Egész délelőtt különböző megbeszéléseken vettem részt. Mindenki a ma esti interjúkra, és a holnap kezdődő Viadalra osztogatott tanácsokat. Még Lyme is elbeszélgetett velem, pedig ő Clove Mentora! Mire késő délután öltönybe és nyakkendőbe öltöztetnek, úgy érzem szétrobban a fejem. A legrosszabb az, hogy Lyme és Brutus tanácsai teljesen ellentétesek. Brutus azt mondta, amint már több, mint a Kiválasztottak fele meghalt, az éjszaka leple alatt öljem meg a Szövetségeseim. Lyme szerint viszont csak Clove-val kéne szövetkeznem, és kettőnknek helyretenni a többi Kiválasztottat. Erre Brutus leteremtette a nőt, hogy mit képzel magáról, akkor a végén még ketten maradunk Clove-val, és mi olyan - saját szavai szerint - dinkák vagyunk, hogy egymást nem akarnánk megölni. Erre kapitóliumi kísérőnk és öltöztetőink állást foglaltak egyik vagy másik fél mellett, és fél órán keresztül ezen veszekedtek. Ha így folytatják, Brutus és Lyme nem lesznek képesek eggyüttműködni, és akkor aztán várhatunk majd Clove-val a külső segítségre! Egyszerű, sötétkék öltöny, fehér ing, sötét nadrág, lakkcipő; ebből áll az öltözékem. Felucia csillámport akart szórni a fejemre, de azt nem engedtem. Sajnos egy kevés sminket nem tudtam megúszni, mert Brutus határozottan kijelentette, hogy arra aztán szükség lesz az erős fények miatt. Hát, nem értem a nőket smink terén. Nem valami kellemes élmény, miközben az arcod pacsmagolják valamilyen szivaccsal. Megfogadtam, hogy soha többé nem fogom hagyni, hogy kisminkeljenek. És én aztán mindig komolyan veszem a fogadalmaim. Clove gyönyörű, vöröses-sárga ruhában pompázik, de nem néz rám. Odamegyek hozzá.
- Mi a baj? Csinos vagy. - Mondom kedvesen. Erre felém fordítja az arcát. Több réteg smink van rajta, amitől, hát, kinéz vagy harmincnak.
- A kapitóliumiak szerint is jól nézek ki. Viszont ez nem én vagyok. A sminkkel általában nincs bajom, de annyit kentekrám, hogy elmegyek akár 40-50 évesnek is!
- Na, ne túlozz! Maximum harmincnak tűnhetsz. - Haragosan bámul, majd kitör belőle a nevetés. Értetlenkedve nézem.
- Te beszélsz nekem a sminkről! Hahaha! Téged is kifestettek! Életemben nem nevettem még ilyen jót. Olyan vagy, mint egy bohóc!
- Ez nem is igaz! - Jön be a vérig sértett Felucia. - Kifejezetten jó munkát végeztem a fiatalemberrel! Ennyi sminkre minimum szüksége van, mert a reflektorfényben máskülönben halovány lesz az arca! Ne tessen nevetni, kisasszony, szívem szerint többet tettem volna fel, de a fiatalember már ilyen kevés ellen is hisztériázott! - Azzal a nő felhúzott fejjel sarkon fordul; majd távozik. Clo-ra nézek, és hahotázni kezdünk. Brutus és Lyme megjelennek. Különböző irányokból jönnek, és haragosan merednek egymásra. Hát, még mindig nem sikerült kibékülniük, de még csak meg sem tudtak egyezni a stratégiában, ahogy elnézem.
- Mozgás. A végén még elkésünk! - Morogja felénk Brutus.
- Nyugodtan lehetnél velük kedvesebb. Holnáp már az Arénában fognak harcolni. Hagy legyen ez egy utolsó jó estéjük! - Szúrja le Lyme.
- Érzelgős. - Veti oda neki cseppet sem jó hangulatban Brutus.
- Kegyetlen állat. - Támad vissza Lyme. Szerencsére semmi többre nem kerül sor, mert megérkezik a lift. Amint kinyílik az ajtó, látjuk, hogy a 3. Körzet csapata már benne ül.
- Uh. - Mondja az egyik felnőtt. Talán ő Beetee. Thalia mesélt róla egyet s mást. - Mind nem fogtok beférni, de, hogy ne késsenek el a Kiválasztottjaitok még beférnek. Meg talán még valaki. - Végignéz rajtunk. - Sietnünk kéne.
- Lekísérem őket. - Mondja ellentmondást nem tűrő hangon Lyme. Brutus ellenkezni akarna, de a nő határozottan beterel minket a liftbe. Amint bezáródik az ajtó, a nő olyan jelzőkkel illeti Mentortársát, hogy mindenki megütődve néz rá.
- ...szemét alak! - Fejezi be végül egy szuszra elmondott válogatott sértéseit Lyme. Vesz egy mély levegőt. Kicsit nyugodtabbnak tűnik. - Elnézést, a hirtelen kirohanásomért. Az a... érzéketlen állat csak ölni képes, fogalma sincs az együttérzésről. Még hogy jegyese van! Enobaria mondjuk dettó ugyanez. Nem hiszem el, hogy egyáltalán élnek ilyen emberek a világon! Nem szabadott volna túlélniük az Arénát. - Csóválja meg a fejét. A 3. Körzet csapata továbbra is megütközve mered rá. Clo Mentora vállára teszi a kezét.
- Csak valahogy vedd majd rá, hogy segítsen nekünk az Arénában. - Mondja csendesen. - Szia Thalia! Csinos a ruhád. Gyakrabban kéne szoknyát hordanod. Ha jól emlékszem, még az Aratáson is nadrágban voltál. - Mondja hatalmas mosoly kíséretében az unokahúgom. Thalia elpirul. Tényleg gyönyörű a ruhája. Halványkék estélyi van rajta, melyen apró kristályokként üveggyöngyök csillognak. A ruha kiemeli alakját, ott tapad, ahol kell, szó szerint lélegzetelállítóan néz ki benne. Fekete haja hullámokban omlik a hátára, arcára nem került túl sok smink. Kék szeme élénken csillog.
- Köszönöm, Clove. Ti is jól néztek ki. - Mogyogta a lány. Szemmel láthatóan izgult.
- Hé, nem kell izgulni. - Nézek Thalia szemébe, miközben az interjúk színhelye felé menetelünk. A legtöbb Kiválasztott már ott álldogáll.
- Áljatok egyes sorba, növekvő körzetszám szerint! Előre az adott Körzetből a lány áll, mögé az azonos Körzetbeli fiú! Gyorsan, mindjárt kezdünk! - Kiabál egy kapitóliumi valahol a tömeg elején. Megfogom Thalia és Clo kezét, és magam után húzom őket, miközben előrefurakszunk a tömegben.
- Sziasztok! - Köszön nekünk Glimmer, majd ránk kacsint. - Én fogok kezdeni. - Maígabiztos vigyor ül a lány arcán. Ruhája halványrózsaszín, és nem takar túl sokat a lányból. Mervel mellette áll, és szintén vigyorog.
- Elkéstetek. - Mondja. - Kár, hogy a Viadalt nem lehet lekésni... - Erre mindannyian elkomorulunk egy kicsit. Azon kapom magam, hogy azon merengek, hogy nem jöhet ki az Arénából mindünk, csak egyikünk. Nincs szívem rosszat kívánni Szövetségeseimnek, főleg nem Clo-nak vagy Thalia-nak. De nehéz elképzelni Marvel vagy Glimmer nélkül is a csapatunk. Annyira összemelegedtünk az elmúlt héten...
- Köszöntsétek tehát Glimmer Johanson-t, az 1. Körzet női Kiválasztottját! - Halljuk meg odakintről Caesar Flickerman hangját. Glimmer magabiztosan mosolyogva a színpad felé indul. Sok szerencsét kívánunk neki. A közönség néhány válasza után felzúg, a 3 perc végezte után pedig megtapsolják a lányt. A szigorú kapitólumi sorba rendezett minket mindeközben. Clo kezét elengedtem, de Thalia továbbra is szorongatja másik kezem. Érzem, hogy izzad a tenyere. Közben jókívánságok közepette Marvel is fellép a színpadra.
- Nyugi, nincs értelme izgulni. - Suttogom a mögöttem álló lánynak. - Ez csak egy hülye interjú, semmi értelme véleményem szerint. Bazári majmot csinálnak mindenkiből, ennyi a lényege. Igazából az Arénában lehet Támogatókat szerezni, meg a pontszámokkal, jó?
- I...Ig...Igen. - Motyogja Thalia idegesen.
- Lámpalázas vagy? - Hirtelen úgy érzem, rájöttem a gondra.
- Nem szeretek sok ember előtt beszélni. Inkább szerelgetek valamit magamban.
- Tudod mit? Amikor fellépsz a színpadra, képzeld azt, hogy csak Caesar van ott, vele beszélgetsz, mit tudom én, egy zárt szobában. Képzeld azt, hogy az új barátod, aki szeretne minél több mindent megtudni rólad, oké?
- Rendben. - Kicsit mintha biztosabb lenne a hangja, legalábbis már nem remeg.
- Jöjjön hát a 2. Körzet! Clove Silverman! - Szólal meg Caesar. Marvel biztos sokat viccelődött, mert hatalmas tapsot kapott. Megölelem Clo-t, majd Thalia is ezt teszi. Hallom, ahogy valamit súgnak egymás fülébe, majd Clove elbűvölően mosolyogva a színpadra lép. Thalia már nem remeg, és kevésbé tűnik rémültnek.
- Ha ennek vége, kimegyünk majd az erkélyre együtt, és beszélgetünk egy jót. - Súgom hátrafordulva neki. Elmosolyodik.
- Behajtom rajtad, biztos lehetsz benne. - Rámosolygok. - Sok szerencsét. - Mondja, amikor engem is a színpadra hívnak.
- Neked is. Menni fog. - Azzal kilépek a reflektorfénybe.
- És itt is van Cato Becker, az ideji mezőny talán legesélyesebb Kiválasztottja! - Üdvözöl Caesar Flickerman. Magabiztosan rámosolygok.
- Azért Clove se elhanyagolható harcos.
- Igen, igen, ez lenne az egyik első kérdésem. Clove tényleg az unokahúgod, vagy esetleg a titkos szeretőd, mert érdekes pletykák keringenek errefelé... Felvilágosítanál minket?
- A szeretőm? - Mondom nevetve. - Túl élénk némelyek fantáziája. Nem, semmi szerelmi kapcsolat, Clove az unokahúgom. Nagyon szeretem, az tény, de nem úgy.
- Ha a Viadal végén ti vagytok az egyedüli túlélők, mit fogsz tenni? - Szegezi nekem Caesar a következő kérdést. Egy pillanatra elkomorulok.
- Hát, ez majd elválik. Majd ugyanannyira szeretnék kijutni a Viadalról, mint amennyire szeretném, ha Clo lenne a Győztes. Remélem, ne nekem kell majd megölnöm, de neki sem kívánnám ezt a helyzetet.
- Hogyhogy ti lettetek az idei Önkéntesek?
- Félreértés történt. De sajnos nem lehet változtatni a papírokon. Mi vagyunk a Kiválasztottak a 2. Körzetből mostmár véglegesen.
- Úgy hallottam, a 3. Körzetből a lány Kiválasztott, Thalia bekerült a Szövetségetekbe. Igaz ez? És ha a hír nem kamu, miért döntöttetek így?
- Thalia a csapat esze, ha szabad ezt mondanom. Jó ötlet bevenni egy olyan embert a Szövetségbe, aki kiváló taktikai érzékkel van megáldva. - Válaszolom pillanatnyi habozás után. Caesar nagyban bólogat.
- Erős a Szövetségetek, az idei legjobb harcosokból áll. Azonban jönne még egy utolsó kérdés. Biztos hogy otthon, a Körzetetekben van egy lány, aki meglehetősen reménykedik abban, hogy hazatérsz élve, igaz?
- Az anyukémra céloz, vagy a nagynénémre? - Kérdezem vigyorogva, mire a férfi elneveti magát. Pedig pontosan tudom, mire célzott. Csak nem tudom, be kéne vallani a Thalia iránti érzéseim. Ha bevallom őket, oda a kíméletlen gyilkos álarca. A Körzetemből mindenki ezt várja el tőlem, úgyhogy inkább hallgatok majd erről.
- Nem a családtagjaidra gondoltam. - Néz rám sokat sejtetően Caesar.
- Pedig anyukám nem szeretné, ha a másik fia is odaveszne egy Viadalon. - Próbálom másra terelni a szót.
- Van egy bátyád... - Aztán Caesar átgondolja, mit mondtam. - Oh. Melyik Viadalon...?
- A tavalyi harmadik dobogós helyet kapta. Kár, hogy a harmadik helyezett jutalma ebben a versenyben a halál. Chris. Ez volt a neve. A Szövetségesét gyászolta, mikor a másik Szövetségese, Greina, rátámadt. Nem volt túl sok esélye. Remélem, én nem ilyen sorsa jutok. - Valahol megszólal egy síp. Caesar feláll velem együtt és kezet rázunk.
- Sok sikert a Viadalhoz, Cato. Én rád fogadok. - Suttogja a fülembe. - Gondolom senki nem akarja, hogy egy anya két fiát is sirassa, igaz? - Ezt a kérdést már hangosan teszi fel. A tömeg éljenez, majd egy emberként kiabálja, hogy nem, semmi képp. Furcsa. Miközben a háttérben levő székemhez vonulok, és hallgatom Szövetségeseim részvétnyílvánítását, és gratulációt, azon merengek, amit Caesar súgott a fülembe. Hogy rám fogad. Ez azt jelenti, hogy a Kapitólium egyik legerősebb Támogatója mögém áll? Vagy bátorításul mondta csak? Közben Thalia a színpadon kedvesen mosolyogva mesél a 3. Körzetbeli szokásjogokról, és arról, hogy épp egy jobb ételelosztó rendszert fejlesztett, amikor ide kellett jönnie. Majd amikor Caesar a családjáról kérdezi, megmondja, hogy árva, és a halott barátnőjéről meg a mackójáról kezd mesélni. De nem sír, végig erős marad, és ez imponál a kapitóliumi nézőseregnek. Biztos lesz egy tonna támogatója neki is. Amikor vége a 3 percnek, és felénk indul, látom, hogy egy árva könnycsepp csorog végig az arcán, de oda se figyel rá, csak leül mellém.
- Ügyes voltál. - Dícsérem meg, rá sem nézve. Kicsit felém fordítja a fejét, de aztán meglátja, hogy előrefelé bámulok, így ő is ezt teszi. Ha elkezdenénk feltűnően beszélgetni, mindenki ránk kezdene figyelni.
- Komolyan mondod? - Kérdezi hitetlenkedve. Bólintok egy kicsit. - Kösz a tanácsot. Mindent úgy csináltam, ahogy mondtad. Azt képzeltem, hogy Clove-al beszélgetek. - Halványan elmosolyodom, és tudom, hogy a szeme sarkából Thalia engem figyel. A lány Körzettársa, Pablo, teljesen közömbösen áll hozzá mindenhez. A negyedikből a lány előadja a sértettet, hogy nem vettük be se őt, se a Körzettársát a Hivatásosakhoz. A kissrác a 4. - ből elsírja magát. Az ötödikből a lány adja a magabiztosat, és végig mindentudóan, és kicsit gonoszkásan mosolyog. Kiráz a hideg ettől a csajtól. A Körzettársa, és a 6. Körzetbeliek lámpalázasak, egyikük még el is pityeredik. A hetedikből a lány szintén magabiztos, az izmait mutogatja. Körzettársa, a 8., 9., és 10. Körzet Kiválasztottjai semmi érdekeset nem mutatnak. Aztán megjelenik a 11. Körzetből a lány, Ruta, a mezőny legfiatalabb Kiválasztottja. A hat testvéréről és a szegény 11. Körzetről mesél szívszorongatóan, de valahogy erős marad, és nem sírja el magát. Körzettársa, Thresh olyan izmos, mint egy bika. Még mindig nem értem, miért nem szövetkezett velünk. Jól jönne a csapatunkba, de esze nincs valami sok, kivéve ha megjátsza magát. Utolsó Körzet, már tűkön ülve várom, hogy vége legyen az egésznek. A lány szép ruháját mutogatja, és erdőkről, vadászatról mesél. Brutus-nak ebben igaza van: a lány nem illik a Hivatásosak közé, de attól még, ha íjat szerez, bajban leszünk. El kell kapnunk minél hamarabb. De ahogy hallgatom, rájövök, hogy valószínűleg tud magának íjat készíteni. Azaz tényleg nagyon veszélyes. Aztán jön végre a Körzettársa. Már csak 3 perc, és mehetek innen! Peeta-nak is felteszik ugyanazt a kérdést, mint nekem: burkoltan ugyan, de Caesar rákérdez arra, szerelmes-e. A válaszától az egész közönségnek eláll a szava: szerencsétlen a Körzettársába szerelmes! Ha! Én nem hiszem el. Persze a lány, Katniss elpirul, és motyog valami érthetetlent, de engem nem győznek meg. Egész héten figyeltem, és ők még csak meg sem próbáltak közösen dolgozni. De ha mégis szerelmesek, az egy dolgot jelent. Lopva Thalia-ra pillantok, aki halovány mosoly kíséretében bólint. Ő is rájött: ha őket nem fújolja a közönség, akkor nekünk, Thalia-val is van esélyünk! Nem lesz muszály előadnunk az Arénában, hogy csak Szövetségesek vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése