20. fejezet - Cato

Miközben felfelé emelkedem a csőben, egy kicsit izgulok. Nagyon remélem, hogy nem valami extrém Arénába kerülök, mondjuk egy sivatagba, egy jégmezőre vagy egy tengeri szigetvilágba. Megkönnyebbülök, amikor egy erdei tisztáson találom magam. Amikor egy halovány szellő végigsimít az arcomon, vele száll tova minden félelmem. Erősnek érzem magam. Kiszúrom a visszaszámlálót a Bőségszaru tetején.
50. 
Tisztáson vagyok egy erdő közepén. Nagyjából kör alakú. Clove-ot nem látom, de Thalia a jobb oldalamon áll. Glimmer tőlem egy kicsit balra, Marvel szintén nincs látótávolságon belül.
40. 
Thalia rám pillant. Rámosolygok, tekintetemmel próbálom megnyugtatni. Nem lesz semmi baj. Tudom, hogy hazugság, mert baj az van. De furcsa nyugalom száll meg.
30.
Még fél perc, és gyerekek mészárlásában fogok részt venni. Valószínűleg én leszek a mészáros, és nem engem mészárolnak majd le. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem ma halok meg.
20.
Túl fiatal vagyok még a halálhoz... De itt aztán mindenki fiatal hozzá, nem? Pont az a lényeg, a show az egészben, hogy gyerekek vagyunk, ártatlan gyerekek... Nem ezt érdemeljük, de ezt kapjuk.
10.
És én problémázok ezen, pedig engem egész életemben erre képeztek!
9.
Remélem Thalia is túléli a mai napot.
8.
Hol van Clove? Nem látom...
7.
Koncentrálj a kardra! Nincs messze, egy kupac tetején pihen...
6.
Mi van a halál után? Létezik valamiféle túlvilág.
5.
Kard, kard, kard, kard, kard...
4.
Ha létezik, akkor én pokolra kerülök gyilkosságért, mint a legtöbben itt.
3.
Thalia... Minden rendben lesz...
2.
Kard, csak a fegyverre koncentrálj...
1.
Megszólal a gong. Azonnal a kard felé kezdek sprintelni. A többiek nem olyan gyorsak mint én, szerencsére. Felkapom a fegyvert, és megpördülök. A lány a 4.-ből felém szalad balról, kezében egy szigony. Honnan szerezte? Nem érdekel túlzottan. Elhajolok az elhajított fegyver elől, és a lány felé vágok. Eltalálom a karját, felszisszen fájdalmában. Megpróbál elfordulni, de egy vágással végzek vele. Nem érek rá semmin gondolkodni, egy srác szalad felém, kezében balta. Ösztönösen kitérek balra. A srácot továbbviszi a lendülete, de én gyorsan mögé lépek, és leszúrom hátulról. Egy lány fejszével jobbról. Megsebesít fordulás közben a bal felkaromon. Fájdalom sugárzik szét az egész karomban. Egy pillanatra csak arra bírok összpontosítani. A lány ördögi mosollyal lép felém, de leguggolok, és odébb gurulok a csapása elől.
 - Nem hittem volna, hogy valaha egy Hivatásos fog előlem... - A lány szeme fennakad, teste élettelenül zuhan le mellém. Hátából egy kés áll ki.
 - Néha jól jön egy kis segítség, mi? - Kérdezi mosolyogva Clove. A szája mosolyog a nézőknek, a szemében fájdalom és megbánás. De mi most a szórakoztatók vagyunk. Én is elmosolyodok. Tudom, műmosoly, de remélem a képernyőkön ez nem látszik. Clove talpra ránt. A felkaromon a seb csak egy kis karcolásnak tűnik
 - Minden rendben? - Kérdezi felénk szaladva Glimmer. Meglátja a sebet a karomon.
 - Nem nagy ügy. - Mondom kérdő tekintetére válaszolva. A lány előhúz a zsebéből egy köteg gézt.
 - Találtam. Gondoltam, jól jöhet még! - Azzal odadobja nekem, majd eltűnik a viaskodás forgatagában. Clove is utánaszalad. Gyorsan bekötözöm a felkarom, majd újra felkapom a kardom, és visszatérek. Már nem nagyon figyelem, ki szalad felém. Ösztönösen cselekszem. Elhajolok, vágok, szúrok, hárítok. Megállíthatatlannak érzem magam.
 - Mögötted! - Hallom meg a jobbomról Thalia hangját. Felé fordulok, és épp meglátom, ahogy a kissrác a 4.-ből felém szalad, kezében egy lándzsa. Védekezőn magam elé tartom a kardom, de egy pillanatig azt hiszem, eljött a vég. Én is itt halok majd meg, névtelenül... Hirtelen mintha lelassulna az idő. Hallom Thalia sikolyát, látom a felém közeledő éles fémdarabot, csapásra emelem a karom... és a gyerek elesik. Fájdalmasan felnyög, oldalában egy mélyre szúródott tőr. A végén hevenyészett drót kerék... Thalia. Megmentette az életemet. A kissráchoz lépek, és megadom neki a kegyelemdöfést. Thalia sikoltozása hüppögésbe csap át. Leejtem a kardot. Körülöttünk holttestek, a Bőségszaruhoz közelebb Szövetségeseink, és még valaki... de ez most nem tud érdekelni.
 - Ssss. - Letörlök egy könnycseppet a lány arcáról, miközben mellé terdelek. A vállamba fúrja az arcát, és tovább hüppög. Erősen szorítom magamhoz, míg végül abbamarad hüppögése, bár könnyei még továbbra is csorognak lefelé az arcán.
 - Minden rendben van veletek? - Hallom mag Clove hangját a hátam mögül. Még egyszer magamhoz szorítom Thaliát, majd egy kicsit távolabb tolom magamtól. Nem a legjobb ötlet, hogy azonnal eláruljuk mindenkinek, hogy van sebezhető pontunk.
 - Aha. Thalia megmentette az életemet másvalaki élete árán. - Válaszolom.
 - Mindannyiunknak nehéz ez, hidd el. - Mondja a lánynak Glimmer, miközben mellé guggol, és megszorítja az egyik kezét. Clove felsegíti, és a hátát kezdi simogatni.
 - Csak a legerősebb élheti túl. - Mondja Marvel. - Akik rögtön a legelején... elhaláloztak, nem voltak elég erősek vagy felkészültek. Gyertek, menjünk arrább, hogy elvihessék a halottakat. - Miközben az erdő széléhez sétálunk, észreveszem, hogy két új ember van velünk: a srác a harmadikból... Pablo, azt hiszem, és Peeta Mellark. Mindketten megütközve bámulnak ránk. Megszólal az ágyú. Egy, kettő, három... tíz. Ennyi gyerek halt meg a mészárlásban. Ebből legalább hármat tényleg én ölte meg. A gondolatra megborzongok. Most már biztos, hogy gyilkos vagyok, és ha lehet hinni a régi történeteknek, akkor a Pokolba kerülök. Amint a zaj elhalt, magamhoz intem őket.
 - Mi van? - Kérdezem tőlük, amikor egy kicsit távolabb sétálok velük a többiektől. - Csak azért, mert az ember Hivatásos, nem biztos, hogy nincsenek érzései. És igenis minden évben vannak ilyen jelenetek a Viadalon, csak azok sohasem kerülnek élő adásba. A Hivatásosak részéről legalábbis soha. - Mindkettejük megértően bólint. - Ti öltetek meg ma bárkit is? - Mindketten a fejüket rázzák.
 - Én leszedtem Glimmerről egy fiút, aki birokra kelt vele. A torkát végül Glimmer vágta át, de azt mondta, szükségetek lenne rám. - Mondja Peeta, miközben megborzong.
 - Na, téged is kiráz a gondolat, hogy valakit a szemed láttára öltek meg. Ne mondd, hogy nem zavar, hogy részt vettél valakinek a meggyilkolásában, hősszerelmes. - Mondom kissé gúnyosan. - Akkor képzeld el, mi lett volna, ha te is ölöd meg. - A srác arcára rémület ül ki. A show kedvéért magabiztosan rávigyorgok, majd a többiekhez megyek.
 - Hogy legyen a ma este? - Kérdezem. - Néhányunknak a Bőségszarunál kéne maradnia, a cuccot őrizni. A csapat másikfele elmehetne körülszaglászni.
 - Glimmer és én szerintem Thalia-val a cuccnál maradunk. - Mondja Marvel. Kérdőn nézek rá, mire a srác elneveti magát. - Ugyan, Cato, nem gondolhatod komolyan, hogy mocskos kis játékokba kezdek a Viadalon, vagy hogy megölöm a csajt. Megbeszéltük, hogy élve van rá szükségünk, vagy nem? - Kérdezi. Visszamosolygok rá.
 - Te megbíznál valakiben, aki a nap huszonnégy órájából tizenötöt idióta vicceket mesélve tölt? - Erre mind elnevetjük magunkat. A jó az, hogy Marvel képes nevetni saját magán.
 - Szerintem is ez lenne a legjobb. - Szólal meg Thalia. - Fel tudok állítani csapdákat a készleteink köré. Glimmer és Marvel jó harcosok, szintén tudnának segíteni a védelemben. És ha nem baj, a mai nap után... nem szeretnék egyelőre veletek menni.
 - Akkor ezt megbeszéltük. A két srácot elvisszük magunkkal. - Mondja Clove. Halkabban folytatja. - Nem bízom meg bennük. Szerintem még mindig nem jó ötlet veünk maradniuk.
 - Peeta nélkül nincs esélyünk megtalálni a lányt. - Mondja fejcsóválva Glimmer. - Körbenéztem, nincs a halottak között. Továbbra is az a véleményem, hogy ő lesz itt a legkeményebb ellenfelünk, Thresh-t leszámítva.
 - Majdnem megöltem. - Szólal meg továbbra is folytott hangon Clove. - Az utolsó pillanatban felemelte a hátizsékot, amit szerzett, és elmenekült. Sajnos nem volt időm üldözőbe venni.
 - Semmi baj. - Mondom hangosan. - Akkor indulunk, vagy sem? Nincs időnk egész nap beszélgetni! Pablo, Peeta, velünk jöttök. Fogjatok egy fegyvert, amit tudtok is használni, aztán kövessetek! Indul a hajtóvadászat! - Mondom műmosollyal az arcomon, majd válaszra sem várva elindulok.