6. fejezet-Cato

Chris a földön térdepel egy halott fiú mellett.
-Nyugodj békében, William.-Lecsukja a halott szemeit, majd bekötözi őket egy kendővel, ahogy a 2.-ban szokás. A szövetségese volt, nem a körzettársa.-Hé, Greina, a te Körzettársad volt, nem akarsz tőle elbúcsúzni?-Hátrafordul, majd előkapja a kését, és kivédi vele a lány csapását.
-Ilyenkor már nincs szövetség, és bajtársiasság. Csak a győzelem számít.-Válaszolja a lány, és újra lesújt, amit a bátyám szintén hárít. Viaskodni kezdenek, kergetik egymást. Nem lehet tudni, melyikük a jobb.
-Greina, ez nem te vagy. csak a Viadal miatt lettél ilyen.-Gyorsan csap egyet, de a lány oldalra lép, ezért a halálosnak szánt csapás csak a kézfejét metszi le.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, EZÉRT MEGFIZETSZ!!!-Üvölti, majd eldobja a kést, ami egyenesen Chris szívébe fúródik...
Mosolyogva érek haza. A szüleim a kanapén ülnek és a TV-t bámulják, majd ágyúdörgés hallatszik, és mindketten felkiáltanak.
-A fiunk benne van az első 4-ben!
-Sziasztok.-Köszönök, miközben a mosoly lehervad az arcomról, majd lehuppanok Anya mellé.-Brutus azt mondta, egyre gyorsabb iramban fejlődöm.-Mintha a falhoz beszélnék. Aztán meglátom Christ a visszajátszásban. Épp a 4. Körzet lány Kiválasztottját szúrta keresztül egy lándzsával, aki pillanatokkal előbb belelőtt az 1. Körzetből jött fiúba.  Újabb dörrenés. Meghalt a fiú.
-Nyugodj békében William.-Hallom a hangját a TV-n keresztül. Anya felhorkan mellettem.
-Mit képzel ez? Elbúcsúzik egy halottól?!-A lány az 1.-ből hirtelen megbolondul, és rátámad a bátyámra. Viaskodnak, majd Greina leszúrja Christ.
-Áh, szörnyű egy fiú volt.-Mondja Anya, miután eldördült az ágyú.
-Miről beszélsz? Az a srác a TV-ben nem az én fiam-Szólal meg Apám...

Még a temetésére sem engedtek el, de én elszöktem rá. A keserű emléktől kaparni kezd a torkom, de tudom, hogy nem sírhatok. Ma fogom követni a bátyámat a vágóhídra, ahol az sem biztos, hogy ki leszek: a mészáros, vagy az állat. Felöltözöm, majd lesietek. Nem akarok a szüleim szeme elé kerülni, és majdnem sikerül is, de az ajtó épp előttem nyílik ki, és belép rajta az Apám.
-Nocsak, fiam, hová ilyen sietősen? Még majdnem 3 teljes órád van az Aratásig!
-Brutus azt mondta, ha van kedvem, bemehetek a Kiképzőközpontba gyakorolni.-Ez igaz is, csak semmi kedvem odamenni. Találkozni fogok Clove-val, de ha Apu ezt megtudja, nem enged ki a házból az Aratás kezdetéig.
-Rendben, elengedlek. Nehogy lekésd az Aratást.-Kimegyek mellette az ajtón, és hiába kiált utánam Anya, nem fordulok vissza. Elhagyom a Győztesek Faluját, majd a nagy tölgy felé veszem az irányt, ami egy kis, elhanyagolt téren áll. 
-Hé, nem úgy volt, hogy 10 perccel ezelőtt találkozunk?-Hallom meg Clove hangját, aki a fa egyik alsóbb ágán ücsörög. Sajnos egyikünk sem tud túl jól fára mászni. Remélhetőleg nem lesznek túl magas fák az Arénában.
-Most az egyszer te értél ide hamarabb. Talán majd legközelebb...-Szomorúan rám mosolyog, amint felmásztam mellé. Mindketten tudjuk, hogy ez az utolsó alkalom. Az Arénából nem jöhetünk ki mindketten.
-Emlékszel, amikor legutóbb itt jártunk?-Clove megpróbálja oldani a feszültséget.
-Chris temetése után? Pontosan. Azelőtt mindig hárman jártunk ide.-Mély hallgatásba burkolódzunk mindketten. Kicsit később azonban már sokkal vidámabb témákról beszélgetünk, úgyhogy hamar elrepül az a 3 óra. A főtérre már a legtöbb gyerek megérkezett, mire odaérünk. A Mentorok helyén Brutus és Lyme áll, Enobaria kicsit hátrébb az árnyékban. Arria, a kapitóliumi kísérőnk már a gömböknél áll. Amint a harang az óratorony tetején elüti a delet, beszélni kezd, azonban nem sokan figyelnek rá. Végül kihúzza a lány nevét.
-Clove Silverman.-Unokahúgom rám kacsint majd felsétál az emelvényre halálos nyugalommal. 
-Van Önként jelentkező?-Nevetés morajlik végig a tömegen, Arria arcáról leolvasható a döbbenet. Clove fölkacag.
-Én, Clove Silverman Önkéntesnek jelentkezem a 74. Éhezők Viadalára Clove Silverman helyett.-Arria értetlenül néz rá, majd hirtelen mosolyogni kezd. Hát, egy kevéssé lassú a felfogása. Vállon veregeti Clove-ot, majd kihúzza egy kis, 12 évesnek tűnő fiú nevét. 
-Önkéntesnek jelentkezem.-Lépek ki a sorból, majd a félúton járó kissrácot odébb tolom az utamból.-A nevem Cato Becker, és Clove az unokahúgom.-Az információ hallatára a csodálkozás moraja fut végig a tömegen. Brutus, Enobaria, Lyme illetve a családtagjaink ezek szerint nem kotyogták ki ezt az információt. Hátranézek a vállam felett. Hát, Brutusnál szereztem egy rossz pontot, az egyszer biztos. 
-Biztosítsatok mindenkit, hogy az Arénáig nem bántjátok egymást.-Hallom Arria hangját, miközben affektálva beszél. Tudom, mit vár tőlünk: szépen kezet fogunk. Ehelyett közelebb lépek Clove-hoz. Az arcáról lerí, hogy ő is azt tervezi, amit én. Két lépés után a testünk összeér, és megöleljük egymást. Hirtelen egy rántást érzek hátulról. Hátrakapom a fejem, és Brutus arcát látom meg. 
-Gyere, menjünk, beszélned kell a szüleiddel.-Azzal szó szerint levonszol az emelvényről. A szemem sarkából látom, amint Lyme és Enobaria ugyanezt csinálja Clove-val.
-Hogy képzelted? Az egyszem kisfiunk vagy! Nem teheted ezt velünk!-Hallom meg Anyám hangját.
-Egyszem? És mi van Chrisszel? Ő már nem is ember?-Minden dühömet rájuk zúdítom. A szobában lévő három felnőtt közül egyik sem tudja kezelni a helyzetet. Ők tökéletes Hivatásosak: nincs bennük szeretet.
-Tudjátok, ha egy gyerek Körzettársa a barátja vagy a rokona, akit szeret, abból nem lehet kiirtani a szeretetet!