8. fejezet-Cato

A nagy tölgyfánál látom magam körülbelül egy évvel ezelőtt. 
-Hé, öcskös, még mindig én vagyok a leggyorsabb hármunk közül. Clove még csak ide sem dugta az orrát!
-Vagy, egész egyszerűen vak vagy.-Azzal Clo kecsesen lecsúszik a fa egyik alsóbb ágáról, majd elneveti magát.
-Ezt meg hogy csináltad?-Kérdezi egy évvel ezelőtti önmagam.
-Fél órája fent ültem, és rátok vártam.-Majd kacagni kezd...
A félholt unokahúgom fölött térdelek.

-Clo...Clove. Nem hagyhatsz itt. Neked kell nyerned...Neked kell megnyerned a Viadalt...-Ágyú dörren.-Vagy együtt csináljuk végig, vagy együtt halunk meg...Emlékszel?-Azzal felemelek egy kést, és minden elsötétül körülöttem...

Zakatolásra ébredek, pár pillanatig azt sem tudom, hol vagyok, aztán rájövök. Tegnap délután Brutus felhurcolt a vonatra, és belökött a kabinomba, ahol én azonnal rámásztam az ágyamra, és elaludtam. Hát, nem szívesen kerülnék most a Mentorom szeme elé. Amiket  tegnap neki és a szüleimnek mondtam...Félénk kopogtatást és suttogást hallok.
-Cato, ébren vagy?-Válaszul morgok, felkelek, aztán kinyitom az ajtót. Clove azonnal átölel, majd beinvitálom és leülünk az ágyamra.
-Hallottam, milyen sokat kiabáltak veled, főleg Brutus. Ugye, nem bántottak? Az én szüleim nem búcsúztak el tőlem, azzal büntettek, Lyme pedig azt mondta, megérti, sőt, azt is, hogy ez a váratlan fejlemény akár több támogatót is hozhat nekünk!-Az arca kipirult, annyira belelovalta magát. Eszembe jutott az álmom. Clove-ért érdemes lenne meghalni.
-Igen, a támogatók mindig jól jönnek. Brutus, úgy éppen nem odakint császkál?
-Nem, még senki nem jött ki a kabinjából rajtam kívül. Miért...Ja, persze, te nem is vacsoráztál!-Rácsap a kezemre.-Akkor reggelizned kell, majd együtt megnézhetjük utána az Aratás vetítését.
-Hát, a reggeli nem rossz ötlet, de abban nem vagyok biztos, hogy a Mentoraink örülnének, ha nélkülük néznénk meg a vetítést.
-Oké. Egyezzünk ki abban, hogy reggelizünk, aztán meg majd meglátjuk, mi lesz...
-Rendben.-Kivonulunk a kabinomból, és az étkező felé vesszük az irányt. Tegnap nem volt időm végigjárni a vagont, amiben elszállásoltak minket, úgyhogy most megdöbbenek. Az egész csillog-villog, szinte bántja a szemem.
-Hogy tetszik a vonatunk?-Hallom meg Arria hangját. Legszívesebben visszarohannék a kabinomba, mert semmi kedvem a nővel társalogni.-Na, most komolyan, szép?-Sürgeti a válaszom. Úgy döntök, semmi értelme még egy felnőttet magamra haragítanom.
-Nem rossz, bár nem vagyok oda a rózsaszínért és a liláért.-Remélem, nem sértem meg.
-Áh, tudtam én, hogy tetszeni fog, viszont azt is, hogy nehéz lesz kihúzni belőled a választ. Tudod, a tavalyi fiú is ilyen volt. Nem voltatok rokonok véletlenül?-Ledöbbenek a kérdés hallatán. Még csak a bátyám nevére sem emlékszik?!
-Nem, biztos téved.-Szólal meg helyettem Clove. Hálásan nézek rá, mire egy gyors mosoly fut át az arcán, majd fejével az étkező felé bólint.-Megyünk?-Kérdezi úgy, hogy csak én halljam. Bólintok, majd Arriára nézek.
-Ha nem bánja, elmennénk reggelizni.-Átmegyünk az étkezőbe. Arria végig követ minket és csacsog meg kérdezget minket, ám sem Clove, sem én nem figyelünk rá sem figyelünk. Gyorsan reggelizünk, nem nagyon figyelünk arra, mit veszünk a nagy tálakból. Erre is rászoktattak minket: gyorsan együnk, gépiesen, az ízek élvezése és érzése nélkül. Ez létfontosságú lehet, ha valami ocsmányságot kell megennünk az Arénában. Lépéseket hallok a hátam mögül. Hátrafordulok, és Brutust, Enobariát és Lymot látom közeledni. A három felnőtt a legnagyobb egyetértésben beszélget, ami teljesen meglep. Lyme ránk mosolyog, Enobaria és Brutus pedig köszönt minket, bár a Mentorom szeméből azt olvasom ki, hogy még mindig nem heverte ki a tegnapi kirohanásomat.
-Megreggeliztetek, ha jól látom. Mi majd később eszünk, mert mindjárt kezdődik az Aratás a TV-ben. Este én már megnéztem, és ahogy elnézem, nem csak ti nyűgöztétek le a kapitóliumiakat. Tegnap este többen is hívtak, bőségesen lesz támogatótok.-Mondja Lyme, majd beterel minket a nappaliba.-Elkezdődött az Aratás ismétlése, lemaradtunk Caesar Flickerman monológjáról, bár, ahogy elnézem ez senkit sem zavar túlzottan. 1. Körzet: Marvel és Glimmer.
-Jó kis szövetségesek lesznek.-Szólal meg Brutus.-Mert, ugyebár, azt a hagyományt nem akarjátok felrúgni, hogy a Hivatásos Körzetek szövetségre lépnek egymással?-Enobária elneveti magát, Lyme pedig lepisszegi mindkettőjüket. 2. Körzet jelenik meg a TV képernyőjén. Arria szövegelni kezd, hogy milyen aranyosak vagyunk, mire Brutus elég durván kiküldi a nappaliból. 3. Körzet: a lánynál, Thaliánál, van egy kis gubanc: a kísérőjük nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy nem jelentkezik helyette senki. Tiszta röhej. A sráccal nincs semmi különös. A 4. Körzetben, ami a rajtunk kívüli második Hivatásos körzet, nem jelentkeznek a kissrác helyére.
-Ezekkel nehogy szövetkezni merjetek. Lehetőség szerint a Bőségszarunál öljétek meg mindkettőt.-Bök a TV képernyőjére Enobaria. Az 5-11. Körzetben nincs igazából semmi különös. Többen sírnak, azonban a 11-ből a srác elég erősnek tűnik.
-Beszervezhetnétek. Ki tudja, talán jól jöhet a segítsége. Ha nem fogadja el a szövetséget, öljétek meg.-Szólal meg Brutus. 12. Körzet: a lány, Katniss önkéntes. Vége az adásnak, kikapcsoljuk a TV-t. 
-Szóval. Glimmerel, Marvellel, Thaliával, Jemimával és Tresh-el próbáljatok meg szövetkezni. Marinát, Lewist és Katnisst lehetőség szerint hamar öljétek meg.-Foglalja össze Lyme. Brutusnak azonban nem tetszik a dolog.
-Jemimát mindenképp hagyjáok békén. Nem valami erős. Thaliáról pedig ugyanaz a véleményem, mint arról a rókaképűről az 5-ben: eszesnek tűnik, de a legjobb békén hagyni, kivéve, ha felmutat valami érdekeset.
-Ne már, Brutus. Jemima láthatóan sok dologhoz ért. Az a komédia pedig, ami a 3-ban lejátszódott, tuti a protekció miatt van...
-Milyen protekció?-Vágok bele Lyme mondandójába.
-Egy fajta, a legsegítőkészebbek helyett mindig jelentkezni kell típusú megállapodás a 3-ban. A legokosabbak érdemlik csak ki, úgyhogy a helyetekben bevenném Thaliát.-Válaszolja a nő.
-Rendben. Akkor a 4-esek és a 12-ből a lány kiiktatandó, az 1-beliek, a 3-ból a lány, a 11-ből pedig a fiú lehetséges szövetséges.-Tömöríti az információkat Clove. A vonat lelassít, majd megáll.
-Itt az ideje, hogy találkozzatok a stylistjaitokkal.-Lép be a nappaliba Arria.-Szedjétek a lábatokat, hogy minél hamarabb továbbmehessünk. Clove és én leszállunk a vonatról, majd elindulunk a két, különböző vas ajtó felé.  Körülbelül egy óráig szöszmötöl rajtam három kapitóliumi férfi. Egyáltalán nem érdekelnek, a Kiválasztottakon jár az eszem. Vajon van még köztük olyan, aki nem mutatta ki, de mégis halálos veszélyforrás lehet? 
-Kész vagy.-Szól nekem egyikük, majd egy másikuk rámad egy köntöst.-Sok szerencsét!-Búcsúznak tőlem, mejd magamra hagynak. Egy perccel távozásuk után belép egy elég furcsán kinéző nő. 
-A nevem Felucia. Én leszek a stylistod. Idén, a 2. Körzet Kiválasztottjai bosszúálló angyalok lesztek a Körzettársaddal együtt a bevonuláson...-Miközben percekig beszél, vöröses haja, amin ferdén ül egy kalap, minduntalan az arcába hullik, úgyhogy folyamatosan kisöprögeti a tincseket a szeme elől. Hát, milyen stylist lehet, és hogyan kaphatta ezt az állást, ha a saját külsejét sem tudja rendbe szedni?-Rendben lesz így?-Kérdezi tízperces kiselőadása után.
-Igen, tökéletesen. Ha nem bánja, elmennék.-Azzal felállok, bevonulok az egyik elfüggönyözött fülkébe, felöltözök, majd kiviharzok a vonatunkhoz. Azonnal felszállok, és letelepedek a kabinomba. Úristen, lehetne ennél rosszabb stylistom?!