit csak találok. Közben megmondom Glimmer-nek és Marvel-nek, hogy hol kezdjenek el árkot ásni, és hogy milyen széles, milyen mély legyen. Miközben drótgörgőket szerelek az összes hajítókésre, társaim befejezik a munkát. Egész szótlanul telik a munka. Be is sötétedik, és egyszer az ágyú is megszólal. Már tizenegyen meghaltak. Majdnem a Kiválasztottak fele. Tizenegy síró család a Körzetekben. Köveket, ágakat, gallyakat, leveleket hordtunk az árok fölé, majd köré is egy nagy körben, hogy ne legyen olyan feltűnő, hol kezdődik. Drótokat is szereltem a földbe, amikbe ha valaki elbukik, beleesik az árkunkba. Mivel az egész Bőségszarut körbeástuk egy másfél méter mély és széles árokkal, viszonylag biztonságba vagyunk. Majdnem egész éjszaka dolgoztunk. Az égre kivetítették, hogy ki nem élte túl az első napot: a 4., 6., 7., és 10.  Körzetbeliek, illetve az 5.-ből a fiú, a 8.-ból a lány, 9.-ből a lány. Egész éjszaka virrasztok, nem tudok aludni. Egyszer meglátom Tiranát, akit mindenki Rókaképűnek hív. Tudom, hogy lopni fog tőlünk, de nincs szívem elárulni a többieknek. Nem akarok felelős lenni a haláláért. Amiatt a kisfiú, Lewis, miatt nem jön álom a szememre. Végülis megöltem! Láttam, hogy Cato felé közelít, és gondolkodás nélkül elhajítottam azt a kést, ami az oldalába állt. Markolatig. Nem hagytam, hogy Cato meghaljon, ezért kellett meghalnia. Pedig az interjújában azt mondta, mindössze 13 éves! Hogy hiányozhat a szüleinek... És bár nem én öltem meg végül, hanem Cato, de én hoztam olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy meghaljon. Meg sem sérültem a harcban, csak egy horzsolás van a job térdemen. Nem vagyok valami nagy harcos. Az elején csak elbújtam, gyáván, mint a nyúl, és hagytam, hogy a többiek megvédjenek. Pocsék egy csapatjátékos vagyok! Csak a jó Szövetségeseknek köszönhetem, hogy nem haltam meg. De cserébe megélem a 16. szülinapom. Kár, hogy itt semmi ilyesmi nem számít. Helyes dolog gyerekeket arra kényszeríteni, hogy megöljék egymást? Függetlenül kortól, nemtől, edzettségtől?... Egyáltalán kényszerítenek minket? Mi lenne, ha egyszer egy Viadalonsenki sem akarná megölni a másikat? Arra mit lépnének? Valószínűleg kínszenvedéssé tennék az egészet, annyi mutánst küldenének ránjuk, amíg egy kivételével mind meg nem halna. De legalább nem válnánk gyilkosokkal. Csak ehhez az kéne, hogy mindannyian beleegyezzenek ebbe. Ebben a pillanatban ágrecsegést hallok. Kimászok a hálózsákomból. Egy fiú beleszaladt a gödrünkbe. Legalább mostmár tudjuk, hogy működik a csapda. Marvel odasétál, és belehajít egy lándzsát. Rövid fájdalomkiáltás után megdörren az ágyú. Marvel és Glimer beterelnek a Bőségszaru belsejébe. Még csak azt sem tudom megállapítani, ki a srác. Második nap, és a Kiválasztottak fele már meghalt. Most már csak a legerősebbek vannak életben, csak azok, akiknek van annyi esze, hogy ne kerüljön a közelünkbe. Egy légpárnás hangját hallom. Most viszik el a holttestet. Miután a hang elhalt, visszafeküdtem a hálózsákomba. Most már annyira fáradt vagyok, hogy viszonylag hamar elalszok.

Az Arénában vagyok, az erdőben sétálok. Velem szemben felsejlik a kissrác alakja. Furcsa, hiszen halott, tehát nem jöhetne velem szembe.
 - Még a nevemet sem tudod, mi? - Kérdezi tőlem. - Lewis-nak hívnak. Mármint, hívtak, amíg meg nem haltam. És ez neked köszönhető. - A srác a szemembe néz. Olyan fiatal! - De nem hibáztatlak. Én is megtettem volna. Csak a Kapitóliumot hibáztatom. Ők azok, akik erről tehetnek. Ők azok, aki miatt meg kellett halnom, akik miatt belőletek gyilkos lesz. Talán jobb is, hogy meghaltam, mielőtt bárkit megölhettem volna. - Felsóhajt. - Ígérd meg, hogy jobbá teszed a világot, hogy változásra ösztökéled a Kapitóliumot! Nagyon jól bánsz a szavakkal, egyedül te vagy erre képes. Csak te, senki más. Ha eljön a pillanat, amikor hallathatod a hangod, hallasd! Neked nincs sok veszteni valód. Nincs családod, azt mondtad. Tudom, hogy nyerhetsz, és törekedj arra, hogy tényleg nyerj! - A válaszomra vár, de úgy érzem, elment a hangom. - Ígérd meg! - Suttogja a fiú. - Ígérd meg!
 - Megígérem... - Súgom válaszul neki...

Arra ébredek, hogy valaki finoman megérinti a vállam. Amikor kinyitom a szemem, Cato-val találom szembe magam.
 - Jó reggelt. - Mondja. - Indulnunk kell. A többiek csak rád várnak. Idáig hagytunk aludni, de el kell indulnunk. Nem maradhatunk a Bőségszarunál örökre.
 - Tudom. - Cato gyönyörűséges kék szemébe nézek. - Csókolj meg! - Súgom neki. - Lehet, hogy többé nem lesz alkalmunk rá... - Tagadóan rázza a fejét.
 - Ne is gondolj erre! Néha szörnyű, mennyire előre gondolkodsz... - Mosolyra húzza a száját, szeme kedvesen csillog. Majd lehajol és megcsókol. - Soha ne mondj többé ilyet nekem! - Súgja a fülembe, miközben elhúzódik, majd hangosabban folytatja. - Van ötleted, mihez kezdjünk ezzel a sok készlettel? Nem vihetjük mindet magunkkal.
 - Van. - Válaszolom, majd felállok. Új nap, új remények. Végül is erről szól a Viadal, nem? Remény még a legkilátástalanabb helyzetben is létezik, csak fel kell fedezni.

20. fejezet - Cato

Miközben felfelé emelkedem a csőben, egy kicsit izgulok. Nagyon remélem, hogy nem valami extrém Arénába kerülök, mondjuk egy sivatagba, egy jégmezőre vagy egy tengeri szigetvilágba. Megkönnyebbülök, amikor egy erdei tisztáson találom magam. Amikor egy halovány szellő végigsimít az arcomon, vele száll tova minden félelmem. Erősnek érzem magam. Kiszúrom a visszaszámlálót a Bőségszaru tetején.
50. 
Tisztáson vagyok egy erdő közepén. Nagyjából kör alakú. Clove-ot nem látom, de Thalia a jobb oldalamon áll. Glimmer tőlem egy kicsit balra, Marvel szintén nincs látótávolságon belül.
40. 
Thalia rám pillant. Rámosolygok, tekintetemmel próbálom megnyugtatni. Nem lesz semmi baj. Tudom, hogy hazugság, mert baj az van. De furcsa nyugalom száll meg.
30.
Még fél perc, és gyerekek mészárlásában fogok részt venni. Valószínűleg én leszek a mészáros, és nem engem mészárolnak majd le. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem ma halok meg.
20.
Túl fiatal vagyok még a halálhoz... De itt aztán mindenki fiatal hozzá, nem? Pont az a lényeg, a show az egészben, hogy gyerekek vagyunk, ártatlan gyerekek... Nem ezt érdemeljük, de ezt kapjuk.
10.
És én problémázok ezen, pedig engem egész életemben erre képeztek!
9.
Remélem Thalia is túléli a mai napot.
8.
Hol van Clove? Nem látom...
7.
Koncentrálj a kardra! Nincs messze, egy kupac tetején pihen...
6.
Mi van a halál után? Létezik valamiféle túlvilág.
5.
Kard, kard, kard, kard, kard...
4.
Ha létezik, akkor én pokolra kerülök gyilkosságért, mint a legtöbben itt.
3.
Thalia... Minden rendben lesz...
2.
Kard, csak a fegyverre koncentrálj...
1.
Megszólal a gong. Azonnal a kard felé kezdek sprintelni. A többiek nem olyan gyorsak mint én, szerencsére. Felkapom a fegyvert, és megpördülök. A lány a 4.-ből felém szalad balról, kezében egy szigony. Honnan szerezte? Nem érdekel túlzottan. Elhajolok az elhajított fegyver elől, és a lány felé vágok. Eltalálom a karját, felszisszen fájdalmában. Megpróbál elfordulni, de egy vágással végzek vele. Nem érek rá semmin gondolkodni, egy srác szalad felém, kezében balta. Ösztönösen kitérek balra. A srácot továbbviszi a lendülete, de én gyorsan mögé lépek, és leszúrom hátulról. Egy lány fejszével jobbról. Megsebesít fordulás közben a bal felkaromon. Fájdalom sugárzik szét az egész karomban. Egy pillanatra csak arra bírok összpontosítani. A lány ördögi mosollyal lép felém, de leguggolok, és odébb gurulok a csapása elől.
 - Nem hittem volna, hogy valaha egy Hivatásos fog előlem... - A lány szeme fennakad, teste élettelenül zuhan le mellém. Hátából egy kés áll ki.
 - Néha jól jön egy kis segítség, mi? - Kérdezi mosolyogva Clove. A szája mosolyog a nézőknek, a szemében fájdalom és megbánás. De mi most a szórakoztatók vagyunk. Én is elmosolyodok. Tudom, műmosoly, de remélem a képernyőkön ez nem látszik. Clove talpra ránt. A felkaromon a seb csak egy kis karcolásnak tűnik
 - Minden rendben? - Kérdezi felénk szaladva Glimmer. Meglátja a sebet a karomon.
 - Nem nagy ügy. - Mondom kérdő tekintetére válaszolva. A lány előhúz a zsebéből egy köteg gézt.
 - Találtam. Gondoltam, jól jöhet még! - Azzal odadobja nekem, majd eltűnik a viaskodás forgatagában. Clove is utánaszalad. Gyorsan bekötözöm a felkarom, majd újra felkapom a kardom, és visszatérek. Már nem nagyon figyelem, ki szalad felém. Ösztönösen cselekszem. Elhajolok, vágok, szúrok, hárítok. Megállíthatatlannak érzem magam.
 - Mögötted! - Hallom meg a jobbomról Thalia hangját. Felé fordulok, és épp meglátom, ahogy a kissrác a 4.-ből felém szalad, kezében egy lándzsa. Védekezőn magam elé tartom a kardom, de egy pillanatig azt hiszem, eljött a vég. Én is itt halok majd meg, névtelenül... Hirtelen mintha lelassulna az idő. Hallom Thalia sikolyát, látom a felém közeledő éles fémdarabot, csapásra emelem a karom... és a gyerek elesik. Fájdalmasan felnyög, oldalában egy mélyre szúródott tőr. A végén hevenyészett drót kerék... Thalia. Megmentette az életemet. A kissráchoz lépek, és megadom neki a kegyelemdöfést. Thalia sikoltozása hüppögésbe csap át. Leejtem a kardot. Körülöttünk holttestek, a Bőségszaruhoz közelebb Szövetségeseink, és még valaki... de ez most nem tud érdekelni.
 - Ssss. - Letörlök egy könnycseppet a lány arcáról, miközben mellé terdelek. A vállamba fúrja az arcát, és tovább hüppög. Erősen szorítom magamhoz, míg végül abbamarad hüppögése, bár könnyei még továbbra is csorognak lefelé az arcán.
 - Minden rendben van veletek? - Hallom mag Clove hangját a hátam mögül. Még egyszer magamhoz szorítom Thaliát, majd egy kicsit távolabb tolom magamtól. Nem a legjobb ötlet, hogy azonnal eláruljuk mindenkinek, hogy van sebezhető pontunk.
 - Aha. Thalia megmentette az életemet másvalaki élete árán. - Válaszolom.
 - Mindannyiunknak nehéz ez, hidd el. - Mondja a lánynak Glimmer, miközben mellé guggol, és megszorítja az egyik kezét. Clove felsegíti, és a hátát kezdi simogatni.
 - Csak a legerősebb élheti túl. - Mondja Marvel. - Akik rögtön a legelején... elhaláloztak, nem voltak elég erősek vagy felkészültek. Gyertek, menjünk arrább, hogy elvihessék a halottakat. - Miközben az erdő széléhez sétálunk, észreveszem, hogy két új ember van velünk: a srác a harmadikból... Pablo, azt hiszem, és Peeta Mellark. Mindketten megütközve bámulnak ránk. Megszólal az ágyú. Egy, kettő, három... tíz. Ennyi gyerek halt meg a mészárlásban. Ebből legalább hármat tényleg én ölte meg. A gondolatra megborzongok. Most már biztos, hogy gyilkos vagyok, és ha lehet hinni a régi történeteknek, akkor a Pokolba kerülök. Amint a zaj elhalt, magamhoz intem őket.
 - Mi van? - Kérdezem tőlük, amikor egy kicsit távolabb sétálok velük a többiektől. - Csak azért, mert az ember Hivatásos, nem biztos, hogy nincsenek érzései. És igenis minden évben vannak ilyen jelenetek a Viadalon, csak azok sohasem kerülnek élő adásba. A Hivatásosak részéről legalábbis soha. - Mindkettejük megértően bólint. - Ti öltetek meg ma bárkit is? - Mindketten a fejüket rázzák.
 - Én leszedtem Glimmerről egy fiút, aki birokra kelt vele. A torkát végül Glimmer vágta át, de azt mondta, szükségetek lenne rám. - Mondja Peeta, miközben megborzong.
 - Na, téged is kiráz a gondolat, hogy valakit a szemed láttára öltek meg. Ne mondd, hogy nem zavar, hogy részt vettél valakinek a meggyilkolásában, hősszerelmes. - Mondom kissé gúnyosan. - Akkor képzeld el, mi lett volna, ha te is ölöd meg. - A srác arcára rémület ül ki. A show kedvéért magabiztosan rávigyorgok, majd a többiekhez megyek.
 - Hogy legyen a ma este? - Kérdezem. - Néhányunknak a Bőségszarunál kéne maradnia, a cuccot őrizni. A csapat másikfele elmehetne körülszaglászni.
 - Glimmer és én szerintem Thalia-val a cuccnál maradunk. - Mondja Marvel. Kérdőn nézek rá, mire a srác elneveti magát. - Ugyan, Cato, nem gondolhatod komolyan, hogy mocskos kis játékokba kezdek a Viadalon, vagy hogy megölöm a csajt. Megbeszéltük, hogy élve van rá szükségünk, vagy nem? - Kérdezi. Visszamosolygok rá.
 - Te megbíznál valakiben, aki a nap huszonnégy órájából tizenötöt idióta vicceket mesélve tölt? - Erre mind elnevetjük magunkat. A jó az, hogy Marvel képes nevetni saját magán.
 - Szerintem is ez lenne a legjobb. - Szólal meg Thalia. - Fel tudok állítani csapdákat a készleteink köré. Glimmer és Marvel jó harcosok, szintén tudnának segíteni a védelemben. És ha nem baj, a mai nap után... nem szeretnék egyelőre veletek menni.
 - Akkor ezt megbeszéltük. A két srácot elvisszük magunkkal. - Mondja Clove. Halkabban folytatja. - Nem bízom meg bennük. Szerintem még mindig nem jó ötlet veünk maradniuk.
 - Peeta nélkül nincs esélyünk megtalálni a lányt. - Mondja fejcsóválva Glimmer. - Körbenéztem, nincs a halottak között. Továbbra is az a véleményem, hogy ő lesz itt a legkeményebb ellenfelünk, Thresh-t leszámítva.
 - Majdnem megöltem. - Szólal meg továbbra is folytott hangon Clove. - Az utolsó pillanatban felemelte a hátizsékot, amit szerzett, és elmenekült. Sajnos nem volt időm üldözőbe venni.
 - Semmi baj. - Mondom hangosan. - Akkor indulunk, vagy sem? Nincs időnk egész nap beszélgetni! Pablo, Peeta, velünk jöttök. Fogjatok egy fegyvert, amit tudtok is használni, aztán kövessetek! Indul a hajtóvadászat! - Mondom műmosollyal az arcomon, majd válaszra sem várva elindulok.

19. fejezet - Thalia

Cato szavai végig a fejemben visszhangoztak az interjú alatt. Ne izgulj... Amikor fellépsz a színpadra, képzeld azt, hogy csak Caesar van ott, vele beszélgetsz, mit tudom én, egy zárt szobában. Képzeld azt, hogy az új barátod, aki szeretne minél több mindent megtudni rólad... Mikor véget ért a három perc, már a kérdésekre se emlékeztem. Mikor leülök a helyemre, Cato megdicsér, meg minden, de csak azért tudtam megszólalni, mert adott egy jó tippet. Nélküle  valószínűleg megkukultam volna. Bár megjegyzem a többi Kiválasztott interjúinak fontosabb pillanatait, nem foglalkozom velük túlzottan. Mire Peeta Mellark, az utolsó Kiválasztott is fellép a színpadra, már tűkön ülve várom, hogy vége legyen ennek az egész hajcihőnek. Holnap Aréna, de addig még van egy kis időnk. És én azt Cato-val szeretném tölteni az erkélyen. Semmi kedvem tovább vesztegetni az időmet. Az utolsó kérdés jön, ha jól hallom. Végre. Persze, a szokásos az: Van-e szerelmed, aki a Körzetedben vár rád? A fiú azonban nem válaszol azonnal. Majd egy olyan horderejű dolgot jelent ki, ami megrázza az egész Kapitóliumot: Katnissbe szerelmes, a Körzettársába. Rögtön a lány felé kapom a fejem. Elpirul, meg minden, de bizonytalanságot és egy kevés dühöt is látok az arcán. Ha ő is szerelmes a srácba, akkor nem kéne így néznie rá, nem? Akkor boldognak kellene, hogy tűnjön, hogy a srác végre kijelentette, hogy szereti. De Katniss mintha meg akarná ütni a srácot ezért. És itt jön a jó kérdés: ha egy olyan fiú, akinek fogalma sincs arról, hogy a lány, akibe beleesett, szereti-e, be meri vallani szerelmét ország-világ előtt, mi Cato-val miért nem? Persze, mi csak nemrég ismerkedtünk meg, és úgy vagyunk ezzel az egész szerelem dologgal, hogy élvezzük, amíg lehet, de beletörődtünk, hogy eleve halálra van ítélve. Cato-ra sandítok, aki továbbra is előrefelé bámul. Egy pillanatra ő is oldalra néz, majd három szót tátog felém. Megyünk az erkélyre? Bólintok, mire halványan elmosolyodik. Végre elmodja az utolsó jókívánságait Caesar Flickerman, majd boldog Viadalt kíván mindenkinek, és lekapcsolják a lámpákát. A Kiválasztottak felállnak, és kisétálnak a teremből a liftek felé. Glimmer, Marvel, Cato, Clove és én a sor végére maradunk.
 - Mit szóltok ehhez a fejleményhez? - Kérdezi Marvel, majd füttyent egyet. - Abban a Peeta srácban van kurázsi, hogy így elárulta a gyengéjét mindannyiunknak!
 - Ezzel a rakat Támogatójuk lesz. - Mondta Glimmer.
 - A hasznunkra fordíthatjuk. - Szólalok meg. Mindenki rám néz. - Ha elérjük, hogy Peeta beálljon a csapatunkba, elvezethet minket a lányhoz.
 - És az miért is jó nekünk, illetve miért állna be hozzánk? - Kérdezi Glimmer.
 - A lány valamire 11 pontot kapott, és egyik nap elkövette azt a hibát, hogy íjászkodott. Nagyon jó benne. Ezenfelül Önkéntes, tehát ő maga is hisz abban, hogy akár nyerhet. Hozzánk nem állt be, tehát veszélyes ellenfél lehet az Arénában. - Mondja Clove.
 - Meg kéne ölnünk már az elején, a Bőségszarunál. - Fejezi be a gondolatmenetet Cato. - Azonban egy kérdés még mindig maradt: miért állna be közénk Peeta? - Megint rám néznek.
 - Talán... Ajánljuk fel neki, hogy megvédjük az első két napon, vagy valami ehhez hasonló. Persze ehhez az kell, hogy ne fusson el ő és Katniss a Bőségszarutól egyenesen, hanem próbáljanak meg készleteket szerezni. Illetve erre csak akkor lesz szükség, ha nem öl... hal meg Katniss a Bőségszarunál. - Fejezem be végül. A többiek egyetertésük jeléül bólogatnak. Megjön a lift, de nem férünk be mindannyian, mert még mások is vannak előttünk.
 - Majd mi ketten Thalia-val a következővel megyünk, oké? - Oldja meg a helyzetet Cato.
 - De... - Kezdené Clove, de unokatestvére a szavába vág.
 - Beszélni szeretnék vele valamiről. Van egy ötletem, de lehet, hogy hülyeség, és először Thalia véleményét kérném ki róla. Vagy nem abban egyeztünk meg a héten, hogy azért lesz a Szövetségesünk, mert okos? 
 - De. Gyerünk, skacok, menjünk. - Mondja Marvel - szokás szerint - vigyorogva.  Csendben megvárjuk a következő liftet, majd Cato-val felmegyünk az erkélyre. Amikor kinyílik a liftajtó, hideg fuvallat legyezi az arcom. Mélyen belélegzem a levegőt.
 - Olyan jó idefent! - Mondom, miközben a korláthoz sétálunk.
 - Én is szeretem ezt a helyet. Kár, hogy nem előbb hoztalak fel ide. - Mondja Cato, majd átkarol. A vállára hajtom a fejem. Egy darabig egyikünk sem szól semmit, csak bámulunk ki a fejünkből. Cato töri meg végül a csendet.
 - Tényleg a mi hasznunkra is válhat Peeta bejelentése. - Mondja. - A kapitóliumiaknak tetszett, amit mondott. Ha ők eljátszék a szerelmes gerlepárt, akkor mi, akik tényleg szeretjük egymást, szintén esélyesek vagyunnk. Nem kell majd palástolnunk az érzéseinket, úgy értem.
 - Teljesen egyetértek veled. - Mondom, majd feléje fordulok. Belenézek Cato gyönyörű, kék szemeibe. - Szeretlek. - Suttogom. - És ezt még a Kapitólium sem veheti el tőlem.
 - Én is szeretlek, Thalia. - Súgja ő is, majd megcsókol. Legszívesebben belefagynék ebbe a pillanatba, de nem lehet. Nem vagyunk egy átlagos páros, még csak nem is egy Körzetből származunk. 
 - Mennünk kell, mielőtt még keresni kezdenének minket. Illetve jól esne még egy nyugodt éjszaka sz Aréna előtt. - Súgom Cato-nak, miközben a mellkasára hajtom a fejem. Az ingén keresztül érzem szíve dobogását.
 - Tudom. De egy jó éjt puszi még belefér, hercegnő. - Válaszolja. Elhúzódom tőle egy kicsit.
 - Hercegnő? Ennyire kényes vagyok? - Mondom összeráncolt szemöldökkel. Meglepve néz rám.
 - Nem úgy értettem! Arra gondoltam, hogy olyan szép vagy ebben a halványkék ruhában, mint egy jégből faragott hercegnő.
 - Ó! Bocsáss meg. - Mondom, bár egy kicsit kényelmetlenül érzem magam.
 - De a jó éjt puszit ettől még megkapom, ugye? - Kérdezi csintalanul Cato, mire megpuszilom az arcát.
 - Jó éjt, Cato. - A fiú megint puhán megcsókol. 
 - Neked is, Thalia. - Kézen fogva a lifthez vezet, de nem száll be velem. Feltűnő lenne, ha egyszerre szállnánk be, ezért a következővel megy majd le. A harmadik emeleten kiszállok, és gyorsan a szobámba settenkedem. Szerencsére nem lát meg senki. Gyorsan lefürdöm és pizsamába bújok. Olyan érzésem van, hogy lehet, hogy ma fürdök utoljára életemben. De ez még majd elválik. Bebújok az ágyba. Kicsivel később hangokat hallok:
 - Nem tűnhetett csak úgy el! 
 - A szobájában nézted már? - Nyílik az ajtó, a halovány fénycsí vetül a padlóra. Azt tettetem, hogy alszom. Valószínűleg sikerült, mert az illetők elmennek a szobámtól.
*****************************************************************************************************
Végigaludtam az éjszakát. Hajnali hatkor megszólalt egy kis csengő. Erre azonnal felriadtam. Egy pillanatig még azt sem tudtam, hol vagyok. De aztán megláttam egy kikészített ruhát, hajcsatokat, hajgumiak, és... a vigyorgó Antonius Flickerman-t. 
 - Jó reggel, álomszuszék! Gyorsan szedd rendbe magad, mert ma már elindultok az Arénába! - Mindezt olyan vidáman mondja, hogy legszívesebben felpofoznám. Hogy lehet annak örülni, hogy gyilkosokká változtatnak gyerekeket, hogy 23 gyerek az elkövetkező hét során (remélhetőleg) nem túl fájdalmas halált fog halni? Hogy több tucat síró hozzátartozó nem látja viszont valamelyik rokonát? Ezt nem vagyok képes felfogni! Végül egy szót sem szólok, csak a lehető leggyorsabban bevonulok a fürdőszobámba a ruhákkal. Ezek szerint ez lesz a kötelező viselet az Arénában: fekete nadrág, fekete rövidujjú póló, egy pár fekete bakancs, meg egy szürke szegélyű, fekete kabát, aminek a gallérján a hármas szám virít pirossal. Amint kiérek, Antonius Kontyba tűzi a hajam - nagymennyiségű konytűvel és hajgumival.
 - Beetee ötlete volt, igaz? Ezek mindenképp velem jönnek az Arénába. - Mutatok a kész kontyomra. Antonius bólint.
 - Most már indulnunk kell. - Hallatszik az ajtón kívülről Beetee hangja. - Nem várhatunk tovább! Thalia majd eszik valamit útközben. - Kilépek a szobámből, és valaki a kezembe nyom egy szendvicset. Gyorsan és kedvetlenül elmajszolom. Semmi kedvem bemenni az Arénába, és gyerekeket ölni. De kinek van? Ez nem szabadon választható elfoglaltság. Legalábbis nekem nem. Egy légpárnás repülővel visznek az indítóállomásra. Csak Antonius van mellettem, aki folyton az esélyeimről, meg a tegnapi interjúkról, és a "12. Körzet szerelmes angyalkáiról" csacsog. Majd megőrjít, de még mindig jobb a duruzsolására figyelni, mint azon agyalni, milyen lesz az Aréna, és hogy megérem-e a holnapot.
 - Jaj, majd el felejtem! - Kiált fel Antonius, miután megérkezünk az indítóállomásra. - Beetee azt mondta, az egy dolog, amit legálisan bevihetsz, ez a gyűrű lesz. Leellenőrizték, nincs vele semmi baj. - Azzal a férfi egy hosszú drótot kap ki a zsebéből, majd óvatosan az egyik ujjam köré tekeri. Így tényleg gyűrűnek tűnik. - Azt mondta a Mentorod, hogy jól fog majd jönni az Arénában, csakúgy, mint a hajtűid. Azokat is engedélyezte a Kapitólium, meg a három hajgumit is. Ezekből már tudsz majd valamit csinálni, ugye? - Bólintok.
 - Kérem, szálljon be a liftbe. - Mondja egy monoton géphang. Liftet sehol sem látok, de Antonius beterel egy üvegcsőbe. Az ajtó rám zárul. - Boldog Viadalt mindenkinek, és soha ne hagyjon el benneteket a remény. - Folytatja a géphang, majd emelkedni kezdek. Egy mezőn találom magam. - 60 másodperc a 74. Éhezők Viadalának kezdetéig. - Mondja a géphang. A mező közepén áll a Bőségszaru. A tetején kijelző számolja vissza a másodperceket. 
55.
A tisztást erdő veszi körül, az egyik irányban hegyek körvonalazódnak a távolban, a másik irányban valami - talán egy tó? - csillog.
50.
Tőlem balra a rókaképű lány az ötödikből, Tirana áll. Egy pillanatra rám néz, kimondatlan kérdés a szemében: Megpróbálhatok majd lopni a Hivatásosaktól? Te is velük vagy, nem? Kettőt bólintok, majd jobbra fordulok.
40.
A jobb oldalamon Cato áll. Rám pillant, majd elmosolyodik. Visszamosolygok rá.
30.
Már csak fél perc! Valaki szövegelni kezd, de nem figyelek rá. A készletek nagyja a Bőségszaru közepében van, de értéktelenebb dolgok hevernek körülötte, minél kijjebb, annál értéktelenebb.
20.
Megláom Katniss-t. Félig takarja a Bőségszaru. Mellette áll a kis Ruta a 11.-ből. Pablo-t, Clove-ot, és Marvel-t nem látom. Glimmer mellett Peeta áll, ők is épphogy látszódnak a túloldalon. 
10.
A cuccok közt van egy tekercs vezeték, és drótgubókat is látok elszórva a földön.
9.
Most már biztos, hogy nem futok el. A Hivatásosak a Szövetségeseim.
8.
Vajon képes leszek bárkit is megölni?
7.
Miért nekem kellett ide kerülnöm? Tavaly Camille, most meg én... Remélem nem halok meg.
6.
A Szövetségeseim megígérték, hogy vigyáznak majd rám.
5.
Jaj de hiányzik az árvaház, pedig nem hittem volna, hogy van annál rosszabb hely!
4.
Összpontosíts! Menedékhelyet kell keresnem!
3.
Nem! Nem hagyhatom, hogy csak a Szövetségeseim harcoljanak!
2.
Ez ugye csak egy rémálom? Mindjárt felébredek...
1.
Ez nem álom. Ez a kőkemény, rideg, kegyetlen valóság.
Valahol megszólal egy gong. A 74. Éhezők Viadala kezdetét vette.

18. fejezet - Cato

Egész délelőtt különböző megbeszéléseken vettem részt. Mindenki a ma esti interjúkra, és a holnap kezdődő Viadalra osztogatott tanácsokat. Még Lyme is elbeszélgetett velem, pedig ő Clove Mentora! Mire késő délután öltönybe és nyakkendőbe öltöztetnek, úgy érzem szétrobban a fejem. A legrosszabb az, hogy Lyme és Brutus tanácsai teljesen ellentétesek. Brutus azt mondta, amint már több, mint a Kiválasztottak fele meghalt, az éjszaka leple alatt öljem meg a Szövetségeseim. Lyme szerint viszont csak Clove-val kéne szövetkeznem, és kettőnknek helyretenni a többi Kiválasztottat. Erre Brutus leteremtette a nőt, hogy mit képzel magáról, akkor a végén még ketten maradunk Clove-val, és mi olyan - saját szavai szerint - dinkák vagyunk, hogy egymást nem akarnánk megölni. Erre kapitóliumi kísérőnk és öltöztetőink állást foglaltak egyik vagy másik fél mellett, és fél órán keresztül ezen veszekedtek. Ha így folytatják, Brutus és Lyme nem lesznek képesek eggyüttműködni, és akkor aztán várhatunk majd Clove-val a külső segítségre! Egyszerű, sötétkék öltöny, fehér ing, sötét nadrág, lakkcipő; ebből áll az öltözékem. Felucia csillámport akart szórni a fejemre, de azt nem engedtem. Sajnos egy kevés sminket nem tudtam megúszni, mert Brutus határozottan kijelentette, hogy arra aztán szükség lesz az erős fények miatt. Hát, nem értem a nőket smink terén. Nem valami kellemes élmény, miközben az arcod pacsmagolják valamilyen szivaccsal. Megfogadtam, hogy soha többé nem fogom hagyni, hogy kisminkeljenek. És én aztán mindig komolyan veszem a fogadalmaim. Clove gyönyörű, vöröses-sárga ruhában pompázik, de nem néz rám. Odamegyek hozzá.
 - Mi a baj? Csinos vagy. - Mondom kedvesen. Erre felém fordítja az arcát. Több réteg smink van rajta, amitől, hát, kinéz vagy harmincnak.
 - A kapitóliumiak szerint is jól nézek ki. Viszont ez nem én vagyok. A sminkkel általában nincs bajom, de annyit kentekrám, hogy elmegyek akár 40-50 évesnek is!
 - Na, ne túlozz! Maximum harmincnak tűnhetsz. - Haragosan bámul, majd kitör belőle a nevetés. Értetlenkedve nézem.
 - Te beszélsz nekem a sminkről! Hahaha! Téged is kifestettek! Életemben nem nevettem még ilyen jót. Olyan vagy, mint egy bohóc!
 - Ez nem is igaz! - Jön be a vérig sértett Felucia. - Kifejezetten jó munkát végeztem a fiatalemberrel! Ennyi sminkre minimum szüksége van, mert a reflektorfényben máskülönben halovány lesz az arca! Ne tessen nevetni, kisasszony, szívem szerint többet tettem volna fel, de a fiatalember már ilyen kevés ellen is hisztériázott! - Azzal a nő felhúzott fejjel sarkon fordul; majd távozik. Clo-ra nézek, és hahotázni kezdünk. Brutus és Lyme megjelennek. Különböző irányokból jönnek, és haragosan merednek egymásra. Hát, még mindig nem sikerült kibékülniük, de még csak meg sem tudtak egyezni a stratégiában, ahogy elnézem.
 - Mozgás. A végén még elkésünk! - Morogja felénk Brutus.
 - Nyugodtan lehetnél velük kedvesebb. Holnáp már az Arénában fognak harcolni. Hagy legyen ez egy utolsó jó estéjük! - Szúrja le Lyme.
 - Érzelgős. - Veti oda neki cseppet sem jó hangulatban Brutus.
 - Kegyetlen állat. - Támad vissza Lyme. Szerencsére semmi többre nem kerül sor, mert megérkezik a lift. Amint kinyílik az ajtó, látjuk, hogy a 3. Körzet csapata már benne ül.
 - Uh. - Mondja az egyik felnőtt. Talán ő Beetee. Thalia mesélt róla egyet s mást. - Mind nem fogtok beférni, de, hogy ne késsenek el a Kiválasztottjaitok még beférnek. Meg talán még valaki. - Végignéz rajtunk. - Sietnünk kéne.
 - Lekísérem őket. - Mondja ellentmondást nem tűrő hangon Lyme. Brutus ellenkezni akarna, de a nő határozottan beterel minket a liftbe. Amint bezáródik az ajtó, a nő olyan jelzőkkel illeti Mentortársát, hogy mindenki megütődve néz rá.
 - ...szemét alak! - Fejezi be végül egy szuszra elmondott válogatott sértéseit Lyme. Vesz egy mély levegőt. Kicsit nyugodtabbnak tűnik. - Elnézést, a hirtelen kirohanásomért. Az a... érzéketlen állat csak ölni képes, fogalma sincs az együttérzésről. Még hogy jegyese van! Enobaria mondjuk dettó ugyanez. Nem hiszem el, hogy egyáltalán élnek ilyen emberek a világon! Nem szabadott volna túlélniük az Arénát. - Csóválja meg a fejét. A 3. Körzet csapata továbbra is megütközve mered rá. Clo Mentora vállára teszi a kezét.
 - Csak valahogy vedd majd rá, hogy segítsen nekünk az Arénában. - Mondja csendesen. - Szia Thalia! Csinos a ruhád. Gyakrabban kéne szoknyát hordanod. Ha jól emlékszem, még az Aratáson is nadrágban voltál. - Mondja hatalmas mosoly kíséretében az unokahúgom. Thalia elpirul. Tényleg gyönyörű a ruhája. Halványkék estélyi van rajta, melyen apró kristályokként üveggyöngyök csillognak. A ruha kiemeli alakját, ott tapad, ahol kell, szó szerint lélegzetelállítóan néz ki benne. Fekete haja hullámokban omlik a hátára, arcára nem került túl sok smink. Kék szeme élénken csillog.
 - Köszönöm, Clove. Ti is jól néztek ki. - Mogyogta a lány. Szemmel láthatóan izgult. 
 - Hé, nem kell izgulni. - Nézek Thalia szemébe, miközben az interjúk színhelye felé menetelünk. A legtöbb Kiválasztott már ott álldogáll. 
 - Áljatok egyes sorba, növekvő körzetszám szerint! Előre az adott Körzetből a lány áll, mögé az azonos Körzetbeli fiú! Gyorsan, mindjárt kezdünk! - Kiabál egy kapitóliumi valahol a tömeg elején. Megfogom Thalia és Clo kezét, és magam után húzom őket, miközben előrefurakszunk a tömegben. 
 - Sziasztok! - Köszön nekünk Glimmer, majd ránk kacsint. - Én fogok kezdeni. - Maígabiztos vigyor ül a lány arcán. Ruhája halványrózsaszín, és nem takar túl sokat a lányból. Mervel mellette áll, és szintén vigyorog.
 - Elkéstetek.  - Mondja. - Kár, hogy a Viadalt nem lehet lekésni... - Erre mindannyian elkomorulunk egy kicsit. Azon kapom magam, hogy azon merengek, hogy nem jöhet ki az Arénából mindünk, csak egyikünk. Nincs szívem rosszat kívánni Szövetségeseimnek, főleg nem Clo-nak vagy Thalia-nak. De nehéz elképzelni Marvel vagy Glimmer nélkül is a csapatunk. Annyira összemelegedtünk az elmúlt héten...
 - Köszöntsétek tehát Glimmer Johanson-t, az 1. Körzet női Kiválasztottját! - Halljuk meg odakintről Caesar Flickerman hangját. Glimmer magabiztosan mosolyogva a színpad felé indul. Sok szerencsét kívánunk neki. A közönség néhány válasza után felzúg, a 3 perc végezte után pedig megtapsolják a lányt. A szigorú kapitólumi sorba rendezett minket mindeközben. Clo kezét elengedtem, de Thalia továbbra is szorongatja másik kezem. Érzem, hogy izzad a tenyere. Közben jókívánságok közepette Marvel is fellép a színpadra.
 - Nyugi, nincs értelme izgulni. - Suttogom a mögöttem álló lánynak. - Ez csak egy hülye interjú, semmi értelme véleményem szerint. Bazári majmot csinálnak mindenkiből, ennyi a lényege. Igazából az Arénában lehet Támogatókat szerezni, meg a pontszámokkal, jó?
 - I...Ig...Igen. - Motyogja Thalia idegesen.
 - Lámpalázas vagy? - Hirtelen úgy érzem, rájöttem a gondra.
 - Nem szeretek sok ember előtt beszélni. Inkább szerelgetek valamit magamban.
 - Tudod mit? Amikor fellépsz a színpadra, képzeld azt, hogy csak Caesar van ott, vele beszélgetsz, mit tudom én, egy zárt szobában. Képzeld azt, hogy az új barátod, aki szeretne minél több mindent megtudni rólad, oké?
 - Rendben. - Kicsit mintha biztosabb lenne a hangja, legalábbis már nem remeg.
 - Jöjjön hát a 2. Körzet! Clove Silverman! - Szólal meg Caesar. Marvel biztos sokat viccelődött, mert hatalmas tapsot kapott. Megölelem Clo-t, majd Thalia is ezt teszi. Hallom, ahogy valamit súgnak egymás fülébe, majd Clove elbűvölően mosolyogva a színpadra lép. Thalia már nem remeg, és kevésbé tűnik rémültnek.
 - Ha ennek vége, kimegyünk majd az erkélyre együtt, és beszélgetünk egy jót. - Súgom hátrafordulva neki. Elmosolyodik.
 - Behajtom rajtad, biztos lehetsz benne. - Rámosolygok. - Sok szerencsét. - Mondja, amikor engem is a színpadra hívnak.
 - Neked is. Menni fog. - Azzal kilépek a reflektorfénybe. 
 - És itt is van Cato Becker, az ideji mezőny talán legesélyesebb Kiválasztottja! - Üdvözöl Caesar Flickerman. Magabiztosan rámosolygok.
 - Azért Clove se elhanyagolható harcos.
 - Igen, igen, ez lenne az egyik első kérdésem. Clove tényleg az unokahúgod, vagy esetleg a titkos szeretőd, mert érdekes pletykák keringenek errefelé... Felvilágosítanál minket?
 - A szeretőm? - Mondom nevetve. - Túl élénk némelyek fantáziája. Nem, semmi szerelmi kapcsolat, Clove az unokahúgom. Nagyon szeretem, az tény, de nem úgy.
 - Ha a Viadal végén ti vagytok az egyedüli túlélők, mit fogsz tenni? - Szegezi nekem Caesar a következő kérdést. Egy pillanatra elkomorulok.
 - Hát, ez majd elválik. Majd ugyanannyira szeretnék kijutni a Viadalról, mint amennyire szeretném, ha Clo lenne a Győztes. Remélem, ne nekem kell majd megölnöm, de neki sem kívánnám ezt a helyzetet.
 - Hogyhogy ti lettetek az idei Önkéntesek?
 - Félreértés történt. De sajnos nem lehet változtatni a papírokon. Mi vagyunk a Kiválasztottak a 2. Körzetből mostmár véglegesen.
 - Úgy hallottam, a 3. Körzetből a lány Kiválasztott, Thalia bekerült a Szövetségetekbe. Igaz ez? És ha a hír nem kamu, miért döntöttetek így?
 - Thalia a csapat esze, ha szabad ezt mondanom. Jó ötlet bevenni egy olyan embert a Szövetségbe, aki kiváló taktikai érzékkel van megáldva. - Válaszolom pillanatnyi habozás után. Caesar nagyban bólogat.
 - Erős a Szövetségetek, az idei legjobb harcosokból áll. Azonban jönne még egy utolsó kérdés. Biztos hogy otthon, a Körzetetekben van egy lány, aki meglehetősen reménykedik abban, hogy hazatérsz élve, igaz?
 - Az anyukémra céloz, vagy a nagynénémre? - Kérdezem vigyorogva, mire a férfi elneveti magát. Pedig pontosan tudom, mire célzott. Csak nem tudom, be kéne vallani a Thalia iránti érzéseim. Ha bevallom őket, oda a kíméletlen gyilkos álarca. A Körzetemből mindenki ezt várja el tőlem, úgyhogy inkább hallgatok majd erről.
 - Nem a családtagjaidra gondoltam. - Néz rám sokat sejtetően Caesar.
 - Pedig anyukám nem szeretné, ha a másik fia is odaveszne egy Viadalon. - Próbálom másra terelni a szót.
 - Van egy bátyád... - Aztán Caesar átgondolja, mit mondtam. - Oh. Melyik Viadalon...?
 - A tavalyi harmadik dobogós helyet kapta. Kár, hogy a harmadik helyezett jutalma ebben a versenyben a halál. Chris. Ez volt a neve. A Szövetségesét gyászolta, mikor a másik Szövetségese, Greina, rátámadt. Nem volt túl sok esélye. Remélem, én nem ilyen sorsa jutok. - Valahol megszólal egy síp. Caesar feláll velem együtt és kezet rázunk.
 - Sok sikert a Viadalhoz, Cato. Én rád fogadok. - Suttogja a fülembe. - Gondolom senki nem akarja, hogy egy anya két fiát is sirassa, igaz? - Ezt a kérdést már hangosan teszi fel. A tömeg éljenez, majd egy emberként kiabálja, hogy nem, semmi képp. Furcsa. Miközben a háttérben levő székemhez vonulok, és hallgatom Szövetségeseim részvétnyílvánítását, és gratulációt, azon merengek, amit Caesar súgott a fülembe. Hogy rám fogad. Ez azt jelenti, hogy a Kapitólium egyik legerősebb Támogatója mögém áll? Vagy bátorításul mondta csak? Közben Thalia a színpadon kedvesen mosolyogva mesél a 3. Körzetbeli szokásjogokról, és arról, hogy épp egy jobb ételelosztó rendszert fejlesztett, amikor ide kellett jönnie. Majd amikor Caesar a családjáról kérdezi, megmondja, hogy árva, és a halott barátnőjéről meg a mackójáról kezd mesélni. De nem sír, végig erős marad, és ez imponál a kapitóliumi nézőseregnek. Biztos lesz egy tonna támogatója neki is. Amikor vége a 3 percnek, és felénk indul, látom, hogy egy árva könnycsepp csorog végig az arcán, de oda se figyel rá, csak leül mellém.
 - Ügyes voltál. - Dícsérem meg, rá sem nézve. Kicsit felém fordítja a fejét, de aztán meglátja, hogy előrefelé bámulok, így ő is ezt teszi. Ha elkezdenénk feltűnően beszélgetni, mindenki ránk kezdene figyelni.
 - Komolyan mondod? - Kérdezi hitetlenkedve. Bólintok egy kicsit. - Kösz a tanácsot. Mindent úgy csináltam, ahogy mondtad. Azt képzeltem, hogy Clove-al beszélgetek. - Halványan elmosolyodom, és tudom, hogy a szeme sarkából Thalia engem figyel. A lány Körzettársa, Pablo, teljesen közömbösen áll hozzá mindenhez. A negyedikből a lány előadja a sértettet, hogy nem vettük be se őt, se a Körzettársát a Hivatásosakhoz. A kissrác a 4. - ből elsírja magát. Az ötödikből a lány adja a magabiztosat, és végig mindentudóan, és kicsit gonoszkásan mosolyog. Kiráz a hideg ettől a csajtól. A Körzettársa, és a 6. Körzetbeliek lámpalázasak, egyikük még el is pityeredik. A hetedikből a lány szintén magabiztos, az izmait mutogatja. Körzettársa, a 8., 9., és 10. Körzet Kiválasztottjai semmi érdekeset nem mutatnak. Aztán megjelenik a 11. Körzetből a lány, Ruta, a mezőny legfiatalabb Kiválasztottja. A hat testvéréről és a szegény 11. Körzetről mesél szívszorongatóan, de valahogy erős marad, és nem sírja el magát. Körzettársa, Thresh olyan izmos, mint egy bika. Még mindig nem értem, miért nem szövetkezett velünk. Jól jönne a csapatunkba, de esze nincs valami sok, kivéve ha megjátsza magát. Utolsó Körzet, már tűkön ülve várom, hogy vége legyen az egésznek. A lány szép ruháját mutogatja, és erdőkről, vadászatról mesél. Brutus-nak ebben igaza van: a lány nem illik a Hivatásosak közé, de attól még, ha íjat szerez, bajban leszünk. El kell kapnunk minél hamarabb. De ahogy hallgatom, rájövök, hogy valószínűleg tud magának íjat készíteni. Azaz tényleg nagyon veszélyes. Aztán jön végre a Körzettársa. Már csak 3 perc, és mehetek innen! Peeta-nak is felteszik ugyanazt a kérdést, mint nekem: burkoltan ugyan, de Caesar rákérdez arra, szerelmes-e. A válaszától az egész közönségnek eláll a szava: szerencsétlen a Körzettársába szerelmes! Ha! Én nem hiszem el. Persze a lány, Katniss elpirul, és motyog valami érthetetlent, de engem nem győznek meg. Egész héten figyeltem, és ők még csak meg sem próbáltak közösen dolgozni. De ha mégis szerelmesek, az egy dolgot jelent. Lopva Thalia-ra pillantok, aki halovány mosoly kíséretében bólint. Ő is rájött: ha őket nem fújolja a közönség, akkor nekünk, Thalia-val is van esélyünk! Nem lesz muszály előadnunk az Arénában, hogy csak Szövetségesek vagyunk!