Megint fent állok az erkélyen, ahová este felszöktem. Azonban most nem vagyok egyedül. Thalia, a lány a 3.-ból mellettem áll. Együtt nézünk le az alattunk elterülő Kapitóliumra.
-Szeretlek, Cato.-Suttogja a lány csöndesen, majd a vállamra hajtja a fejét...
Thalia Körzettársa teste felett térdelek.
-Nyugodj békében. Hé, Thalia, a te Körzettársad volt, nem akarsz tőle elbúcsúzni?-Hátrafordulok, de már csak egy villanást látok, majd érzem, ahogy egy tőr a szívembe fúródik...
Nem, nem, nem és nem! Az idei Viadal nem lesz ugyanolyan, mint a tavalyi! Én nem Chris vagyok, Thalia nem Greina, azt pedig semmiképp sem fogom hagyni, hogy Clo meghaljon ez első napon a Bőségszarunál, mint a tavalyi lány a 2.-ból. Szerencsétlent Greina a vetélytársának tekintette a kardok környékén, és puszta kézzel kitekerte a nyakát. Hát, igen. Nem egy életbiztosítás, ha az ember Hivatásos. Nem minden Viadalt a Hivatásosak nyernek meg, és eleve, egy Viadalra hatan mennek Hivatásosként, és csak maximum egy jön ki közülük élve. Kikászálódom az ágyból, és észre veszek egy avoxot. A srác felém nyújt egy kupac ruhát. Megköszönöm neki, majd megvárom, míg kimegy és felöltözöm. Még csak 6:14 van, ami azt jelenti, hogy még nem sokan keltek föl. Kiosonok reggelizni. 6:29-re végzek is vele. Felkapok még egy almát, hogy azt majd szokásomhoz híven útközben egyem meg. A lifthez osonok, és meglátom, hogy nyílik az egyik ajtó. Behúzódom a lift melletti kis kiszögellés mögé. Ne, ne Brutus vagy Enobaria legyen az, aki jön! Még túlságosan élénken él bennem a pofon emléke, nem szeretnék még egyet kapni azért, mert tegnap felmentem az erkélyre!
-Hé, nincs semmi baj, a Mentoraink még alszanak.-Clo szája fülig ér.-Nem nyitottak be este hozzád, így azt hiszik, kikészültél Brutustól. Amúgy, tegnap este megszabadultunk Enobariatól. Ő csak a Kapitóliumig utazott velünk. Van itt valamilyen dolga. Reggelizünk együtt?
-Bocs, én már ettem. Most éppen az edzőterembe igyekeztem.
-Rendben, menj nyugodtan. Majd én beszélek a Mentorainkkal. Így már két szívességgel is tartozol nekem!
-Oké, majd megbeszéljük.-Unokahúgom megpuszil majd vidáman elugrándozik a horrorisztikusan kinéző étkező felé. Hát, igen, Arria itt is kitett magáért. Minden egyes négyzetmilliméter be van borítva rózsaszín csillámmal, úgyhogy nem lehet tudni mi volt a fal eredeti színe. A szőnyegek és a padló a lila különböző árnyalatait tükrözi vissza. Szerencsére a szobámba már nem jutott belőle. Én vagyok az első az edzőteremben. Mivel még nincs értelme megfélemlítősdit játszani (hiszen kit tudnék megfélemlíteni:a kapitóliumi alkalmazottakat?), odalépek az ehető növények című állomáshoz. Ki tudja, a végén még a hasznomra válhat. Az elkövetkező félórában kipróbálom a fára-mászást és a tűzgyújtást is. Utána viszont betoppan Glimmer és Marvel. Elmélyülten beszélgetnek, észre sem vesznek. Végül Glimmer megpuszilja Marvelt. Ezek ketten komolyan szerelmesek? Mivel nincs ínyemre a hallgatózás, megköszörülöm a torkom. Glimmer szemében egy pillanatra félelem csillan, Marvel pedig láthatóan meg sem tud szólalni.
-Megígérem, hogy nem szólok róla senkinek, de csak ha ti is megígéritek, hogy az Arénában egyikőtök sem fog úgy viselkedni, mint tavaly Greina.-Marvel arcán széles mosoly terül el.
-Hé, Cato, én fiú vagyok! Egyáltalán nem értem, hogy jutott eszedbe, hogy akár úgy is viselkedhetek, mint egy lány!-Eltart egy pár pillanatig, mire tájövök, hogy viccelni próbált. Hát, humorérzékem nem nagyon van. Természetesen, (miután jól kinevették magukat,) megfogadják mindketten, hogy nem fognak hátba támadni. Hamarosan Clo is megérkezik és csatlakozik hozzánk. Glimmert láthatóan hamar megkedveli, bár Marvellal távolságtartóbb. Negyed óra múlva belépnek a 4. Körzetesek. Elindulnak felénk, de mi azt tettetjük, hogy észre sem vesszük őket.
-Majd meglátjuk, mi lesz.-Sziszeg felénk a lány, Marina, majd a kisfiút a dárdákhoz vezeti, és oktatni kezdi Lewisnek a dárdahajítás mesterségét. Hát, nem kedveltem meg a 4.-eseket, bár a srácot sajnálom. Ahogy elnézem kettejüket, rájövök valamire: ezek ketten rokonok! Hamarosan újabb emberek érkeznek: Ruta, egy Lewissal egyidős kislány a 11.-ből, ha jól emlékszem. A kislány azonnal elszalad Thalia mellől, amint az ajtó kinyílik. A 3.-ból jött lány gyakorlatiasan körbenéz. Valószínűleg minden részletre figyel. Ez még nagyon jól jöhet. Glimmerékhez fordulok és elkezdem elmesélni nekik a liftben történteket. Clove nagyban integet a lány felé, aki kicsit megszeppenve bár, de felénk lépeget.
-...és jófejnek is tűnik.-Fejezem be, mikor a lány odaér csoportunkhoz.
-Szia Thalia.-Köszönünk neki. A lány félénken visszamosolyog ránk.
-Akkor, azt ígértem, megmutathatod mit is tudsz művelni.-Mondom neki rámosolygok, de ettől még inkább összehúzza magát.
-Hogy jó vagy a robbanószerkezetekkel azt sajnálatos módon nem tudod bemutatni. Mint látod, nincs itt 'hogyan szereljünk össze aknákat és egyéb robbanásveszélyes szerkezeteket' feliratú állomás.-Mutat körbe Marvel. Sikerül oldania a feszültséget: mindannyia nevetésben törünk ki.
-Rendben. Várjatok egy pillanatot.-A lány odaszalad egy állomáshoz, amin drótok vannak. Vajon mi jár a fejében? Összeszerel egy robbanószerkezetet a semmiből? A késes állomásnál elvesz egy kést. Értetlenül figyelem. Mit tervez? Ahogy végignézek szövetségeseim arcán, látom, hogy ők semtudnak mit kezdeni a helyzettel. Thali valmilyen fura görgő-szerűséget hajtogatott a drótból a kés nyelére. Minek? Odasétálunk mi is a lányhoz. Egyre jobban felcsigázza a képzeletem: mit fog most csinálni? Végez a rátekeréssel, majd megmarkolja a kést. Hát, nem jó helyen fogja, látszik rajta, hogy még nincs tapasztalata benne. Elhajítja a kést. A technikája pocsék, viszont az eredmény szembetűnő: a kés markolatig fúródik a bábúba. Bár nem a szívét találta el, egy ember simán megölt volna.
-Hát, a célzással meg a technikámmal van egy kis bajom, de szerintem csak erőből nem fúródik ilyen mélyre.
-Ez egy nagyon jó ötlet.-Jegyzi meg Glimmer.
-Bámulatos!-Azzal Clove elszalad a késért, majd visszafut hozzánk, és ő is eldobja. A kés markolatig fúródik a céltábla közelébe.
-Ezt eddig sohasem sikerült elérnem. Azt mondják, egy kést nem lehet úgy eldobni, hogy a dobás gyors legyen, pontos, és a penge markolatig fúródjon az áldozatba. Nem tudom mit csináltál, de egy zseni vagy!-Hát, egyet kell értenem unokahúgommal mindkét dologban: egy kést nem lehet úgy eldobni, ahogy mondta, ezt tanították nekünk. Thalia pedig tényleg zseni. Mindannyian meglepődünk. amikor a Clo Thaliának ugrik, és megöleli.-Szerintem vegyük be Thaliát.
-Szerintem is.-Mondja Marvel.
-Én sem ellenzem.-Jelenti ki Glimmer.
-Üdv a csapatban!-Azzal hátba veregetem új szövetségesem. Megérkezik a többi Kiválasztott is, úgyhogy a terem közepére szólítanak minket. Egyáltalán nem érdekel, mit mondanak, nekünk ugyanezeket hajtogatták minden évben. Mindenkit gyilkoss pillantásokkal végigmérek: el kell érnem, hogy féljenek tőlem. Ez az egyik alapja a Hivatásosak technikájának. A különböző fegyvereket "próbálok ki" a délelőtt folyamán. Hát, szerintem a megfélemlítés nem kevéssé sikerült. A legtöbben még csak rám se mernek nézni. Megszólal az ebédet jelző csengő. A sor elejére állunk Glimmerrel, Marvellel és Cloval. Miután horribilis adagokat szedtünk mindenféléből, leülünk a középső asztalhoz. A 4.-esek meghúzzák magukat a terem szélén. A lány kemény ellenfél lesz, ha túléli az első napot. Thalia is végzett a szedéssel. Hát, ahhoz képest, hogy milyen sovány, nagyon sokat szedett. Tuti megpróbál magára szedni néhány kilót. Megáll, körbenéz. Nem vett minket észre? Végül Glimmer veszi a bátorságot ahhoz, hogy felhívja magunkra a figyelmet.
-Gyere, ülj közénk nyugodtan!-Clo mellé ül le. Velem szembe. Mindannyia nekiállunk enni. Én végzek elsőként, majd clove következik. Legnagyobb döbbenetmre Thalia a harmadik. Tele van meglepetéssel. Glimmer és Marvel lassabban eszik. Remélem ez nem fog minket hátráltatni az Arénában.
-Kit vegyünk még be?-Kérdezi Marvel, miután visszavittük a tálcáinkat.-Szerintem a 11.-ből a srácot megpróbálhatnánk beszervezni.
-Tresh a neve.-Szólal meg Thalia.
-Kösz, elfelejtettem. Néha olyan a memóriám, mint a szivacs. Hogy is hívnak?-Újfent elnevetjük magunkat. Vajon a többiek mit gondolhatnak rólunk?
-Az 5.-ből a lány, Tirana se rossz választás. Nagyon okos.-Mondja Thalia.
-A csapat esze megvan, nem kell belőle kettő.-Monom.-Szerintem hagyjuk békén. Treshel nincs bajom. Valaki más?
-Pablo.-Mondja Thalia. Értetlenül bámulunk rá. Miért? Van valami kapcsolat közöttük? Hát, amilyen elutasítóan nézett az a srác a Körzettársára, nem hiszem.
-Tessék? Az a nyápic srác a Körzetedből?-Néz rá Clove.
-Hát, a Körzettársam, nem?-Válaszolja.
-Mit szólnátok ahhoz a verzióhoz, hogy mi nem bántjuk a Bőségszarunál az elején, de nem is segítünk neki, mint neked fogunk, Thalia, és ha önerejéből túléli, bevesszük. nekem nincs vele bajom.
-Nekem sincs.-Láthatóan Thalia megelégedett ezzel a verzióval. Marvel nem nyilatkozik.
-Akkor demokratikus alapon Glimmer verzióját követjük.-Zárja le a témát Clove. A délután folyamán megpróbáljuk beszervezni Tresh-t. Nem járunk sikerrel, de nem nagy baj. Szép lassan elmennek a Kiválasztottak. A végén már csak hárman maradunk: Thalia, Clo, és én. Thalia a késekkel próbálkozik, bár nem nagyon sikerül neki.
-Segítsek?-Lép mellé Clove. A két lány órákig gyakorol. A végére Thalia is egészen belejön. Egy kapitóliumi végül kiterel bennünket a gyakorlótérről. hát, sokáig voltunk lent, az egyszer biztos. A liftben fölfelé haladva felajánlom Thaliának. hogy holnap megmutatom neki, mit lehet művelni a kardokkal. Bár nem gondoltam volna, hogy érdekelni fogja, rábólint az ajánlatra. Valami furcsa elégedettség tölt el. Nem éreztem még ilyet soha. Mi lehet a baj velem?
2014. január 31., péntek
2014. január 22., szerda
11. fejezet-Thalia
Egy szürke teremben állok. Körülöttem ott áll a többi Kiválasztott. Egy ember beszél hozzánk, majd szétszéledünk. Odalépek a buzogányokhoz, de egyiket sem tudom felemelni. Hangos nevetést hallok a hátam mögül. A Hivatásosak azok. Nevetnek. Méghozzá rajtam.
-Hé, nem bírod felemelni?-Kérdezi csúfondárosan Glimmer.
-Azt mondtam, ma megmutatod, mit tudsz, és annak függvényében eldöntjük, mi lesz a sorsod.-Szólal meg Cato.
-Ez viszont teljesítmény.-Azzal Marvel felém lép, és félrelök. Nem tudom megtartani az egyensúlyom és elesek. Clove, Marina és Lewis is csatlakozik a vihogó egylethez.
-Hát, asszem, a döntésünk egyértelmű.-Valószínűleg Marina az, de nem látom tisztán a szemem elé húzódó könny fátyol miatt.
-Kelj fel, Thalia.-Hallom meg Pablo hangját. Hát mégsem vagyok egyedül...
-Kelj fel, Thalia! Ma van a Kiképzés első napja, és szerintem te is sokat szeretnél gyakorolni.-Tényleg Pablo az, de a szobámban vagyok, teljesen egyedül. Az álmom megrémisztett: mit mutassak meg a Hivatásosaknak? Persze, azon kívül, hogy milyen béna vagyok. Azonban nem érek rá ezen töprengeni. Pablonak igaza van. Sietnünk kell. Gyorsan felöltözöm, majd kilépek egyszerű, de elegáns szobámból. A folyosók és a termek, amikből a lakosztályunk áll, puccosak, színesek, hivalkodóak és borzasztó rondák. Nem értem: látszik, hogy sok pénzt beleöltek, de ha már ennyit fizettek miatta, miért nem ízlésesre csinálták meg? Az étkező egyik fala példának okáért zöld, a mellette levő egyik lila, a másik vörös, a vele szembe levő rózsaszín, a padló fehér, a plafon pedig mályva színű. Biztosan őrült volt, aki ezt berendezte. Az étkezőben kedvetlenül eszek és iszok, s közben válaszolgatok Wiress, Beete és Drusilla kérdéseire. A többi velünk lakó, leszámítva Pablot nem jött még reggelizni, aminek örülök. Semmi kedvem találkozni Antoniussal, vagy az előkészítő csapatommal. Hamarosan megunom a társaságot, mehetnékem van. Felállok, elbúcsúzom asztal társaimtól, majd kiviharzom az étkezőből. Hívom a liftet, ami pár pillanattal később meg is érkezik. Beszállok, és akkor veszem észre, hogy valaki áll a hátsó sarokban.
-Szia Ruta.-Rámosolygok a kislányra, aki félénken visszamosolyog. Kedvesnek, aranyosnak tűnik. Szörnyű, hogy neki is jönnie kell a Viadalra. Teljesen gyámoltalan, a szemében keserűség csillan.
-Sajnálom, hogy neked is jönnöd kellett.-És ezt komolyan is gondolom.
-Nem baj. Ha megnyerem, azzal segítek a családomon. Hogy hívnak?-Furcsa mód érett.
-Thaliának.-Vigyáznom kell vele is. Ki tudja, lehet, hogy a gyámoltalanság álcája mögött más is van. A lift további útját végigbeszélgetjük, és minden kétségem eltűnik. A kislány a korához és a termetéhez képest érett, de nagyon nyílt is, így hamar kiderítem, hogy ő még a légynek sem tudna ártani. Belépünk egy nagy terembe: hasonló ahhoz, mint amilyenről álmodtam. Még csak a Hivatásosak vannak lent: gyakorolnak. Azt azonban furcsállom, hogy a 4.-esek külön állnak tőlük. Marina épp dárdát hajítani tanítgatja Lewist. Egyáltalán nem olyanok, mint az álmomban. Lewis nagyon kicsi, körülbelül annyi idős lehet, mint Ruta. Apropó, a kislány eltűnt mellőlem. No, nem baj. A másik négy Hivatásos most vesz észre. Clove is és Cato is elmosolyodik. Clove int, hogy menjek oda, Cato pedig azonnal magyarázni kezd.
-Sziasztok.-Köszönök amikor odaérek.
-...és jófejnek is tűnik.-Fejezi be a mondókáját Cato.
-Szia Thalia.-Köszönnek nekem mindannyian.
-Akkor, azt ígértem, megmutathatod mit is tudsz művelni.-Bólint felém Cato.
-Hogy jó vagy a robbanószerkezetekkel azt sajnálatos módon nem tudod bemutatni. Mint látod, nincs itt 'hogyan szereljünk össze aknákat és egyéb robbanásveszélyes szerkezeteket' feliratú állomás.-Mindannyian hangos nevetésben törünk ki. Ezek szerint Marvel egy igazi mókamester.
-Rendben. Várjatok egy pillanatot.-Viszont olyan állomást láttam, ahol drótok voltak. Odaszaladok, és udvariasan elkérek egy tekercs drótot. Visszaszaladok, majd elveszem a 'kés-dobálás' feliratú állomásról az egyik kést. Elkezdem rátekerni a drótot. A négy Hivatásos is odajön. Érdeklődve figyelnek. A drótból egy kis görgőt hajtogattam a kés markolatának végére. Megfogom, célzok, majd teljes erőmből elhajítom. Érzem, ahogy a görgő elfordul a tenyeremen. A kés pörögve száll a levegőben, majd markolatig fúródik az egyik bábú mellkasába. Hát, a bábura rajzolt céltáblának a közepét nem találtam el, de a kés markolatig fúródott.
-Hát, a célzással meg a technikámmal van egy kis bajom, de szerintem csak erőből nem fúródik ilyen mélyre.
-Ez egy nagyon jó ötlet.-Jegyzi meg Glimmer.
-Bámulatos!-Azzal Clove elszalad a késért, majd visszafut hozzánk, és ő is eldobja. A kés markolatig fúródik a céltábla közelébe.
-Ezt eddig sohasem sikerült elérnem. Azt mondják, egy kést nem lehet úgy eldobni, hogy a dobás gyors legyen, pontos, és a penge markolatig fúródjon az áldozatba. Nem tudom mit csináltál, de egy zseni vagy!-Azzal Clove nekem ugrik, és megölel.-Szerintem vegyük be Thaliát.
-Szerintem is.-Mondja Marvel.
-Én sem ellenzem.-Jelenti ki Glimmer.
-Üdv a csapatban!-Azzal Cato hátba vereget. Nem hiszem el! Sikerült szövetségeseket találnom!. Megérkezett már az összes Kiválasztott, ezért felszólítanak minket, hogy menjünk a terem közepére. Egy kapitóliumi elmond minden fontos tudnivalót, majd szétszéledünk. Újdonsült Szövetségeseim különböző fegyverekhez mennek. Hát persze: megfélemlítik a többieket. Én egy darabig csak kóválygok: megfigyelem ki mit csinál, majd elmegyek különféle állomásokra. A délelőtt folyamán megtanulok négyféleképpen tüzet gyújtani, felismerni az ehető növényeket, és fára mászni. Mármint nagyobb fára felmászni, mint ami otthon, a 3.-ban van. Megszólal az ebédet jelző csengő. Bőségesen szedek mindenből. Hova üljek? Meglátom Pablot az egyik sarokban, de hirtelen meghallom Glimmer hangját:
-Gyere, ülj közénk nyugodtan!-Visszafordulok, és leülök Clove mellé. Hálásan rájuk mosolygom. Gyorsan eszem, így hamarabb végzek az ebédemmel, mint Glimmer és Marvel. Ők élvezik az ízeket. Cato és Clove azonban még nálam is gyorsabban eszik.
-Kit vegyünk még be?-Kérdezi Marvel, miután visszavittük a tálcáinkat.-Szerintem a 11.-ből a srácot megpróbálhatnánk beszervezni.
-Tresh a neve.-Szólalok meg halkan.
-Kösz, elfelejtettem. Néha olyan a memóriám, mint a szivacs. Hogy is hívnak?-Újfent elnevetjük magunkat. Vajon a többiek mit gondolhatnak rólunk?
-Az 5.-ből a lány, Tirana se rossz választás. Nagyon okos.-Szólalok meg.
-A csapat esze megvan, nem kell belőle kettő.-Mondja Cato.-Szerintem hagyjuk békén. Treshel nincs bajom. Valaki más?
-Pablo.-Bukik ki a számon körzettársam neve.
-Tessék? Az a nyápic srác a Körzetedből?-Néz rám Clove.
-Hát, a Körzettársam, nem?
-Mit szólnátok ahhoz a verzióhoz, hogy mi nem bántjuk a Bőségszarunál az elején, de nem is segítünk neki, mint neked fogunk, Thalia, és ha önerejéből túléli, bevesszük. nekem nincs vele bajom.
-Nekem sincs.
-Akkor demokratikus alapon Glimmer verzióját követjük.-Zárja le a témát Clove. A délután folyamán szólok a döntésünkről Pablonak, aki megrántja a vállát, és azt mondja, hogy rendben van. Tresh azonban nem akar csatlakozni hozzánk. Megértjük, nincs vele bajunk. Szép lassan kezdenek elmenni a Kiválasztottak. Glimmer és Marvel is elbúcsúzik tőlünk. Már csak hárman vagyunk odalent: Cato, Clove és én. Folyamatosan a késekkel próbálkozok, nem tudom miért.:
-Segítsek?-Lép mellém Clove. Félénken bólintok. A délután további részét, még bő 3 órát azzal töltünk, hogy Clove megtanít kést dobálni. Gyorsan. Szakszerűen. Pontosan. A végére egész belejövök. Hatkor kiparancsolnak minket az edzőteremből. Éjszakára nem maradhatunk. Cato a liftben felajánlja, hogy holnap délután megtanít valamelyest kardozni. Elfogadom az ajánlatát. Vacsora után döbbenek rá az igazságra: megkedveltem Catot és Clove-ot akaratom ellenére. Bennük és Glimmerben, Marvelben meg Pabloban újra barátokra leltem. Sajnálatos, hogy ezzel a saját helyzetemet nehezítem meg: csak az egyikünk jöhet ki élve az Arénából...
-Szia Ruta.-Rámosolygok a kislányra, aki félénken visszamosolyog. Kedvesnek, aranyosnak tűnik. Szörnyű, hogy neki is jönnie kell a Viadalra. Teljesen gyámoltalan, a szemében keserűség csillan.
-Sajnálom, hogy neked is jönnöd kellett.-És ezt komolyan is gondolom.
-Nem baj. Ha megnyerem, azzal segítek a családomon. Hogy hívnak?-Furcsa mód érett.
-Thaliának.-Vigyáznom kell vele is. Ki tudja, lehet, hogy a gyámoltalanság álcája mögött más is van. A lift további útját végigbeszélgetjük, és minden kétségem eltűnik. A kislány a korához és a termetéhez képest érett, de nagyon nyílt is, így hamar kiderítem, hogy ő még a légynek sem tudna ártani. Belépünk egy nagy terembe: hasonló ahhoz, mint amilyenről álmodtam. Még csak a Hivatásosak vannak lent: gyakorolnak. Azt azonban furcsállom, hogy a 4.-esek külön állnak tőlük. Marina épp dárdát hajítani tanítgatja Lewist. Egyáltalán nem olyanok, mint az álmomban. Lewis nagyon kicsi, körülbelül annyi idős lehet, mint Ruta. Apropó, a kislány eltűnt mellőlem. No, nem baj. A másik négy Hivatásos most vesz észre. Clove is és Cato is elmosolyodik. Clove int, hogy menjek oda, Cato pedig azonnal magyarázni kezd.
-Sziasztok.-Köszönök amikor odaérek.
-...és jófejnek is tűnik.-Fejezi be a mondókáját Cato.
-Szia Thalia.-Köszönnek nekem mindannyian.
-Akkor, azt ígértem, megmutathatod mit is tudsz művelni.-Bólint felém Cato.
-Hogy jó vagy a robbanószerkezetekkel azt sajnálatos módon nem tudod bemutatni. Mint látod, nincs itt 'hogyan szereljünk össze aknákat és egyéb robbanásveszélyes szerkezeteket' feliratú állomás.-Mindannyian hangos nevetésben törünk ki. Ezek szerint Marvel egy igazi mókamester.
-Rendben. Várjatok egy pillanatot.-Viszont olyan állomást láttam, ahol drótok voltak. Odaszaladok, és udvariasan elkérek egy tekercs drótot. Visszaszaladok, majd elveszem a 'kés-dobálás' feliratú állomásról az egyik kést. Elkezdem rátekerni a drótot. A négy Hivatásos is odajön. Érdeklődve figyelnek. A drótból egy kis görgőt hajtogattam a kés markolatának végére. Megfogom, célzok, majd teljes erőmből elhajítom. Érzem, ahogy a görgő elfordul a tenyeremen. A kés pörögve száll a levegőben, majd markolatig fúródik az egyik bábú mellkasába. Hát, a bábura rajzolt céltáblának a közepét nem találtam el, de a kés markolatig fúródott.
-Hát, a célzással meg a technikámmal van egy kis bajom, de szerintem csak erőből nem fúródik ilyen mélyre.
-Ez egy nagyon jó ötlet.-Jegyzi meg Glimmer.
-Bámulatos!-Azzal Clove elszalad a késért, majd visszafut hozzánk, és ő is eldobja. A kés markolatig fúródik a céltábla közelébe.
-Ezt eddig sohasem sikerült elérnem. Azt mondják, egy kést nem lehet úgy eldobni, hogy a dobás gyors legyen, pontos, és a penge markolatig fúródjon az áldozatba. Nem tudom mit csináltál, de egy zseni vagy!-Azzal Clove nekem ugrik, és megölel.-Szerintem vegyük be Thaliát.
-Szerintem is.-Mondja Marvel.
-Én sem ellenzem.-Jelenti ki Glimmer.
-Üdv a csapatban!-Azzal Cato hátba vereget. Nem hiszem el! Sikerült szövetségeseket találnom!. Megérkezett már az összes Kiválasztott, ezért felszólítanak minket, hogy menjünk a terem közepére. Egy kapitóliumi elmond minden fontos tudnivalót, majd szétszéledünk. Újdonsült Szövetségeseim különböző fegyverekhez mennek. Hát persze: megfélemlítik a többieket. Én egy darabig csak kóválygok: megfigyelem ki mit csinál, majd elmegyek különféle állomásokra. A délelőtt folyamán megtanulok négyféleképpen tüzet gyújtani, felismerni az ehető növényeket, és fára mászni. Mármint nagyobb fára felmászni, mint ami otthon, a 3.-ban van. Megszólal az ebédet jelző csengő. Bőségesen szedek mindenből. Hova üljek? Meglátom Pablot az egyik sarokban, de hirtelen meghallom Glimmer hangját:
-Gyere, ülj közénk nyugodtan!-Visszafordulok, és leülök Clove mellé. Hálásan rájuk mosolygom. Gyorsan eszem, így hamarabb végzek az ebédemmel, mint Glimmer és Marvel. Ők élvezik az ízeket. Cato és Clove azonban még nálam is gyorsabban eszik.
-Kit vegyünk még be?-Kérdezi Marvel, miután visszavittük a tálcáinkat.-Szerintem a 11.-ből a srácot megpróbálhatnánk beszervezni.
-Tresh a neve.-Szólalok meg halkan.
-Kösz, elfelejtettem. Néha olyan a memóriám, mint a szivacs. Hogy is hívnak?-Újfent elnevetjük magunkat. Vajon a többiek mit gondolhatnak rólunk?
-Az 5.-ből a lány, Tirana se rossz választás. Nagyon okos.-Szólalok meg.
-A csapat esze megvan, nem kell belőle kettő.-Mondja Cato.-Szerintem hagyjuk békén. Treshel nincs bajom. Valaki más?
-Pablo.-Bukik ki a számon körzettársam neve.
-Tessék? Az a nyápic srác a Körzetedből?-Néz rám Clove.
-Hát, a Körzettársam, nem?
-Mit szólnátok ahhoz a verzióhoz, hogy mi nem bántjuk a Bőségszarunál az elején, de nem is segítünk neki, mint neked fogunk, Thalia, és ha önerejéből túléli, bevesszük. nekem nincs vele bajom.
-Nekem sincs.
-Akkor demokratikus alapon Glimmer verzióját követjük.-Zárja le a témát Clove. A délután folyamán szólok a döntésünkről Pablonak, aki megrántja a vállát, és azt mondja, hogy rendben van. Tresh azonban nem akar csatlakozni hozzánk. Megértjük, nincs vele bajunk. Szép lassan kezdenek elmenni a Kiválasztottak. Glimmer és Marvel is elbúcsúzik tőlünk. Már csak hárman vagyunk odalent: Cato, Clove és én. Folyamatosan a késekkel próbálkozok, nem tudom miért.:
-Segítsek?-Lép mellém Clove. Félénken bólintok. A délután további részét, még bő 3 órát azzal töltünk, hogy Clove megtanít kést dobálni. Gyorsan. Szakszerűen. Pontosan. A végére egész belejövök. Hatkor kiparancsolnak minket az edzőteremből. Éjszakára nem maradhatunk. Cato a liftben felajánlja, hogy holnap délután megtanít valamelyest kardozni. Elfogadom az ajánlatát. Vacsora után döbbenek rá az igazságra: megkedveltem Catot és Clove-ot akaratom ellenére. Bennük és Glimmerben, Marvelben meg Pabloban újra barátokra leltem. Sajnálatos, hogy ezzel a saját helyzetemet nehezítem meg: csak az egyikünk jöhet ki élve az Arénából...
2014. január 15., szerda
Bevonulás-Cato
Vonatunk végre befut a Kapitóliumba. Érdekes, már lassan délután 5 óra, de itt a nap még mindig magasan jár az égen. A 2.-ban ilyenkor már szürkülni kezd az ég alja. Hallottam már beszámolókat arról, milyen szép Panem fővárosa, és sokszor el is képzeltem magamban, de most, hogy tényleg itt vagyok, teljesen meghökkenek. Minden csupa szín, ami teljesen hihetetlen Körzetem szürkesége után. Vonatunk fékezni kezd, majd Arria bekopog a szobámba, és szól, hogy indulnom kell. Kilépek a kabinomból. Clove kint vár az ajtó előtt és rám mosolyog.
-Kinéztem a túloldalon, és egy sereg embert láttam. Most, ha fülelsz, hallhatod, hogy a nevünket kántálják!-Elhallgat, én pedig fülelni kezdek: Cato, Cato, Cato, Clove, Clove, Clove...Megeresztek egy mosolyt. Ezek szerint vannak támogatóink! Szép lassan, egymás mellett lesétálunk a vonatról, majd a kordonnal elhatárolt területen baktatunk. Néhol táblák is hirdetik a nevünket, melyet több helyen K-val írtak. Rémes a kapitóliumiak helyesírása! Mondogatta mindig Clove apukája, aki egy évvel az én anyukám után nyert. Lassan végetér a kapitóliumak tömege, és én meglátom azt az egy kapitóliumit, akit, Arrián kívül, tényleg utálok: Feluciát, széles vigyorral az arcán.
-Erre gyere, drágám.-Betessékel egy kis fülkébe. Kérdőn nézek Clove-ra, de őt is hívják egy másik fülkébe, úgyhogy belépek az enyémbe.-Szóval, mint arra rábólintottál, bosszúálló angyalok lesztek.-Lerántja a leplet a szoba sarkában álló állványról. A ruha kifejezetten giccses, de lehetne rosszabb is: arnyszínű bronztollakból összeállított páncélruha, és egy pár ezernyi csattal ellátott bakancs. Gyorsan levetkőzöm, és belebújok a ruhába. Nagyon kényelmetlen, mindenhol szorít. Ja, és mellesleg úgy nézék ki benne, mint egy karácsonyfa-dísz. Mint egy óriási, csillogó-villogó izé. A lámpa fénye ezerféle szögben verődik vissza rólam. Felhúzom a cipőt is, majd figyelmen kívül hagyva Felucia selypegését kinyitom a szoba túlfelében levő ajtót, és belépek egy óriási csarnokba. Mindenfelé lovak és szekerek. Még csak az 1. Körzet kiválasztottjai, Marvel és Glimmer, érkeztek meg, leendő szövetségeseim. Feszengenek a ruhájukban, és látszik rajtuk, hogy lrgszíveseben letépnék őket magukról. Odamegyek hozzájuk.
-Sziasztok.-Meglepetten néznek rám, mindketten láthatóan zavarban vannak.
-Helló.-Köszön Marvel, glimmer pedig rám mosolyog.
-Jól nézel ki.-Jelenti ki a lány.
-Hát, ti is.-Elnevetjük magunkat, hiszen mind tudjuk, mennyire kényelmetlenek a ruháink, és milyen csicsásak.
-Remélhetőleg az Arénában kevésbé lesztek puszi-pajtások.-Feláll a hátamon a szőr ettől a hangtól. Hátrafordulok, és Greinát pillantom meg. Chris gyilkosát.
-Mentorom, az Arénában semmi baj nem lesz.-Szólal meg Glimmer.
-Ajánlom is. Meg kell majd ölnöd őket, Glimmer, ha élve ki akarsz juni.-Sajnálom a lányt. Neki még Brutusnál is rosszabb a Mentora. Meglátom a belépő Clove-ot, így elbúcsúzom tőlük, és a szekerünkhöz megyek. Hallom, ahogy Greina és Glimmer összesúgnak a hátam mögött. Akkora szerencsém szonban nincs, hogy Brutus figyelmét elkerülte a magánakcióm.
-Mit képzelsz te magadról?-Kérdezi tőlem, amint hallótávoldágon belül érek hozzájuk.
-Mégis mi bajod azzal, hogy váltottam pár szót Glimmerrel és Marvellel?
-Megkedvelheted őket, ha nem tartasz kellő távolságot, és akkor megölhetnek, mielőtt még észbekapnál. Soha ne bízz az 1. Körzetesekben. Látod, tavaly is mi lett a vége. Ne akarj Chris sorsára jutni!-Legszívesebben orrba vágnám. Christ hibáztatja, amiért meghalt, nem pedig Greinát, aki megölte? Megérkezik Lyme, Enobaria, és körzetünk stylistjai.
-Nem vetted fel a sapkád!-Néz rám rosszallóan Felucia. Odanyújt nekem egy aranyra festett, fertelmes sisakot, amin két darab szárny fityeg. Komolyan azt képzeli, hogy fel fogom ezt venni?
-Ez halál ronda, semmi esély rá, hogy felvegyem! Egy elmebeteg vagy, hogy egyáltalán ki tudsz ilyet találni!-Minden dühömet Feluciára zúdítom, aki azonnal elpityeredik. Clove megfogja a kezem. Szemével azt üzeni: Cato, hagyd őket békén! Csinálj mindent, ahogy ők mondják, vagy nagy bajod is lehet akár! Azonban túlságosan dühös vagyok, nem tudom visszafogni magam. Lerázom magamról unokahúgom kezét, majd Brutusra támadok.-És Brutus, a bátyám egyáltalán nem tehet arról, hogy megölték! Greina megpróbálta hátba szúrni! Legalább te ne legyél olyan, mint a szüleim!-Azonban Brutus nem egy kapitóliumi nő, nem ilyed meg tőlem. A válasza nem sírás. Visszakézből felpofoz. Egy pillanatra ledöbbenek. Most komolyan felpofozott? Clove felszisszen mellettem, majd pillanatnyi zavaromat felhasználva a fejemre teszi a sisakot.
-Nem úgy értette...
-De, és ezt ő is tudja. Ez csak figyelmeztetés volt! Most már aztán mindent úgy csinálj, ahogy kell. Ki foglak hozni az Arénából, mert ez a feladatom. Ha rajtam múlik, arra is ráveszlek, hogy a saját kezeddel öld meg Clove-ot!-Egy pillanatig még farkasszemet nézünk Brutussal. Vajon a többiek észrevették, mi történt? Caesar Flickerman elkezdi szokásos szövegelését, úgyhogy elfordulok a néma csöndben álló csapatomtól, és fellépek a szekerünkre. Pillanatokkal később, Glimmer és Marvel szekere elindul, majd mi is követjük őket. Clove is és én is az mutatjuk a közönségnek, hogy kemények vagyunk, mint a vídia. Persze, nem csak nekünk lesznek Támogatóink: a 12. Körzetből jövőknek ég a ruhája. A 3. Körzeteseken alig van valami. Az 1.-sök pedig lélegzetelállítóan néznek ki. Az egész ceremónia viszonylag hamar véget ér. Clove-val a nyomomban gyorsan leszállok a szekerünkről, majd csapot-papot otthagyva beszállok az első liftbe.
-Jajj, Cato, nem kellett volna ennyir felkapnod a vizet!-Clove aggódva néz rám. Észreveszem a sarokban kuporgó alakot: a lány a 3.-ból!
-Clo, más is van itt rajtunk kívül. Légyszi ezt ne itt beszéljük meg.-A szememmel jelzem neki, figyeljen rá oda, hogy mit beszél. A lány elméletben nagyon okos, és sokat és gyorsan kombinál.-Te pedig, ha nem tévedek, a 3.-ból jöttél.-Szememmel végigmérem. 16-nak tippelem. Nem valami erős testalkatú.-Azt mondják, kifejezetten okos vagy. Értesz valamilyen fegyverhez?
-Az aknákkal és a vezetékekkel kifejezetten jó vagyok.-Válaszolja, majd lesüti értelemtől csillogó szemét.
-Azt mondtad, aknák?-Kérdezi tőle érdeklődve Clove. Ha tényleg jó velük, nagy segítségünkre lehet az Arénában. A lány lassan bólint. Láthatóan megijedt tőlünk.
-Rendben, holnap megmutatod, mit tudsz. Ha tényleg okos vagy, mint mondják, a végén még beveszünk.-Mosolyra húzom a szám. Bár meg van ijedve, határozottan tetszik nekem. Ahogy elnézem, komoly segítőnk lehet, ha túléli a Bőségszarunál lévő mészárlást. Felérünk a 2.-ra. Miközben elköszönök a lánytől, a szemem a gombokra téved. A 6. emelet után nem a 7. jön, hanem egy erkély feliratú gomb. Clove int, hogy menyjek gyorsabban, így megszaporázom lépteimet, majd belépek a lakosztályunkba.
-Figyu, Clove, elég fáradt vagyok.-Ránézek Clove-ra, aki látja rajtam, hogy ez csak kifogás, de azért bólint. Ezzel megvan az alibim. A szobámban lerúgom magamról a cipőket, átöltözöm egy kényelmes farmerebe, és pólóba, majd a lifthez sétálok. Szerencsére a csapatunk még nincs itt. Az ajtó kinyílik. A fülke üres. Beszállok, majd megnyomom az erkély feliratú gombot...
-Kinéztem a túloldalon, és egy sereg embert láttam. Most, ha fülelsz, hallhatod, hogy a nevünket kántálják!-Elhallgat, én pedig fülelni kezdek: Cato, Cato, Cato, Clove, Clove, Clove...Megeresztek egy mosolyt. Ezek szerint vannak támogatóink! Szép lassan, egymás mellett lesétálunk a vonatról, majd a kordonnal elhatárolt területen baktatunk. Néhol táblák is hirdetik a nevünket, melyet több helyen K-val írtak. Rémes a kapitóliumiak helyesírása! Mondogatta mindig Clove apukája, aki egy évvel az én anyukám után nyert. Lassan végetér a kapitóliumak tömege, és én meglátom azt az egy kapitóliumit, akit, Arrián kívül, tényleg utálok: Feluciát, széles vigyorral az arcán.
-Erre gyere, drágám.-Betessékel egy kis fülkébe. Kérdőn nézek Clove-ra, de őt is hívják egy másik fülkébe, úgyhogy belépek az enyémbe.-Szóval, mint arra rábólintottál, bosszúálló angyalok lesztek.-Lerántja a leplet a szoba sarkában álló állványról. A ruha kifejezetten giccses, de lehetne rosszabb is: arnyszínű bronztollakból összeállított páncélruha, és egy pár ezernyi csattal ellátott bakancs. Gyorsan levetkőzöm, és belebújok a ruhába. Nagyon kényelmetlen, mindenhol szorít. Ja, és mellesleg úgy nézék ki benne, mint egy karácsonyfa-dísz. Mint egy óriási, csillogó-villogó izé. A lámpa fénye ezerféle szögben verődik vissza rólam. Felhúzom a cipőt is, majd figyelmen kívül hagyva Felucia selypegését kinyitom a szoba túlfelében levő ajtót, és belépek egy óriási csarnokba. Mindenfelé lovak és szekerek. Még csak az 1. Körzet kiválasztottjai, Marvel és Glimmer, érkeztek meg, leendő szövetségeseim. Feszengenek a ruhájukban, és látszik rajtuk, hogy lrgszíveseben letépnék őket magukról. Odamegyek hozzájuk.
-Sziasztok.-Meglepetten néznek rám, mindketten láthatóan zavarban vannak.
-Helló.-Köszön Marvel, glimmer pedig rám mosolyog.
-Jól nézel ki.-Jelenti ki a lány.
-Hát, ti is.-Elnevetjük magunkat, hiszen mind tudjuk, mennyire kényelmetlenek a ruháink, és milyen csicsásak.
-Remélhetőleg az Arénában kevésbé lesztek puszi-pajtások.-Feláll a hátamon a szőr ettől a hangtól. Hátrafordulok, és Greinát pillantom meg. Chris gyilkosát.
-Mentorom, az Arénában semmi baj nem lesz.-Szólal meg Glimmer.
-Ajánlom is. Meg kell majd ölnöd őket, Glimmer, ha élve ki akarsz juni.-Sajnálom a lányt. Neki még Brutusnál is rosszabb a Mentora. Meglátom a belépő Clove-ot, így elbúcsúzom tőlük, és a szekerünkhöz megyek. Hallom, ahogy Greina és Glimmer összesúgnak a hátam mögött. Akkora szerencsém szonban nincs, hogy Brutus figyelmét elkerülte a magánakcióm.
-Mit képzelsz te magadról?-Kérdezi tőlem, amint hallótávoldágon belül érek hozzájuk.
-Mégis mi bajod azzal, hogy váltottam pár szót Glimmerrel és Marvellel?
-Megkedvelheted őket, ha nem tartasz kellő távolságot, és akkor megölhetnek, mielőtt még észbekapnál. Soha ne bízz az 1. Körzetesekben. Látod, tavaly is mi lett a vége. Ne akarj Chris sorsára jutni!-Legszívesebben orrba vágnám. Christ hibáztatja, amiért meghalt, nem pedig Greinát, aki megölte? Megérkezik Lyme, Enobaria, és körzetünk stylistjai.
-Nem vetted fel a sapkád!-Néz rám rosszallóan Felucia. Odanyújt nekem egy aranyra festett, fertelmes sisakot, amin két darab szárny fityeg. Komolyan azt képzeli, hogy fel fogom ezt venni?
-Ez halál ronda, semmi esély rá, hogy felvegyem! Egy elmebeteg vagy, hogy egyáltalán ki tudsz ilyet találni!-Minden dühömet Feluciára zúdítom, aki azonnal elpityeredik. Clove megfogja a kezem. Szemével azt üzeni: Cato, hagyd őket békén! Csinálj mindent, ahogy ők mondják, vagy nagy bajod is lehet akár! Azonban túlságosan dühös vagyok, nem tudom visszafogni magam. Lerázom magamról unokahúgom kezét, majd Brutusra támadok.-És Brutus, a bátyám egyáltalán nem tehet arról, hogy megölték! Greina megpróbálta hátba szúrni! Legalább te ne legyél olyan, mint a szüleim!-Azonban Brutus nem egy kapitóliumi nő, nem ilyed meg tőlem. A válasza nem sírás. Visszakézből felpofoz. Egy pillanatra ledöbbenek. Most komolyan felpofozott? Clove felszisszen mellettem, majd pillanatnyi zavaromat felhasználva a fejemre teszi a sisakot.
-Nem úgy értette...
-De, és ezt ő is tudja. Ez csak figyelmeztetés volt! Most már aztán mindent úgy csinálj, ahogy kell. Ki foglak hozni az Arénából, mert ez a feladatom. Ha rajtam múlik, arra is ráveszlek, hogy a saját kezeddel öld meg Clove-ot!-Egy pillanatig még farkasszemet nézünk Brutussal. Vajon a többiek észrevették, mi történt? Caesar Flickerman elkezdi szokásos szövegelését, úgyhogy elfordulok a néma csöndben álló csapatomtól, és fellépek a szekerünkre. Pillanatokkal később, Glimmer és Marvel szekere elindul, majd mi is követjük őket. Clove is és én is az mutatjuk a közönségnek, hogy kemények vagyunk, mint a vídia. Persze, nem csak nekünk lesznek Támogatóink: a 12. Körzetből jövőknek ég a ruhája. A 3. Körzeteseken alig van valami. Az 1.-sök pedig lélegzetelállítóan néznek ki. Az egész ceremónia viszonylag hamar véget ér. Clove-val a nyomomban gyorsan leszállok a szekerünkről, majd csapot-papot otthagyva beszállok az első liftbe.
-Jajj, Cato, nem kellett volna ennyir felkapnod a vizet!-Clove aggódva néz rám. Észreveszem a sarokban kuporgó alakot: a lány a 3.-ból!
-Clo, más is van itt rajtunk kívül. Légyszi ezt ne itt beszéljük meg.-A szememmel jelzem neki, figyeljen rá oda, hogy mit beszél. A lány elméletben nagyon okos, és sokat és gyorsan kombinál.-Te pedig, ha nem tévedek, a 3.-ból jöttél.-Szememmel végigmérem. 16-nak tippelem. Nem valami erős testalkatú.-Azt mondják, kifejezetten okos vagy. Értesz valamilyen fegyverhez?
-Az aknákkal és a vezetékekkel kifejezetten jó vagyok.-Válaszolja, majd lesüti értelemtől csillogó szemét.
-Azt mondtad, aknák?-Kérdezi tőle érdeklődve Clove. Ha tényleg jó velük, nagy segítségünkre lehet az Arénában. A lány lassan bólint. Láthatóan megijedt tőlünk.
-Rendben, holnap megmutatod, mit tudsz. Ha tényleg okos vagy, mint mondják, a végén még beveszünk.-Mosolyra húzom a szám. Bár meg van ijedve, határozottan tetszik nekem. Ahogy elnézem, komoly segítőnk lehet, ha túléli a Bőségszarunál lévő mészárlást. Felérünk a 2.-ra. Miközben elköszönök a lánytől, a szemem a gombokra téved. A 6. emelet után nem a 7. jön, hanem egy erkély feliratú gomb. Clove int, hogy menyjek gyorsabban, így megszaporázom lépteimet, majd belépek a lakosztályunkba.
-Figyu, Clove, elég fáradt vagyok.-Ránézek Clove-ra, aki látja rajtam, hogy ez csak kifogás, de azért bólint. Ezzel megvan az alibim. A szobámban lerúgom magamról a cipőket, átöltözöm egy kényelmes farmerebe, és pólóba, majd a lifthez sétálok. Szerencsére a csapatunk még nincs itt. Az ajtó kinyílik. A fülke üres. Beszállok, majd megnyomom az erkély feliratú gombot...
2014. január 12., vasárnap
Bevonulás-Thalia
Délután 5 óra környékén a vonatunk befut a Kapitóliumba. Pablo és én az ablakhoz tapadunk: milyen csodálatos, milyen mesésen gazdag hely ez! Olyan furcsa, hogy az emberek, akik miatt meg kell halnunk, olyan jómódban élnek hozzánk képest, mint ahogy az istenek élhetnek az emberekhez képest. A vonat fékez, Drusilla pedig kiparancsol minket belőle. Először Pablo lép ki a vagonból, utána én. Egy vastag kordonnal választottak minket el a tömegtől: egy sereg kapitóliumi üvöltözi, hogy hajrá Thalia/Pablo. Néhányuk kezében tábla is van: a nevemet elég furán írták rájuk: TÁLIÁ. Sohasem láttam még így leírva, aztán rájövök, hogy biztos azért, mert még soha sem találkoztak ezzel a névvel, ahhoz meg, hogy megnézzék valahol az írását túl lusták. Na mindegy, legalább támogatóim vannak.
-Látod, Thalia, ők mind neked szurkolnak. Vannak támogatóid.-Súgja a fülembe Pablo, amint kiérünk a kapitóliumiak gyűrűjéből. Visszatekintek, és látom, hogy bár nincsenek olyan sokan, mint elsőre hittem, kb. ha 40-en lehetnek, a tábláikra, melyeket felénk, pontosabban felém fordítanak, ugyanazt írták: TÁLIÁ.
-Biztos, hogy neked is lesznek támogatóid. Akkora a Kapitólium: valaki biztos neked is szurkol...-Pablo megrázza a fejét.
-Nem hiszem. Lehet, hogy elméletben így van, de ez itt a valóság. Te érdekled őket, mert nem tudják, miért kellett volna bárkinek is jelentkeznie helyetted. Nem értették Drusilla reakcióját, de viccesnek találták. Én nem vagyok különösebben érdekes, nem vagyok erős, és nem nézek ki úgy, mintha sok esélyem lenne nyerni, tehát én nem érdeklem őket.-Meg szeretném nyugtatni a fiút, de hirtelen megjelenik egy nő, a stylistja, és bekíséri egy fülkébe.
-Gyere erre, drágám.-Hallom meg Antonius hangját.-Fel kell öltöznöd, mindjárt indul a Bevonulás.-Beránt egy másik fülkébe. Az ajtó résén keresztül látom Wiress és Beete szánakozó arcát. Hát igen, ők tudják, milyen is ez.
-Na, szóval, ez lenne az a bizonyos drót-ruha.-Rántja le a fülke sarkában álló állványról a leplet Antonius. A ruha olyan, mint amilyennek elépzeltem: ocsmány, és alig takar belőlem valamit. Szerencsére az ezüstszínű alsóruhát, amiről már mesélt nekem, a vonaton felvettem, így miután kibújok a nadrágomból és a pólómból, nem vagyok teljesen meztelen. Stylistom feladja rám a ruhát.
-Tökéletes.-Sóhajtja.-Ezeket még vedd fel, majd irány kifelé!-Bal kezével egy pár elképesztően magas sarkú cipőre mutat, jobbjával pedig egy kis ajtóra, amit elsőre nem is vettem észre. Belebújok a szoros cipőkbe, de amint rájuk helyezem a súlyom, majdnem elesek. A tükörben meglátom magam: fekete hajam szabadon hullik a nyakamba, csak elölről ven egy-egy tincs hátrafogva. A ruha viszont fertelmes, a cipőről és a sminkről nem is beszélve. Ha ez bárkinek is tetszeni fog, megeszem a nemlétező kalapom.
-Na, mi lesz már?-Sürget Antonius.-El fogsz késni! Tudom, hogy a 18 éves lányok már szinte felnőttek, és imádják magukat né...
-Rendben van, indulok. Amúgy meg, ha érdekli, 4 nap múlva leszek 16.-Azzal felállok, megkeresem az egyensúlyomat, majd óvatosan kimasírozom az ajtón. Egy óriási teremben találom magam, körülöttem lovak, kocsik, Stylistok, Mentorok, Kiválasztottak...
-Gyere, Thalia, mindjárt indulunk!-Szorítja meg a kezem Beete.-Tudom, hogy minden részletre figyelsz, de most az a legfontosabb, hogy minden rendben menjen. Az ellenfeleiden ráérsz később gondolkozni.-Bólintok, majd hagyom, hogy felsegítsenek a szekerünkre, melyet kettő ezüstszürke színű ló fog vontatni. Látom, hogy az 1. Körzetesek már indulásra készek, azonban Cato a 2.-ból hangosan vitatkozik valamin a Stylistjával. Clove megfogja a karját, de a srác kitépi a kezét a szorításból. Végül egy brutális kinézetű férfi (talán a Mentora?) odasiet, és arcon csapja. A srác megilletődik egy pillanatra, majd még mindig dühösen felszáll a kocsijukra. A többi Körzet a szokásos módon készülődik. Mindenkinek jobb a ruhája, mint a miénk. A drótok a bőrömbe vágnak, a sminktől alig tudok pislogni...A 12. Körzetesek ruhája viszonylag furcsa: semmi szoknya vagy hasonló a lányon, Katniss-en, csak egy egyszerű fekete kezeslábas, a fején fekete koszorú, a hátán van egy egyszerű köpeny. A fiú, Peeta, dettó ugyanez.
-...és mosolyogjatok, integessetek mindenféleképpen.-Hallom meg Drusilla hangját. Most mondta el az instrukciókat, én pedig lemaradtam róla. Na mindegy, majd rögtönzöm valamit. Bólintok mindenkinek, majd mosolyt erőltetek az arcomra. Ahogy a kis csapatunk arckifejezését nézem, rájövök, hogy valami nem stimmel.
-Mi a baj?-Kérdezem.
-Az, hogy a ruhád szélét markolászod idegesen, és úgy mosolyogsz, mintha citromba haraptál volna.-Csattan föl Antonius.-Mégis mit mondtunk, mit csinálj?!-Wiress lefogja a Stylist kezét, majd mélyen a szemébe néz, mire a férfi indulata alábbhagy. Hát igen, erre a nézésre csak Wiress képes. Beete rám mosolyog.
-Thalia, minden rendben lesz. Mosoyogj szépen, és integess! Ezzel egy halom támogatót szerezhetsz magadnak, bár az Aratás óta már egy csomóan érdeklődtek felőled. Mutasd meg a Kapitóliumnak, hogy egyáltalán nem félsz, sőt...-Mondandója további részét elnyomja Caesar Flickerman hangja, aki ezzennel ünnepélyesen megnyitja a Viadalt, stb. Kigördül az 1. Körzet szekere. Glimmer és Marvel mesésen néz ki. A 2. Körzeté is elindul. Cato és Clove úgy néznek ki, mint a bosszú istenei. A lovaink elkezdik húzni a szekerünket, majd lassan kigördülünk a fényre. Az arcomon mosoly, egyik kezemmel a kocsi oldalát fogom, a másikkal integetek. Hatalmas ováció. Ezek szerint a félmeztelenség bejön a Kapitóiumban. Aztán meglátom a kijelzőket: a 12.-eseket mutatják lángoló ruhában. Ezek szerint az ováció nem is nekünk szólt. Katniss és Peeta varázslatosan néz ki. Testüket körülölelik a lángok. Caesar Flickerman is őket dicséri. Hát igen, itt ők szereztek sok támogatót, nem mi. Hiába csüggedek, a mosoly az arcomon marad. A szekerek lassan beállnak egy félkörbe, majd Snow elnök köszönt minket. A 12.-esek ruháján lassan kialszik a tűz. Több Kiválasztott szemében látom az irigységet. A Hivatásosak és a 11.-ből a srác kivételek. Még Pablo mosolya is mintha halványult volna egy árnyalatnyit. Végre vége a beszédnek, a kocsik behúznak minket egy óriási építménybe, ahol az elkövetkezendő 3 napot tölteni fogjuk. Szegény Brownie. Jut eszembe a mackóm, miközben fáradtan bemászok az egyik liftbe a 2.-osokkal.
-Jajj, Cato, nem kellett volna, ennyire felkapnod a vizet.-Szólal meg Clove. Látszik rajta, hogy tényleg félti a fiút.
-Clo, más is van itt rajtunk kívül. Légyszi ezt ne itt beszéljük meg.-Néz a lányra unokabátyja.-Te pedig, ha nem tévedek, a 3.-ból jöttél.-Néz rám, majd lassan végigmér.-Azt mondják, kifejezetten okos vagy. Értesz valamilyen fegyverhez?
-Az aknákkal és a vezetékekkel kifejezetten jó vagyok.-Válaszolom, de a szemem lesütöm. Egész egyszerűen félek tőlük. Velük kéne szövetséget kötnöm?
-Azt mondtad, aknák?-Kérdezi tőlem Clove, én pedig lassan bólintok.
-Rendben, holnap megmutatod, mit tudsz. Ha tényleg okos vagy, mint mondják, a végén még beveszünk.-Mondja szórakozottan a fiú. Azonban a hangneme teljesen megváltozott. Egy Hivatásos tényleg tud kedves lenni? Megérkezünk a 2.-ra, Cato és Clove kiszállnak, és úgy köszönnek el tőlem, mintha már a Szövetségesük lennék. A lift hamarosan felér a 3.-ra, és én amint belépek a lakosztálunkba, lerúgom a lábamról a cipőket, majd gyorsan beszaladok abba a szobába, amin a Thalia Thompson felirat áll. Gyorsan kibújok a kényelmetlen ruhából, majd alsóruhában beledőlök az ágyba, és szinte azonnal álomba merülök.
-Látod, Thalia, ők mind neked szurkolnak. Vannak támogatóid.-Súgja a fülembe Pablo, amint kiérünk a kapitóliumiak gyűrűjéből. Visszatekintek, és látom, hogy bár nincsenek olyan sokan, mint elsőre hittem, kb. ha 40-en lehetnek, a tábláikra, melyeket felénk, pontosabban felém fordítanak, ugyanazt írták: TÁLIÁ.
-Biztos, hogy neked is lesznek támogatóid. Akkora a Kapitólium: valaki biztos neked is szurkol...-Pablo megrázza a fejét.
-Nem hiszem. Lehet, hogy elméletben így van, de ez itt a valóság. Te érdekled őket, mert nem tudják, miért kellett volna bárkinek is jelentkeznie helyetted. Nem értették Drusilla reakcióját, de viccesnek találták. Én nem vagyok különösebben érdekes, nem vagyok erős, és nem nézek ki úgy, mintha sok esélyem lenne nyerni, tehát én nem érdeklem őket.-Meg szeretném nyugtatni a fiút, de hirtelen megjelenik egy nő, a stylistja, és bekíséri egy fülkébe.
-Gyere erre, drágám.-Hallom meg Antonius hangját.-Fel kell öltöznöd, mindjárt indul a Bevonulás.-Beránt egy másik fülkébe. Az ajtó résén keresztül látom Wiress és Beete szánakozó arcát. Hát igen, ők tudják, milyen is ez.
-Na, szóval, ez lenne az a bizonyos drót-ruha.-Rántja le a fülke sarkában álló állványról a leplet Antonius. A ruha olyan, mint amilyennek elépzeltem: ocsmány, és alig takar belőlem valamit. Szerencsére az ezüstszínű alsóruhát, amiről már mesélt nekem, a vonaton felvettem, így miután kibújok a nadrágomból és a pólómból, nem vagyok teljesen meztelen. Stylistom feladja rám a ruhát.
-Tökéletes.-Sóhajtja.-Ezeket még vedd fel, majd irány kifelé!-Bal kezével egy pár elképesztően magas sarkú cipőre mutat, jobbjával pedig egy kis ajtóra, amit elsőre nem is vettem észre. Belebújok a szoros cipőkbe, de amint rájuk helyezem a súlyom, majdnem elesek. A tükörben meglátom magam: fekete hajam szabadon hullik a nyakamba, csak elölről ven egy-egy tincs hátrafogva. A ruha viszont fertelmes, a cipőről és a sminkről nem is beszélve. Ha ez bárkinek is tetszeni fog, megeszem a nemlétező kalapom.
-Na, mi lesz már?-Sürget Antonius.-El fogsz késni! Tudom, hogy a 18 éves lányok már szinte felnőttek, és imádják magukat né...
-Rendben van, indulok. Amúgy meg, ha érdekli, 4 nap múlva leszek 16.-Azzal felállok, megkeresem az egyensúlyomat, majd óvatosan kimasírozom az ajtón. Egy óriási teremben találom magam, körülöttem lovak, kocsik, Stylistok, Mentorok, Kiválasztottak...
-Gyere, Thalia, mindjárt indulunk!-Szorítja meg a kezem Beete.-Tudom, hogy minden részletre figyelsz, de most az a legfontosabb, hogy minden rendben menjen. Az ellenfeleiden ráérsz később gondolkozni.-Bólintok, majd hagyom, hogy felsegítsenek a szekerünkre, melyet kettő ezüstszürke színű ló fog vontatni. Látom, hogy az 1. Körzetesek már indulásra készek, azonban Cato a 2.-ból hangosan vitatkozik valamin a Stylistjával. Clove megfogja a karját, de a srác kitépi a kezét a szorításból. Végül egy brutális kinézetű férfi (talán a Mentora?) odasiet, és arcon csapja. A srác megilletődik egy pillanatra, majd még mindig dühösen felszáll a kocsijukra. A többi Körzet a szokásos módon készülődik. Mindenkinek jobb a ruhája, mint a miénk. A drótok a bőrömbe vágnak, a sminktől alig tudok pislogni...A 12. Körzetesek ruhája viszonylag furcsa: semmi szoknya vagy hasonló a lányon, Katniss-en, csak egy egyszerű fekete kezeslábas, a fején fekete koszorú, a hátán van egy egyszerű köpeny. A fiú, Peeta, dettó ugyanez.
-...és mosolyogjatok, integessetek mindenféleképpen.-Hallom meg Drusilla hangját. Most mondta el az instrukciókat, én pedig lemaradtam róla. Na mindegy, majd rögtönzöm valamit. Bólintok mindenkinek, majd mosolyt erőltetek az arcomra. Ahogy a kis csapatunk arckifejezését nézem, rájövök, hogy valami nem stimmel.
-Mi a baj?-Kérdezem.
-Az, hogy a ruhád szélét markolászod idegesen, és úgy mosolyogsz, mintha citromba haraptál volna.-Csattan föl Antonius.-Mégis mit mondtunk, mit csinálj?!-Wiress lefogja a Stylist kezét, majd mélyen a szemébe néz, mire a férfi indulata alábbhagy. Hát igen, erre a nézésre csak Wiress képes. Beete rám mosolyog.
-Thalia, minden rendben lesz. Mosoyogj szépen, és integess! Ezzel egy halom támogatót szerezhetsz magadnak, bár az Aratás óta már egy csomóan érdeklődtek felőled. Mutasd meg a Kapitóliumnak, hogy egyáltalán nem félsz, sőt...-Mondandója további részét elnyomja Caesar Flickerman hangja, aki ezzennel ünnepélyesen megnyitja a Viadalt, stb. Kigördül az 1. Körzet szekere. Glimmer és Marvel mesésen néz ki. A 2. Körzeté is elindul. Cato és Clove úgy néznek ki, mint a bosszú istenei. A lovaink elkezdik húzni a szekerünket, majd lassan kigördülünk a fényre. Az arcomon mosoly, egyik kezemmel a kocsi oldalát fogom, a másikkal integetek. Hatalmas ováció. Ezek szerint a félmeztelenség bejön a Kapitóiumban. Aztán meglátom a kijelzőket: a 12.-eseket mutatják lángoló ruhában. Ezek szerint az ováció nem is nekünk szólt. Katniss és Peeta varázslatosan néz ki. Testüket körülölelik a lángok. Caesar Flickerman is őket dicséri. Hát igen, itt ők szereztek sok támogatót, nem mi. Hiába csüggedek, a mosoly az arcomon marad. A szekerek lassan beállnak egy félkörbe, majd Snow elnök köszönt minket. A 12.-esek ruháján lassan kialszik a tűz. Több Kiválasztott szemében látom az irigységet. A Hivatásosak és a 11.-ből a srác kivételek. Még Pablo mosolya is mintha halványult volna egy árnyalatnyit. Végre vége a beszédnek, a kocsik behúznak minket egy óriási építménybe, ahol az elkövetkezendő 3 napot tölteni fogjuk. Szegény Brownie. Jut eszembe a mackóm, miközben fáradtan bemászok az egyik liftbe a 2.-osokkal.
-Jajj, Cato, nem kellett volna, ennyire felkapnod a vizet.-Szólal meg Clove. Látszik rajta, hogy tényleg félti a fiút.
-Clo, más is van itt rajtunk kívül. Légyszi ezt ne itt beszéljük meg.-Néz a lányra unokabátyja.-Te pedig, ha nem tévedek, a 3.-ból jöttél.-Néz rám, majd lassan végigmér.-Azt mondják, kifejezetten okos vagy. Értesz valamilyen fegyverhez?
-Az aknákkal és a vezetékekkel kifejezetten jó vagyok.-Válaszolom, de a szemem lesütöm. Egész egyszerűen félek tőlük. Velük kéne szövetséget kötnöm?
-Azt mondtad, aknák?-Kérdezi tőlem Clove, én pedig lassan bólintok.
-Rendben, holnap megmutatod, mit tudsz. Ha tényleg okos vagy, mint mondják, a végén még beveszünk.-Mondja szórakozottan a fiú. Azonban a hangneme teljesen megváltozott. Egy Hivatásos tényleg tud kedves lenni? Megérkezünk a 2.-ra, Cato és Clove kiszállnak, és úgy köszönnek el tőlem, mintha már a Szövetségesük lennék. A lift hamarosan felér a 3.-ra, és én amint belépek a lakosztálunkba, lerúgom a lábamról a cipőket, majd gyorsan beszaladok abba a szobába, amin a Thalia Thompson felirat áll. Gyorsan kibújok a kényelmetlen ruhából, majd alsóruhában beledőlök az ágyba, és szinte azonnal álomba merülök.
2014. január 7., kedd
8. fejezet-Cato
A nagy tölgyfánál látom magam körülbelül egy évvel ezelőtt.
-Hé, öcskös, még mindig én vagyok a leggyorsabb hármunk közül. Clove még csak ide sem dugta az orrát!
-Vagy, egész egyszerűen vak vagy.-Azzal Clo kecsesen lecsúszik a fa egyik alsóbb ágáról, majd elneveti magát.
-Ezt meg hogy csináltad?-Kérdezi egy évvel ezelőtti önmagam.
-Fél órája fent ültem, és rátok vártam.-Majd kacagni kezd...
A félholt unokahúgom fölött térdelek.
-Clo...Clove. Nem hagyhatsz itt. Neked kell nyerned...Neked kell megnyerned a Viadalt...-Ágyú dörren.-Vagy együtt csináljuk végig, vagy együtt halunk meg...Emlékszel?-Azzal felemelek egy kést, és minden elsötétül körülöttem...
Zakatolásra ébredek, pár pillanatig azt sem tudom, hol vagyok, aztán rájövök. Tegnap délután Brutus felhurcolt a vonatra, és belökött a kabinomba, ahol én azonnal rámásztam az ágyamra, és elaludtam. Hát, nem szívesen kerülnék most a Mentorom szeme elé. Amiket tegnap neki és a szüleimnek mondtam...Félénk kopogtatást és suttogást hallok.
-Cato, ébren vagy?-Válaszul morgok, felkelek, aztán kinyitom az ajtót. Clove azonnal átölel, majd beinvitálom és leülünk az ágyamra.
-Hallottam, milyen sokat kiabáltak veled, főleg Brutus. Ugye, nem bántottak? Az én szüleim nem búcsúztak el tőlem, azzal büntettek, Lyme pedig azt mondta, megérti, sőt, azt is, hogy ez a váratlan fejlemény akár több támogatót is hozhat nekünk!-Az arca kipirult, annyira belelovalta magát. Eszembe jutott az álmom. Clove-ért érdemes lenne meghalni.
-Igen, a támogatók mindig jól jönnek. Brutus, úgy éppen nem odakint császkál?
-Nem, még senki nem jött ki a kabinjából rajtam kívül. Miért...Ja, persze, te nem is vacsoráztál!-Rácsap a kezemre.-Akkor reggelizned kell, majd együtt megnézhetjük utána az Aratás vetítését.
-Hát, a reggeli nem rossz ötlet, de abban nem vagyok biztos, hogy a Mentoraink örülnének, ha nélkülük néznénk meg a vetítést.
-Oké. Egyezzünk ki abban, hogy reggelizünk, aztán meg majd meglátjuk, mi lesz...
-Rendben.-Kivonulunk a kabinomból, és az étkező felé vesszük az irányt. Tegnap nem volt időm végigjárni a vagont, amiben elszállásoltak minket, úgyhogy most megdöbbenek. Az egész csillog-villog, szinte bántja a szemem.
-Hogy tetszik a vonatunk?-Hallom meg Arria hangját. Legszívesebben visszarohannék a kabinomba, mert semmi kedvem a nővel társalogni.-Na, most komolyan, szép?-Sürgeti a válaszom. Úgy döntök, semmi értelme még egy felnőttet magamra haragítanom.
-Nem rossz, bár nem vagyok oda a rózsaszínért és a liláért.-Remélem, nem sértem meg.
-Áh, tudtam én, hogy tetszeni fog, viszont azt is, hogy nehéz lesz kihúzni belőled a választ. Tudod, a tavalyi fiú is ilyen volt. Nem voltatok rokonok véletlenül?-Ledöbbenek a kérdés hallatán. Még csak a bátyám nevére sem emlékszik?!
-Nem, biztos téved.-Szólal meg helyettem Clove. Hálásan nézek rá, mire egy gyors mosoly fut át az arcán, majd fejével az étkező felé bólint.-Megyünk?-Kérdezi úgy, hogy csak én halljam. Bólintok, majd Arriára nézek.
-Ha nem bánja, elmennénk reggelizni.-Átmegyünk az étkezőbe. Arria végig követ minket és csacsog meg kérdezget minket, ám sem Clove, sem én nem figyelünk rá sem figyelünk. Gyorsan reggelizünk, nem nagyon figyelünk arra, mit veszünk a nagy tálakból. Erre is rászoktattak minket: gyorsan együnk, gépiesen, az ízek élvezése és érzése nélkül. Ez létfontosságú lehet, ha valami ocsmányságot kell megennünk az Arénában. Lépéseket hallok a hátam mögül. Hátrafordulok, és Brutust, Enobariát és Lymot látom közeledni. A három felnőtt a legnagyobb egyetértésben beszélget, ami teljesen meglep. Lyme ránk mosolyog, Enobaria és Brutus pedig köszönt minket, bár a Mentorom szeméből azt olvasom ki, hogy még mindig nem heverte ki a tegnapi kirohanásomat.
-Megreggeliztetek, ha jól látom. Mi majd később eszünk, mert mindjárt kezdődik az Aratás a TV-ben. Este én már megnéztem, és ahogy elnézem, nem csak ti nyűgöztétek le a kapitóliumiakat. Tegnap este többen is hívtak, bőségesen lesz támogatótok.-Mondja Lyme, majd beterel minket a nappaliba.-Elkezdődött az Aratás ismétlése, lemaradtunk Caesar Flickerman monológjáról, bár, ahogy elnézem ez senkit sem zavar túlzottan. 1. Körzet: Marvel és Glimmer.
-Jó kis szövetségesek lesznek.-Szólal meg Brutus.-Mert, ugyebár, azt a hagyományt nem akarjátok felrúgni, hogy a Hivatásos Körzetek szövetségre lépnek egymással?-Enobária elneveti magát, Lyme pedig lepisszegi mindkettőjüket. 2. Körzet jelenik meg a TV képernyőjén. Arria szövegelni kezd, hogy milyen aranyosak vagyunk, mire Brutus elég durván kiküldi a nappaliból. 3. Körzet: a lánynál, Thaliánál, van egy kis gubanc: a kísérőjük nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem jelentkezik helyette senki. Tiszta röhej. A sráccal nincs semmi különös. A 4. Körzetben, ami a rajtunk kívüli második Hivatásos körzet, nem jelentkeznek a kissrác helyére.
-Ezekkel nehogy szövetkezni merjetek. Lehetőség szerint a Bőségszarunál öljétek meg mindkettőt.-Bök a TV képernyőjére Enobaria. Az 5-11. Körzetben nincs igazából semmi különös. Többen sírnak, azonban a 11-ből a srác elég erősnek tűnik.
-Beszervezhetnétek. Ki tudja, talán jól jöhet a segítsége. Ha nem fogadja el a szövetséget, öljétek meg.-Szólal meg Brutus. 12. Körzet: a lány, Katniss önkéntes. Vége az adásnak, kikapcsoljuk a TV-t.
-Szóval. Glimmerel, Marvellel, Thaliával, Jemimával és Tresh-el próbáljatok meg szövetkezni. Marinát, Lewist és Katnisst lehetőség szerint hamar öljétek meg.-Foglalja össze Lyme. Brutusnak azonban nem tetszik a dolog.
-Jemimát mindenképp hagyjáok békén. Nem valami erős. Thaliáról pedig ugyanaz a véleményem, mint arról a rókaképűről az 5-ben: eszesnek tűnik, de a legjobb békén hagyni, kivéve, ha felmutat valami érdekeset.
-Ne már, Brutus. Jemima láthatóan sok dologhoz ért. Az a komédia pedig, ami a 3-ban lejátszódott, tuti a protekció miatt van...
-Milyen protekció?-Vágok bele Lyme mondandójába.
-Egy fajta, a legsegítőkészebbek helyett mindig jelentkezni kell típusú megállapodás a 3-ban. A legokosabbak érdemlik csak ki, úgyhogy a helyetekben bevenném Thaliát.-Válaszolja a nő.
-Rendben. Akkor a 4-esek és a 12-ből a lány kiiktatandó, az 1-beliek, a 3-ból a lány, a 11-ből pedig a fiú lehetséges szövetséges.-Tömöríti az információkat Clove. A vonat lelassít, majd megáll.
-Itt az ideje, hogy találkozzatok a stylistjaitokkal.-Lép be a nappaliba Arria.-Szedjétek a lábatokat, hogy minél hamarabb továbbmehessünk. Clove és én leszállunk a vonatról, majd elindulunk a két, különböző vas ajtó felé. Körülbelül egy óráig szöszmötöl rajtam három kapitóliumi férfi. Egyáltalán nem érdekelnek, a Kiválasztottakon jár az eszem. Vajon van még köztük olyan, aki nem mutatta ki, de mégis halálos veszélyforrás lehet?
-Kész vagy.-Szól nekem egyikük, majd egy másikuk rámad egy köntöst.-Sok szerencsét!-Búcsúznak tőlem, mejd magamra hagynak. Egy perccel távozásuk után belép egy elég furcsán kinéző nő.
-A nevem Felucia. Én leszek a stylistod. Idén, a 2. Körzet Kiválasztottjai bosszúálló angyalok lesztek a Körzettársaddal együtt a bevonuláson...-Miközben percekig beszél, vöröses haja, amin ferdén ül egy kalap, minduntalan az arcába hullik, úgyhogy folyamatosan kisöprögeti a tincseket a szeme elől. Hát, milyen stylist lehet, és hogyan kaphatta ezt az állást, ha a saját külsejét sem tudja rendbe szedni?-Rendben lesz így?-Kérdezi tízperces kiselőadása után.
-Igen, tökéletesen. Ha nem bánja, elmennék.-Azzal felállok, bevonulok az egyik elfüggönyözött fülkébe, felöltözök, majd kiviharzok a vonatunkhoz. Azonnal felszállok, és letelepedek a kabinomba. Úristen, lehetne ennél rosszabb stylistom?!
-Hé, öcskös, még mindig én vagyok a leggyorsabb hármunk közül. Clove még csak ide sem dugta az orrát!
-Vagy, egész egyszerűen vak vagy.-Azzal Clo kecsesen lecsúszik a fa egyik alsóbb ágáról, majd elneveti magát.
-Ezt meg hogy csináltad?-Kérdezi egy évvel ezelőtti önmagam.
-Fél órája fent ültem, és rátok vártam.-Majd kacagni kezd...
A félholt unokahúgom fölött térdelek.
-Clo...Clove. Nem hagyhatsz itt. Neked kell nyerned...Neked kell megnyerned a Viadalt...-Ágyú dörren.-Vagy együtt csináljuk végig, vagy együtt halunk meg...Emlékszel?-Azzal felemelek egy kést, és minden elsötétül körülöttem...
Zakatolásra ébredek, pár pillanatig azt sem tudom, hol vagyok, aztán rájövök. Tegnap délután Brutus felhurcolt a vonatra, és belökött a kabinomba, ahol én azonnal rámásztam az ágyamra, és elaludtam. Hát, nem szívesen kerülnék most a Mentorom szeme elé. Amiket tegnap neki és a szüleimnek mondtam...Félénk kopogtatást és suttogást hallok.
-Cato, ébren vagy?-Válaszul morgok, felkelek, aztán kinyitom az ajtót. Clove azonnal átölel, majd beinvitálom és leülünk az ágyamra.
-Hallottam, milyen sokat kiabáltak veled, főleg Brutus. Ugye, nem bántottak? Az én szüleim nem búcsúztak el tőlem, azzal büntettek, Lyme pedig azt mondta, megérti, sőt, azt is, hogy ez a váratlan fejlemény akár több támogatót is hozhat nekünk!-Az arca kipirult, annyira belelovalta magát. Eszembe jutott az álmom. Clove-ért érdemes lenne meghalni.
-Igen, a támogatók mindig jól jönnek. Brutus, úgy éppen nem odakint császkál?
-Nem, még senki nem jött ki a kabinjából rajtam kívül. Miért...Ja, persze, te nem is vacsoráztál!-Rácsap a kezemre.-Akkor reggelizned kell, majd együtt megnézhetjük utána az Aratás vetítését.
-Hát, a reggeli nem rossz ötlet, de abban nem vagyok biztos, hogy a Mentoraink örülnének, ha nélkülük néznénk meg a vetítést.
-Oké. Egyezzünk ki abban, hogy reggelizünk, aztán meg majd meglátjuk, mi lesz...
-Rendben.-Kivonulunk a kabinomból, és az étkező felé vesszük az irányt. Tegnap nem volt időm végigjárni a vagont, amiben elszállásoltak minket, úgyhogy most megdöbbenek. Az egész csillog-villog, szinte bántja a szemem.
-Hogy tetszik a vonatunk?-Hallom meg Arria hangját. Legszívesebben visszarohannék a kabinomba, mert semmi kedvem a nővel társalogni.-Na, most komolyan, szép?-Sürgeti a válaszom. Úgy döntök, semmi értelme még egy felnőttet magamra haragítanom.
-Nem rossz, bár nem vagyok oda a rózsaszínért és a liláért.-Remélem, nem sértem meg.
-Áh, tudtam én, hogy tetszeni fog, viszont azt is, hogy nehéz lesz kihúzni belőled a választ. Tudod, a tavalyi fiú is ilyen volt. Nem voltatok rokonok véletlenül?-Ledöbbenek a kérdés hallatán. Még csak a bátyám nevére sem emlékszik?!
-Nem, biztos téved.-Szólal meg helyettem Clove. Hálásan nézek rá, mire egy gyors mosoly fut át az arcán, majd fejével az étkező felé bólint.-Megyünk?-Kérdezi úgy, hogy csak én halljam. Bólintok, majd Arriára nézek.
-Ha nem bánja, elmennénk reggelizni.-Átmegyünk az étkezőbe. Arria végig követ minket és csacsog meg kérdezget minket, ám sem Clove, sem én nem figyelünk rá sem figyelünk. Gyorsan reggelizünk, nem nagyon figyelünk arra, mit veszünk a nagy tálakból. Erre is rászoktattak minket: gyorsan együnk, gépiesen, az ízek élvezése és érzése nélkül. Ez létfontosságú lehet, ha valami ocsmányságot kell megennünk az Arénában. Lépéseket hallok a hátam mögül. Hátrafordulok, és Brutust, Enobariát és Lymot látom közeledni. A három felnőtt a legnagyobb egyetértésben beszélget, ami teljesen meglep. Lyme ránk mosolyog, Enobaria és Brutus pedig köszönt minket, bár a Mentorom szeméből azt olvasom ki, hogy még mindig nem heverte ki a tegnapi kirohanásomat.
-Megreggeliztetek, ha jól látom. Mi majd később eszünk, mert mindjárt kezdődik az Aratás a TV-ben. Este én már megnéztem, és ahogy elnézem, nem csak ti nyűgöztétek le a kapitóliumiakat. Tegnap este többen is hívtak, bőségesen lesz támogatótok.-Mondja Lyme, majd beterel minket a nappaliba.-Elkezdődött az Aratás ismétlése, lemaradtunk Caesar Flickerman monológjáról, bár, ahogy elnézem ez senkit sem zavar túlzottan. 1. Körzet: Marvel és Glimmer.
-Jó kis szövetségesek lesznek.-Szólal meg Brutus.-Mert, ugyebár, azt a hagyományt nem akarjátok felrúgni, hogy a Hivatásos Körzetek szövetségre lépnek egymással?-Enobária elneveti magát, Lyme pedig lepisszegi mindkettőjüket. 2. Körzet jelenik meg a TV képernyőjén. Arria szövegelni kezd, hogy milyen aranyosak vagyunk, mire Brutus elég durván kiküldi a nappaliból. 3. Körzet: a lánynál, Thaliánál, van egy kis gubanc: a kísérőjük nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem jelentkezik helyette senki. Tiszta röhej. A sráccal nincs semmi különös. A 4. Körzetben, ami a rajtunk kívüli második Hivatásos körzet, nem jelentkeznek a kissrác helyére.
-Ezekkel nehogy szövetkezni merjetek. Lehetőség szerint a Bőségszarunál öljétek meg mindkettőt.-Bök a TV képernyőjére Enobaria. Az 5-11. Körzetben nincs igazából semmi különös. Többen sírnak, azonban a 11-ből a srác elég erősnek tűnik.
-Beszervezhetnétek. Ki tudja, talán jól jöhet a segítsége. Ha nem fogadja el a szövetséget, öljétek meg.-Szólal meg Brutus. 12. Körzet: a lány, Katniss önkéntes. Vége az adásnak, kikapcsoljuk a TV-t.
-Szóval. Glimmerel, Marvellel, Thaliával, Jemimával és Tresh-el próbáljatok meg szövetkezni. Marinát, Lewist és Katnisst lehetőség szerint hamar öljétek meg.-Foglalja össze Lyme. Brutusnak azonban nem tetszik a dolog.
-Jemimát mindenképp hagyjáok békén. Nem valami erős. Thaliáról pedig ugyanaz a véleményem, mint arról a rókaképűről az 5-ben: eszesnek tűnik, de a legjobb békén hagyni, kivéve, ha felmutat valami érdekeset.
-Ne már, Brutus. Jemima láthatóan sok dologhoz ért. Az a komédia pedig, ami a 3-ban lejátszódott, tuti a protekció miatt van...
-Milyen protekció?-Vágok bele Lyme mondandójába.
-Egy fajta, a legsegítőkészebbek helyett mindig jelentkezni kell típusú megállapodás a 3-ban. A legokosabbak érdemlik csak ki, úgyhogy a helyetekben bevenném Thaliát.-Válaszolja a nő.
-Rendben. Akkor a 4-esek és a 12-ből a lány kiiktatandó, az 1-beliek, a 3-ból a lány, a 11-ből pedig a fiú lehetséges szövetséges.-Tömöríti az információkat Clove. A vonat lelassít, majd megáll.
-Itt az ideje, hogy találkozzatok a stylistjaitokkal.-Lép be a nappaliba Arria.-Szedjétek a lábatokat, hogy minél hamarabb továbbmehessünk. Clove és én leszállunk a vonatról, majd elindulunk a két, különböző vas ajtó felé. Körülbelül egy óráig szöszmötöl rajtam három kapitóliumi férfi. Egyáltalán nem érdekelnek, a Kiválasztottakon jár az eszem. Vajon van még köztük olyan, aki nem mutatta ki, de mégis halálos veszélyforrás lehet?
-Kész vagy.-Szól nekem egyikük, majd egy másikuk rámad egy köntöst.-Sok szerencsét!-Búcsúznak tőlem, mejd magamra hagynak. Egy perccel távozásuk után belép egy elég furcsán kinéző nő.
-A nevem Felucia. Én leszek a stylistod. Idén, a 2. Körzet Kiválasztottjai bosszúálló angyalok lesztek a Körzettársaddal együtt a bevonuláson...-Miközben percekig beszél, vöröses haja, amin ferdén ül egy kalap, minduntalan az arcába hullik, úgyhogy folyamatosan kisöprögeti a tincseket a szeme elől. Hát, milyen stylist lehet, és hogyan kaphatta ezt az állást, ha a saját külsejét sem tudja rendbe szedni?-Rendben lesz így?-Kérdezi tízperces kiselőadása után.
-Igen, tökéletesen. Ha nem bánja, elmennék.-Azzal felállok, bevonulok az egyik elfüggönyözött fülkébe, felöltözök, majd kiviharzok a vonatunkhoz. Azonnal felszállok, és letelepedek a kabinomba. Úristen, lehetne ennél rosszabb stylistom?!
2014. január 5., vasárnap
7. fejezet-Thalia
Egész éjszaka az ágyban fetrengek álmatlanul. Mégis hogy képzelték ezt? Kinek ártottam? Végül feladom a küzdelmet, és kibattyogok a kabinomból. A vonaton igazából egy tágas vagon a miénk, amiben van étkező, nappali szerűség, és mindenkinek egy-egy saját szoba és fürdőszoba. A szobák berendezése egy asztalka, egy éjjeli-szekrény, egy ruhásszekrény, ami tele van ruhákkal, egy kényelmes ágy és két szék. Az étkezőben hat szék van, nem tudjuk miért, és egy asztal, ami mindig roskadásig van a finomabbnál finomabb ételekkel. Pablo és én alig ettünk eddig húst, egyikünk sem testes, de annyi eszünk azért van, hogy megpróbáljuk bepótolni az eddig hiányolt fehérjét. Mindketten megittunk tegnap vacsorára fél liter tejet fejenként! Beérek a nappaliként szolgáló szobába, és legnagyobb meglepetésemre Beete ül a kanapén.
-Látom, nem csak én nem tudok aludni.-Néz rám, amint észrevesz.-A TV-ben az Aratások ismétlése megy. Elég érdekes lesz az idei mezőny. Megnézzük?
-Hát persze!-Leülök a feltaláló mellé. Az 1. Körzetből a szokásosak vannak: két erős, kegyetlen kinézetű gyerek: Marvel és Glimmer. Persze, mindketten Önkéntesek. A lány feltűnően szép. Nem sok esélyem van vele szemben. A 2.-ban a lány elég viccesen adja elő, hogy őt húzták ki, és ő is a Hivatásos. A fiú azonban kijelenti, hogy a lány az unokatestvére, majd kézfogás helyett megöleli: Cato és Clove. Értékelem, hogy Beete nem szól hozzám. Pontosan ugyanazt csinálja, amit én: minden apró mozzanatot észrevesz, és magában megjegyzi őket. Csak így van esélyem nyerni: ha mindenre részletre odafigyelek. 4. Körzet: Marina és Lewis. A lány Önkéntes, a fiú 12 éves is alig van, nem jelentkeztek helyette. 5. Körzet: Tirana és Alex. A srác nem túl érdekes, a lány viszont annál inkább: még a képernyőn keresztül is látszik, hogy csillog a szeme. Vagy nagyon ügyes, vagy ravasz. 6. Körzet: Verala és Mike. Mindketten meg vannak szeppenve. 7. Körzet: Jemima és Leo. A lánnyal vigyázni kell. 8. Körzet: Doreen és Dennis. A lány elsírja magát. 9. Körzet: Melanie és George. Teljesen biztos, hogy testvérek. 10. Körzet: Anne és David. Mindketten olyanok, mint az űzött vad. 11. Körzet: Ruta és Thresh. Mindkettejükkel vigyázni kell: a srác mint a bika, a lány meg, mint egy majom: kicsi és fürge, esze pedig sok. 12. Körzet: A lány, Katniss a húga, Primrose helyett jelentkezik, tehát tutira haza akar jutni. A srác, Peeta pedig egyértelműen erős.
-Elég húzós.-Mormogja Beete.
-Az 1., 2., 11. és 12. Körzettel nagyon kell vigyázni. Az 5.-ből a lány lesz kemény ellenfél. A 7. és 4. Körzetből is a lányok veszélyesek. Nincs túl sok esélyünk Pablóval.
-Nem ketten vagytok.-Néz rám Beete.-Pablo pontosan tudja, hogy ki kell juttatnia téged élve. Wiress és én szintén azon fogunk dolgozni, hogy te kijöhess élve.
-De...
-A Körzetünknek szüksége van rád. A saját érdekeidet tartsd szem előtt.-Szomorúan néz rám.-Nem lesz könnyű elérnünk, hogy megnyerd a Viadalt. A helyedben megmutatnám a Hivatásosaknak, hogy miben vagyok jó, és megpróbálnék hozzájuk csapódni.-Azzal felkel és elsétál a kabinja felé. Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöm, hogy újra és újra végignézem az Aratásokat, és megpróbálok minél több információt kibányászni a felvételekből. Az 1. Körzet Hivatásosai furcsán néznek egymás szemébe a kézfogásnál. Mintha valamiről le kellene mondaniuk. Az 5.-ből a lány pedig egyértelműen ravasz. A 2. Körzetesek viselkedését viszont nem tudom hova tenni. Milyen dolog már az, hogy kézfogás helyett összeölelkeznek?! Szép lassan mindenki felkel és az étkező felé veszi az irányt. Nagyon fáradt vagyok, tudom, hogy aludnom kellett volna, úgyhogy gyorsan megreggelizem, majd bemegyek a kabinomba. Amint lefekszem az ágyra, szinte azonnal elnyom az álom.
Egy füves pusztán vagyok, körülöttem véres holttestek hevernek, kezemben egy véres kést szorongatok. Ez lenne a győzelmem ára?
Lihegve ébredek. Nem, ez nem én vagyok. Nem vagyok gyilkos, és nem is akarok azzá válni. Inkább haljak meg. Hirtelen meghallom Drusilla hangját:
-Ébresztő, drágám, ki kell kászálódnod az ágyból! Rendbe tesznek, majd beszélni fogsz a stílustanácsadóddal!-Morgok egy keveset, majd felveszek egy kényelmes nadrágot és egy rövid ujjú pólót. Megfésülködöm, fogat mosok. Közben hallom kísérőnk sürgető monológjait. Végül kilépek a kabinomból, átvágok a a vagonon és leszállok a vonatról. Meglátom Pablót, amint belép egy szürke ajtón, és utána fordulok, de ekkor meghallok egy kapitóliumi hangot.
-Drágám, neked erre kell jönnöd.-Sarkon fordulok és a hang nyomában belépek egy másik ajtón. A szürke teremben három kapitóliumi áll, akik azonnal locsogni kezdenek. Hamar kiderül, hogy Taraina, Maraina és Faraina a nevük, és hármasikrek. Mindhárman nők, amitől egy kicsit megkönnyebbülök. Egy férfi előtt sosem lennék pucér! Megmosnak, szőrtelenítenek és egyéb műveleteket hajtanak végre rajtam, amik persze egyáltalán nem érdekelnek. Megtudok közbe mindent a jelenlegi kapitóliumi divatról, és arról, hogy mennyire tartanak esélyesnek a Viadalon. Legszívesebben felpofoznám őket, de inkább lenyelem a dühöm és a keserűségem. Nem tehetnek róla, hogy itt vagyok.
-Készen is vagy, drágám.-Hallom meg Faraina hangját. Taraina belebújtata egy köntösbe, Maraina pedig sok szerencsét kíván és betol egy helyiségbe, ahol nekem háttal egy középkorú kapitóliumi férfi ül.
-Szia.-Köszönt.-A nevem Antonius. Én leszek a stylistod. A 3. Körzetet idén szeretnénk a körzetükhöz híven felöltöztetni: a ruháitok csak és kizárólag drótokból fognak készülni-Kétkedve tanulmányozom stylistom arcát. Drótokból készült ruha? Végre megfordul, és én meghökkenek: szinte kiköpött mása Caesar Flickermannak! Észreveszi rajtam a megdöbbenést, és felnevet.
-Igen, igen. Antonius Flickerman vagyok, Caesar a bátyám, és mivel a Kapitóliumban fontos a születés rendje, ezért egyértelműen ő lett a híresebb. A ruháról elöljáróban annyit, hogy nem sokat fog takarni belőled, ezért,ha szeretnél,aláehetsz egy ezüstszínű dresszt. Remélhetőleg így nem fogod meztelennek érezni magad. Most pedig, ha nem akarsz kérdezni tőlem valamit, utadra mehetsz. Hamarosan találkozunk.-Rám vigyorog, amitől gyakorlatilag frászt kapok, és visszasietek a vonatunkhoz. Hát, a stylistom egyértelműen őrült, és kifejezetten visszataszító gondolat, hogy szinte meztelen leszek.
-Látom, nem csak én nem tudok aludni.-Néz rám, amint észrevesz.-A TV-ben az Aratások ismétlése megy. Elég érdekes lesz az idei mezőny. Megnézzük?
-Hát persze!-Leülök a feltaláló mellé. Az 1. Körzetből a szokásosak vannak: két erős, kegyetlen kinézetű gyerek: Marvel és Glimmer. Persze, mindketten Önkéntesek. A lány feltűnően szép. Nem sok esélyem van vele szemben. A 2.-ban a lány elég viccesen adja elő, hogy őt húzták ki, és ő is a Hivatásos. A fiú azonban kijelenti, hogy a lány az unokatestvére, majd kézfogás helyett megöleli: Cato és Clove. Értékelem, hogy Beete nem szól hozzám. Pontosan ugyanazt csinálja, amit én: minden apró mozzanatot észrevesz, és magában megjegyzi őket. Csak így van esélyem nyerni: ha mindenre részletre odafigyelek. 4. Körzet: Marina és Lewis. A lány Önkéntes, a fiú 12 éves is alig van, nem jelentkeztek helyette. 5. Körzet: Tirana és Alex. A srác nem túl érdekes, a lány viszont annál inkább: még a képernyőn keresztül is látszik, hogy csillog a szeme. Vagy nagyon ügyes, vagy ravasz. 6. Körzet: Verala és Mike. Mindketten meg vannak szeppenve. 7. Körzet: Jemima és Leo. A lánnyal vigyázni kell. 8. Körzet: Doreen és Dennis. A lány elsírja magát. 9. Körzet: Melanie és George. Teljesen biztos, hogy testvérek. 10. Körzet: Anne és David. Mindketten olyanok, mint az űzött vad. 11. Körzet: Ruta és Thresh. Mindkettejükkel vigyázni kell: a srác mint a bika, a lány meg, mint egy majom: kicsi és fürge, esze pedig sok. 12. Körzet: A lány, Katniss a húga, Primrose helyett jelentkezik, tehát tutira haza akar jutni. A srác, Peeta pedig egyértelműen erős.
-Elég húzós.-Mormogja Beete.
-Az 1., 2., 11. és 12. Körzettel nagyon kell vigyázni. Az 5.-ből a lány lesz kemény ellenfél. A 7. és 4. Körzetből is a lányok veszélyesek. Nincs túl sok esélyünk Pablóval.
-Nem ketten vagytok.-Néz rám Beete.-Pablo pontosan tudja, hogy ki kell juttatnia téged élve. Wiress és én szintén azon fogunk dolgozni, hogy te kijöhess élve.
-De...
-A Körzetünknek szüksége van rád. A saját érdekeidet tartsd szem előtt.-Szomorúan néz rám.-Nem lesz könnyű elérnünk, hogy megnyerd a Viadalt. A helyedben megmutatnám a Hivatásosaknak, hogy miben vagyok jó, és megpróbálnék hozzájuk csapódni.-Azzal felkel és elsétál a kabinja felé. Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöm, hogy újra és újra végignézem az Aratásokat, és megpróbálok minél több információt kibányászni a felvételekből. Az 1. Körzet Hivatásosai furcsán néznek egymás szemébe a kézfogásnál. Mintha valamiről le kellene mondaniuk. Az 5.-ből a lány pedig egyértelműen ravasz. A 2. Körzetesek viselkedését viszont nem tudom hova tenni. Milyen dolog már az, hogy kézfogás helyett összeölelkeznek?! Szép lassan mindenki felkel és az étkező felé veszi az irányt. Nagyon fáradt vagyok, tudom, hogy aludnom kellett volna, úgyhogy gyorsan megreggelizem, majd bemegyek a kabinomba. Amint lefekszem az ágyra, szinte azonnal elnyom az álom.
Egy füves pusztán vagyok, körülöttem véres holttestek hevernek, kezemben egy véres kést szorongatok. Ez lenne a győzelmem ára?
Lihegve ébredek. Nem, ez nem én vagyok. Nem vagyok gyilkos, és nem is akarok azzá válni. Inkább haljak meg. Hirtelen meghallom Drusilla hangját:
-Ébresztő, drágám, ki kell kászálódnod az ágyból! Rendbe tesznek, majd beszélni fogsz a stílustanácsadóddal!-Morgok egy keveset, majd felveszek egy kényelmes nadrágot és egy rövid ujjú pólót. Megfésülködöm, fogat mosok. Közben hallom kísérőnk sürgető monológjait. Végül kilépek a kabinomból, átvágok a a vagonon és leszállok a vonatról. Meglátom Pablót, amint belép egy szürke ajtón, és utána fordulok, de ekkor meghallok egy kapitóliumi hangot.
-Drágám, neked erre kell jönnöd.-Sarkon fordulok és a hang nyomában belépek egy másik ajtón. A szürke teremben három kapitóliumi áll, akik azonnal locsogni kezdenek. Hamar kiderül, hogy Taraina, Maraina és Faraina a nevük, és hármasikrek. Mindhárman nők, amitől egy kicsit megkönnyebbülök. Egy férfi előtt sosem lennék pucér! Megmosnak, szőrtelenítenek és egyéb műveleteket hajtanak végre rajtam, amik persze egyáltalán nem érdekelnek. Megtudok közbe mindent a jelenlegi kapitóliumi divatról, és arról, hogy mennyire tartanak esélyesnek a Viadalon. Legszívesebben felpofoznám őket, de inkább lenyelem a dühöm és a keserűségem. Nem tehetnek róla, hogy itt vagyok.
-Készen is vagy, drágám.-Hallom meg Faraina hangját. Taraina belebújtata egy köntösbe, Maraina pedig sok szerencsét kíván és betol egy helyiségbe, ahol nekem háttal egy középkorú kapitóliumi férfi ül.
-Szia.-Köszönt.-A nevem Antonius. Én leszek a stylistod. A 3. Körzetet idén szeretnénk a körzetükhöz híven felöltöztetni: a ruháitok csak és kizárólag drótokból fognak készülni-Kétkedve tanulmányozom stylistom arcát. Drótokból készült ruha? Végre megfordul, és én meghökkenek: szinte kiköpött mása Caesar Flickermannak! Észreveszi rajtam a megdöbbenést, és felnevet.
-Igen, igen. Antonius Flickerman vagyok, Caesar a bátyám, és mivel a Kapitóliumban fontos a születés rendje, ezért egyértelműen ő lett a híresebb. A ruháról elöljáróban annyit, hogy nem sokat fog takarni belőled, ezért,ha szeretnél,aláehetsz egy ezüstszínű dresszt. Remélhetőleg így nem fogod meztelennek érezni magad. Most pedig, ha nem akarsz kérdezni tőlem valamit, utadra mehetsz. Hamarosan találkozunk.-Rám vigyorog, amitől gyakorlatilag frászt kapok, és visszasietek a vonatunkhoz. Hát, a stylistom egyértelműen őrült, és kifejezetten visszataszító gondolat, hogy szinte meztelen leszek.
2014. január 3., péntek
6. fejezet-Cato
Chris a földön térdepel egy halott fiú mellett.
-Nyugodj békében, William.-Lecsukja a halott szemeit, majd bekötözi őket egy kendővel, ahogy a 2.-ban szokás. A szövetségese volt, nem a körzettársa.-Hé, Greina, a te Körzettársad volt, nem akarsz tőle elbúcsúzni?-Hátrafordul, majd előkapja a kését, és kivédi vele a lány csapását.
-Ilyenkor már nincs szövetség, és bajtársiasság. Csak a győzelem számít.-Válaszolja a lány, és újra lesújt, amit a bátyám szintén hárít. Viaskodni kezdenek, kergetik egymást. Nem lehet tudni, melyikük a jobb.
-Greina, ez nem te vagy. csak a Viadal miatt lettél ilyen.-Gyorsan csap egyet, de a lány oldalra lép, ezért a halálosnak szánt csapás csak a kézfejét metszi le.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, EZÉRT MEGFIZETSZ!!!-Üvölti, majd eldobja a kést, ami egyenesen Chris szívébe fúródik...
Mosolyogva érek haza. A szüleim a kanapén ülnek és a TV-t bámulják, majd ágyúdörgés hallatszik, és mindketten felkiáltanak.
-A fiunk benne van az első 4-ben!
-Sziasztok.-Köszönök, miközben a mosoly lehervad az arcomról, majd lehuppanok Anya mellé.-Brutus azt mondta, egyre gyorsabb iramban fejlődöm.-Mintha a falhoz beszélnék. Aztán meglátom Christ a visszajátszásban. Épp a 4. Körzet lány Kiválasztottját szúrta keresztül egy lándzsával, aki pillanatokkal előbb belelőtt az 1. Körzetből jött fiúba. Újabb dörrenés. Meghalt a fiú.
-Nyugodj békében William.-Hallom a hangját a TV-n keresztül. Anya felhorkan mellettem.
-Mit képzel ez? Elbúcsúzik egy halottól?!-A lány az 1.-ből hirtelen megbolondul, és rátámad a bátyámra. Viaskodnak, majd Greina leszúrja Christ.
-Áh, szörnyű egy fiú volt.-Mondja Anya, miután eldördült az ágyú.
-Miről beszélsz? Az a srác a TV-ben nem az én fiam-Szólal meg Apám...
Még a temetésére sem engedtek el, de én elszöktem rá. A keserű emléktől kaparni kezd a torkom, de tudom, hogy nem sírhatok. Ma fogom követni a bátyámat a vágóhídra, ahol az sem biztos, hogy ki leszek: a mészáros, vagy az állat. Felöltözöm, majd lesietek. Nem akarok a szüleim szeme elé kerülni, és majdnem sikerül is, de az ajtó épp előttem nyílik ki, és belép rajta az Apám.
-Nocsak, fiam, hová ilyen sietősen? Még majdnem 3 teljes órád van az Aratásig!
-Brutus azt mondta, ha van kedvem, bemehetek a Kiképzőközpontba gyakorolni.-Ez igaz is, csak semmi kedvem odamenni. Találkozni fogok Clove-val, de ha Apu ezt megtudja, nem enged ki a házból az Aratás kezdetéig.
-Rendben, elengedlek. Nehogy lekésd az Aratást.-Kimegyek mellette az ajtón, és hiába kiált utánam Anya, nem fordulok vissza. Elhagyom a Győztesek Faluját, majd a nagy tölgy felé veszem az irányt, ami egy kis, elhanyagolt téren áll.
-Hé, nem úgy volt, hogy 10 perccel ezelőtt találkozunk?-Hallom meg Clove hangját, aki a fa egyik alsóbb ágán ücsörög. Sajnos egyikünk sem tud túl jól fára mászni. Remélhetőleg nem lesznek túl magas fák az Arénában.
-Most az egyszer te értél ide hamarabb. Talán majd legközelebb...-Szomorúan rám mosolyog, amint felmásztam mellé. Mindketten tudjuk, hogy ez az utolsó alkalom. Az Arénából nem jöhetünk ki mindketten.
-Emlékszel, amikor legutóbb itt jártunk?-Clove megpróbálja oldani a feszültséget.
-Chris temetése után? Pontosan. Azelőtt mindig hárman jártunk ide.-Mély hallgatásba burkolódzunk mindketten. Kicsit később azonban már sokkal vidámabb témákról beszélgetünk, úgyhogy hamar elrepül az a 3 óra. A főtérre már a legtöbb gyerek megérkezett, mire odaérünk. A Mentorok helyén Brutus és Lyme áll, Enobaria kicsit hátrébb az árnyékban. Arria, a kapitóliumi kísérőnk már a gömböknél áll. Amint a harang az óratorony tetején elüti a delet, beszélni kezd, azonban nem sokan figyelnek rá. Végül kihúzza a lány nevét.
-Clove Silverman.-Unokahúgom rám kacsint majd felsétál az emelvényre halálos nyugalommal.
-Van Önként jelentkező?-Nevetés morajlik végig a tömegen, Arria arcáról leolvasható a döbbenet. Clove fölkacag.
-Én, Clove Silverman Önkéntesnek jelentkezem a 74. Éhezők Viadalára Clove Silverman helyett.-Arria értetlenül néz rá, majd hirtelen mosolyogni kezd. Hát, egy kevéssé lassú a felfogása. Vállon veregeti Clove-ot, majd kihúzza egy kis, 12 évesnek tűnő fiú nevét.
-Önkéntesnek jelentkezem.-Lépek ki a sorból, majd a félúton járó kissrácot odébb tolom az utamból.-A nevem Cato Becker, és Clove az unokahúgom.-Az információ hallatára a csodálkozás moraja fut végig a tömegen. Brutus, Enobaria, Lyme illetve a családtagjaink ezek szerint nem kotyogták ki ezt az információt. Hátranézek a vállam felett. Hát, Brutusnál szereztem egy rossz pontot, az egyszer biztos.
-Biztosítsatok mindenkit, hogy az Arénáig nem bántjátok egymást.-Hallom Arria hangját, miközben affektálva beszél. Tudom, mit vár tőlünk: szépen kezet fogunk. Ehelyett közelebb lépek Clove-hoz. Az arcáról lerí, hogy ő is azt tervezi, amit én. Két lépés után a testünk összeér, és megöleljük egymást. Hirtelen egy rántást érzek hátulról. Hátrakapom a fejem, és Brutus arcát látom meg.
-Gyere, menjünk, beszélned kell a szüleiddel.-Azzal szó szerint levonszol az emelvényről. A szemem sarkából látom, amint Lyme és Enobaria ugyanezt csinálja Clove-val.
-Hogy képzelted? Az egyszem kisfiunk vagy! Nem teheted ezt velünk!-Hallom meg Anyám hangját.
-Egyszem? És mi van Chrisszel? Ő már nem is ember?-Minden dühömet rájuk zúdítom. A szobában lévő három felnőtt közül egyik sem tudja kezelni a helyzetet. Ők tökéletes Hivatásosak: nincs bennük szeretet.
-Tudjátok, ha egy gyerek Körzettársa a barátja vagy a rokona, akit szeret, abból nem lehet kiirtani a szeretetet!
-Nyugodj békében, William.-Lecsukja a halott szemeit, majd bekötözi őket egy kendővel, ahogy a 2.-ban szokás. A szövetségese volt, nem a körzettársa.-Hé, Greina, a te Körzettársad volt, nem akarsz tőle elbúcsúzni?-Hátrafordul, majd előkapja a kését, és kivédi vele a lány csapását.
-Ilyenkor már nincs szövetség, és bajtársiasság. Csak a győzelem számít.-Válaszolja a lány, és újra lesújt, amit a bátyám szintén hárít. Viaskodni kezdenek, kergetik egymást. Nem lehet tudni, melyikük a jobb.
-Greina, ez nem te vagy. csak a Viadal miatt lettél ilyen.-Gyorsan csap egyet, de a lány oldalra lép, ezért a halálosnak szánt csapás csak a kézfejét metszi le.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, EZÉRT MEGFIZETSZ!!!-Üvölti, majd eldobja a kést, ami egyenesen Chris szívébe fúródik...
Mosolyogva érek haza. A szüleim a kanapén ülnek és a TV-t bámulják, majd ágyúdörgés hallatszik, és mindketten felkiáltanak.
-A fiunk benne van az első 4-ben!
-Sziasztok.-Köszönök, miközben a mosoly lehervad az arcomról, majd lehuppanok Anya mellé.-Brutus azt mondta, egyre gyorsabb iramban fejlődöm.-Mintha a falhoz beszélnék. Aztán meglátom Christ a visszajátszásban. Épp a 4. Körzet lány Kiválasztottját szúrta keresztül egy lándzsával, aki pillanatokkal előbb belelőtt az 1. Körzetből jött fiúba. Újabb dörrenés. Meghalt a fiú.
-Nyugodj békében William.-Hallom a hangját a TV-n keresztül. Anya felhorkan mellettem.
-Mit képzel ez? Elbúcsúzik egy halottól?!-A lány az 1.-ből hirtelen megbolondul, és rátámad a bátyámra. Viaskodnak, majd Greina leszúrja Christ.
-Áh, szörnyű egy fiú volt.-Mondja Anya, miután eldördült az ágyú.
-Miről beszélsz? Az a srác a TV-ben nem az én fiam-Szólal meg Apám...
Még a temetésére sem engedtek el, de én elszöktem rá. A keserű emléktől kaparni kezd a torkom, de tudom, hogy nem sírhatok. Ma fogom követni a bátyámat a vágóhídra, ahol az sem biztos, hogy ki leszek: a mészáros, vagy az állat. Felöltözöm, majd lesietek. Nem akarok a szüleim szeme elé kerülni, és majdnem sikerül is, de az ajtó épp előttem nyílik ki, és belép rajta az Apám.
-Nocsak, fiam, hová ilyen sietősen? Még majdnem 3 teljes órád van az Aratásig!
-Brutus azt mondta, ha van kedvem, bemehetek a Kiképzőközpontba gyakorolni.-Ez igaz is, csak semmi kedvem odamenni. Találkozni fogok Clove-val, de ha Apu ezt megtudja, nem enged ki a házból az Aratás kezdetéig.
-Rendben, elengedlek. Nehogy lekésd az Aratást.-Kimegyek mellette az ajtón, és hiába kiált utánam Anya, nem fordulok vissza. Elhagyom a Győztesek Faluját, majd a nagy tölgy felé veszem az irányt, ami egy kis, elhanyagolt téren áll.
-Hé, nem úgy volt, hogy 10 perccel ezelőtt találkozunk?-Hallom meg Clove hangját, aki a fa egyik alsóbb ágán ücsörög. Sajnos egyikünk sem tud túl jól fára mászni. Remélhetőleg nem lesznek túl magas fák az Arénában.
-Most az egyszer te értél ide hamarabb. Talán majd legközelebb...-Szomorúan rám mosolyog, amint felmásztam mellé. Mindketten tudjuk, hogy ez az utolsó alkalom. Az Arénából nem jöhetünk ki mindketten.
-Emlékszel, amikor legutóbb itt jártunk?-Clove megpróbálja oldani a feszültséget.
-Chris temetése után? Pontosan. Azelőtt mindig hárman jártunk ide.-Mély hallgatásba burkolódzunk mindketten. Kicsit később azonban már sokkal vidámabb témákról beszélgetünk, úgyhogy hamar elrepül az a 3 óra. A főtérre már a legtöbb gyerek megérkezett, mire odaérünk. A Mentorok helyén Brutus és Lyme áll, Enobaria kicsit hátrébb az árnyékban. Arria, a kapitóliumi kísérőnk már a gömböknél áll. Amint a harang az óratorony tetején elüti a delet, beszélni kezd, azonban nem sokan figyelnek rá. Végül kihúzza a lány nevét.
-Clove Silverman.-Unokahúgom rám kacsint majd felsétál az emelvényre halálos nyugalommal.
-Van Önként jelentkező?-Nevetés morajlik végig a tömegen, Arria arcáról leolvasható a döbbenet. Clove fölkacag.
-Én, Clove Silverman Önkéntesnek jelentkezem a 74. Éhezők Viadalára Clove Silverman helyett.-Arria értetlenül néz rá, majd hirtelen mosolyogni kezd. Hát, egy kevéssé lassú a felfogása. Vállon veregeti Clove-ot, majd kihúzza egy kis, 12 évesnek tűnő fiú nevét.
-Önkéntesnek jelentkezem.-Lépek ki a sorból, majd a félúton járó kissrácot odébb tolom az utamból.-A nevem Cato Becker, és Clove az unokahúgom.-Az információ hallatára a csodálkozás moraja fut végig a tömegen. Brutus, Enobaria, Lyme illetve a családtagjaink ezek szerint nem kotyogták ki ezt az információt. Hátranézek a vállam felett. Hát, Brutusnál szereztem egy rossz pontot, az egyszer biztos.
-Biztosítsatok mindenkit, hogy az Arénáig nem bántjátok egymást.-Hallom Arria hangját, miközben affektálva beszél. Tudom, mit vár tőlünk: szépen kezet fogunk. Ehelyett közelebb lépek Clove-hoz. Az arcáról lerí, hogy ő is azt tervezi, amit én. Két lépés után a testünk összeér, és megöleljük egymást. Hirtelen egy rántást érzek hátulról. Hátrakapom a fejem, és Brutus arcát látom meg.
-Gyere, menjünk, beszélned kell a szüleiddel.-Azzal szó szerint levonszol az emelvényről. A szemem sarkából látom, amint Lyme és Enobaria ugyanezt csinálja Clove-val.
-Hogy képzelted? Az egyszem kisfiunk vagy! Nem teheted ezt velünk!-Hallom meg Anyám hangját.
-Egyszem? És mi van Chrisszel? Ő már nem is ember?-Minden dühömet rájuk zúdítom. A szobában lévő három felnőtt közül egyik sem tudja kezelni a helyzetet. Ők tökéletes Hivatásosak: nincs bennük szeretet.
-Tudjátok, ha egy gyerek Körzettársa a barátja vagy a rokona, akit szeret, abból nem lehet kiirtani a szeretetet!
5. fejezet-Thalia
Szinte ki sem látszom a tömegből. Ez az egyetlen olyan alkalom, ahol az összes Körzetbeli jelen van, de itt sem azért, mert valami jó dolog fog történni. Kötelező a részvétel. Az idei mentorok-Sheila és Mario-már a színpadon állnak a Kapitóliumi Drusillával együtt, aki nagyban szónokol.
-Először is, jöjjenek a lányok.-Zárja le mondókáját, majd az egyik üveggömbhöz lép, és színpadias keresgélés után kihúz egy nevet, majd körülnéz. Húzza az idegeinket a hatásszünettel természetesen (ezért a Körzetünk testületileg utálja).
-Silena Maureen Johnson.-Olvassa fel végül. Egy kis, tizenkettőnek tűnő lány kilép a sorból, és sírva fakad. Három hete vesztette el a szüleit egy robbanásban. Jut eszembe. Most pedig megy a vágóhídra. Camille-hoz fordulok, akiről lerí, hogy sajnálja szegényt.
-Ne tegyél semmilyen ostobaságot.-Suttogom neki, de elkéstem.
-Önkéntesnek jelentkezem a Viadalra!-Azzal Camille oldalra tolja a lányt. Nem! Üvöltök fel magamban.
-Hogy hívnak, drágám?
-Camille Morgan.
-Ismered a Silenát?
-Nemrég vesztette el a szüleit. Az én szüleim és az övéi jó barátok voltak...
-Rendben. Ilyen egy igazán bátor tett! Jöjjenek a fiúk.-A szokásos procedúra.-Mark Harris.-A fiú fellép a színpadra. Tizenhatnak tippelem, de elég sovány, úgyhogy nem lehetek biztos benne.-Hölgyeim és Uraim, a 3. Körzet idei Kiválasztottjai Camille Morgan és Mark Harris!
Hát igen. Eltelt egy év. Idén ismét Aratás, csak mostmár Camille nélkül. Kezdem megszokni háromnegyed évnyi rémálom után, hogy folyton halott barátnőmről álmodom. Ki tudja, talán idén én is követem a mészárszékbe. Megpillantom a mára kikészített ruhát. Egyszerű lila színű ruha, de még így is ez a legszebb, amit itt adhatnak. Kicsit nagy rám, de a derekára tekerem a kék sálam, így ez kevésbé feltűnő. A reggeli szokás szerint ízetlen, de legalább kakaót kapunk mellé. Pontban nyolckor mindenkit felsorakoztatnak a kapuban, majd mint egy áradat hömpölygünk a főtér felé. Innen-onnan csatlakoznak hozzánk kisebb-nagyobb csoportok, majd meglátom az Aratási Plakátot. Idén nyolcan vagyunk rajta, 5 fiú és rajtam kívül még 2 lány. Megállunk előtte, hogy mindenkinek legyen ideje az agyába vésni a neveket, majd továbbindulunk. Vért vesznek tőlünk, aláírunk egy papírt, majd csoportokra oszlunk. Felnézek az emelvényre, és majdnem elájulok: az idei mentorok Wiress és Beete lesznek, tehát egy hónapig egyedül leszek. Rosszabb esetben egy hónap múlva már nem fogok élni. Drusilla szónokolni kezd, de nem figyelek rá. Gondolataimat leköti a tavalyi eseményekre való visszaemlékezés. Hirtelen meglök a mellettem levő.
-Van itt bárki, akit Thalia Thompsonnak hívnak?-Reszketve lépek ki a sorból és lassan elindulok az emelvény felé. Hallom a morgást, ami körülvesz: felismertek a Plakátról. Már csak idő kérdése, és valaki jelentkezni fog helyettem, nem igaz? Erről szól a Plakát! Felérek az emelvényre, és ránézek a Kapitóliumira. Drusilla arcáról leolvasható a meghökkenés. Ő is tud a Plakátról.
-Khm...Khm...Nincs önként jelentkező?-Néz körbe, majd segélykérő pillantást vet a két leendő Mentorra is, de Wiress és Beete sem tud mit kezdeni a helyzettel.-Egészen biztosan nincs? Na, gyerekek, csak akad itt valaki, aki elég bátor ehhez!-Próbálkozik tovább. Vár még egy keveset.-Hát, ezek szerint senki...Akkor jöjjenek a fiúk. Pablo Rodriguez.-Olvassa fel egy 12-13 évesnek tűnő fiú nevét, de én alig hallom. Ez lehetetlen! Eddig mindig volt jelentkező, ha valakit a Plakátról húztak ki! Meglátom az árvaházi dolgozók kis csoportját. Vigyorognak. Hát persze! Soha nem szerettek, és ha valahogy el lehet tüntetni egy teljes évfolyamot, azért bármire képesek, főleg, hogy ők adhatják le a listát, hogy ki hányszor iratkozott fel tesszeráért! Biztosan ők voltak! Ám, ez a halyzetemen nem sokat segít.
-Khm...Azt mondtam, fogjatok kezet!-Hallom meg Drusilla hangját. A Körzettársam, Pablo szemébe nézek, majd kezet fogok vele. Egymás mellett lépdelünk, miközben a Békeőrök lekísérnek bennünket az emelvényről. Alaposan szemügyre veszem a fiút. A haja fekete, a szeme barna, nagyon sovány, de eszembe jut, hogy mintha már láttam volna. Hát persze! Az apja egy ügyes műszerész, és én egyszer segítettem neki, Pablo pedig ott sertepertélt körülöttünk. Egy szobába zárnak be végül. Vajon ki fog itt meglátogatni? Tavaly én meglátogattam Camille-t...De hirtelen nyílik az ajtó, és az árvaház igazgatónője lép be rajta.
-Thalia, innentől kezdve nem tartozol az árvaház felügyelete alá.-Azzal már indulna is kifelé, de hirtelen ráüvöltök:
-Maga volt, igaz? Szólt a lányoknak, hogy ne jelentkezzenek helyettem, és felíratott tesszerára, igaz? Mondja, hogy nem, hazudjon nekem, de nézzen közbe a szemembe!-Hátrafordul, és a szája sarkából sziszeg felém:
-Okos vagy, nagyon is. Tizenhatszor írattalak fel, úgyhogy elég nagy esélye volt, hogy téged húznak ki. Köszönöm az adományod, amit az árvaházra hagytál.-Felugrom, és minden dühömet kieresztve arcon ütöm, mire felsikolt. Belép egy Békeőr, és lefog, majd a székhez visz. Nincs értelme kapálóznom. Ha megnyerem a Viadalt, jobb hellyé teszem az árvaházat, és ezt azzal kezdem, hogy földönfutóvá teszem ezt a nőszemélyt!
-Maradjon nyugton, tartogassa az erejét a Viadalra.-Mormogja a fülembe unott hangon a Békeőr. Ajtó nyikorgást hallok, majd suttogást. A Békeőr oldalra áll, így megláthatom kik jöttek be. Wiress és Beete, de a nőnél valami érdekes tárgy van.
-Brownie.-Ismerem fel, mire a mackó a kezemben landol.
-Gondoltuk, örülsz majd neki.-Hálásan nézek a feltalálókra, majd megölelem őket.
-Mindent hallottunk. Azonban ne feledd, innentől kezdve a Mentoraid vagyunk, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy élve kijuss az Arénából. A 3. Körzetnek szüksége van rád!
-Először is, jöjjenek a lányok.-Zárja le mondókáját, majd az egyik üveggömbhöz lép, és színpadias keresgélés után kihúz egy nevet, majd körülnéz. Húzza az idegeinket a hatásszünettel természetesen (ezért a Körzetünk testületileg utálja).
-Silena Maureen Johnson.-Olvassa fel végül. Egy kis, tizenkettőnek tűnő lány kilép a sorból, és sírva fakad. Három hete vesztette el a szüleit egy robbanásban. Jut eszembe. Most pedig megy a vágóhídra. Camille-hoz fordulok, akiről lerí, hogy sajnálja szegényt.
-Ne tegyél semmilyen ostobaságot.-Suttogom neki, de elkéstem.
-Önkéntesnek jelentkezem a Viadalra!-Azzal Camille oldalra tolja a lányt. Nem! Üvöltök fel magamban.
-Hogy hívnak, drágám?
-Camille Morgan.
-Ismered a Silenát?
-Nemrég vesztette el a szüleit. Az én szüleim és az övéi jó barátok voltak...
-Rendben. Ilyen egy igazán bátor tett! Jöjjenek a fiúk.-A szokásos procedúra.-Mark Harris.-A fiú fellép a színpadra. Tizenhatnak tippelem, de elég sovány, úgyhogy nem lehetek biztos benne.-Hölgyeim és Uraim, a 3. Körzet idei Kiválasztottjai Camille Morgan és Mark Harris!
Hát igen. Eltelt egy év. Idén ismét Aratás, csak mostmár Camille nélkül. Kezdem megszokni háromnegyed évnyi rémálom után, hogy folyton halott barátnőmről álmodom. Ki tudja, talán idén én is követem a mészárszékbe. Megpillantom a mára kikészített ruhát. Egyszerű lila színű ruha, de még így is ez a legszebb, amit itt adhatnak. Kicsit nagy rám, de a derekára tekerem a kék sálam, így ez kevésbé feltűnő. A reggeli szokás szerint ízetlen, de legalább kakaót kapunk mellé. Pontban nyolckor mindenkit felsorakoztatnak a kapuban, majd mint egy áradat hömpölygünk a főtér felé. Innen-onnan csatlakoznak hozzánk kisebb-nagyobb csoportok, majd meglátom az Aratási Plakátot. Idén nyolcan vagyunk rajta, 5 fiú és rajtam kívül még 2 lány. Megállunk előtte, hogy mindenkinek legyen ideje az agyába vésni a neveket, majd továbbindulunk. Vért vesznek tőlünk, aláírunk egy papírt, majd csoportokra oszlunk. Felnézek az emelvényre, és majdnem elájulok: az idei mentorok Wiress és Beete lesznek, tehát egy hónapig egyedül leszek. Rosszabb esetben egy hónap múlva már nem fogok élni. Drusilla szónokolni kezd, de nem figyelek rá. Gondolataimat leköti a tavalyi eseményekre való visszaemlékezés. Hirtelen meglök a mellettem levő.
-Van itt bárki, akit Thalia Thompsonnak hívnak?-Reszketve lépek ki a sorból és lassan elindulok az emelvény felé. Hallom a morgást, ami körülvesz: felismertek a Plakátról. Már csak idő kérdése, és valaki jelentkezni fog helyettem, nem igaz? Erről szól a Plakát! Felérek az emelvényre, és ránézek a Kapitóliumira. Drusilla arcáról leolvasható a meghökkenés. Ő is tud a Plakátról.
-Khm...Khm...Nincs önként jelentkező?-Néz körbe, majd segélykérő pillantást vet a két leendő Mentorra is, de Wiress és Beete sem tud mit kezdeni a helyzettel.-Egészen biztosan nincs? Na, gyerekek, csak akad itt valaki, aki elég bátor ehhez!-Próbálkozik tovább. Vár még egy keveset.-Hát, ezek szerint senki...Akkor jöjjenek a fiúk. Pablo Rodriguez.-Olvassa fel egy 12-13 évesnek tűnő fiú nevét, de én alig hallom. Ez lehetetlen! Eddig mindig volt jelentkező, ha valakit a Plakátról húztak ki! Meglátom az árvaházi dolgozók kis csoportját. Vigyorognak. Hát persze! Soha nem szerettek, és ha valahogy el lehet tüntetni egy teljes évfolyamot, azért bármire képesek, főleg, hogy ők adhatják le a listát, hogy ki hányszor iratkozott fel tesszeráért! Biztosan ők voltak! Ám, ez a halyzetemen nem sokat segít.
-Khm...Azt mondtam, fogjatok kezet!-Hallom meg Drusilla hangját. A Körzettársam, Pablo szemébe nézek, majd kezet fogok vele. Egymás mellett lépdelünk, miközben a Békeőrök lekísérnek bennünket az emelvényről. Alaposan szemügyre veszem a fiút. A haja fekete, a szeme barna, nagyon sovány, de eszembe jut, hogy mintha már láttam volna. Hát persze! Az apja egy ügyes műszerész, és én egyszer segítettem neki, Pablo pedig ott sertepertélt körülöttünk. Egy szobába zárnak be végül. Vajon ki fog itt meglátogatni? Tavaly én meglátogattam Camille-t...De hirtelen nyílik az ajtó, és az árvaház igazgatónője lép be rajta.
-Thalia, innentől kezdve nem tartozol az árvaház felügyelete alá.-Azzal már indulna is kifelé, de hirtelen ráüvöltök:
-Maga volt, igaz? Szólt a lányoknak, hogy ne jelentkezzenek helyettem, és felíratott tesszerára, igaz? Mondja, hogy nem, hazudjon nekem, de nézzen közbe a szemembe!-Hátrafordul, és a szája sarkából sziszeg felém:
-Okos vagy, nagyon is. Tizenhatszor írattalak fel, úgyhogy elég nagy esélye volt, hogy téged húznak ki. Köszönöm az adományod, amit az árvaházra hagytál.-Felugrom, és minden dühömet kieresztve arcon ütöm, mire felsikolt. Belép egy Békeőr, és lefog, majd a székhez visz. Nincs értelme kapálóznom. Ha megnyerem a Viadalt, jobb hellyé teszem az árvaházat, és ezt azzal kezdem, hogy földönfutóvá teszem ezt a nőszemélyt!
-Maradjon nyugton, tartogassa az erejét a Viadalra.-Mormogja a fülembe unott hangon a Békeőr. Ajtó nyikorgást hallok, majd suttogást. A Békeőr oldalra áll, így megláthatom kik jöttek be. Wiress és Beete, de a nőnél valami érdekes tárgy van.
-Brownie.-Ismerem fel, mire a mackó a kezemben landol.
-Gondoltuk, örülsz majd neki.-Hálásan nézek a feltalálókra, majd megölelem őket.
-Mindent hallottunk. Azonban ne feledd, innentől kezdve a Mentoraid vagyunk, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy élve kijuss az Arénából. A 3. Körzetnek szüksége van rád!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)