Bevonulás-Cato

Vonatunk végre befut a Kapitóliumba. Érdekes, már lassan délután 5 óra, de itt a nap még mindig magasan jár az égen. A 2.-ban ilyenkor már szürkülni kezd az ég alja. Hallottam már beszámolókat arról, milyen szép Panem fővárosa, és sokszor el is képzeltem magamban, de most, hogy tényleg itt vagyok, teljesen meghökkenek. Minden csupa szín, ami teljesen hihetetlen Körzetem szürkesége után. Vonatunk fékezni kezd, majd Arria bekopog a szobámba, és szól, hogy indulnom kell. Kilépek a kabinomból. Clove kint vár az ajtó előtt és rám mosolyog.
-Kinéztem a túloldalon, és egy sereg embert láttam. Most, ha fülelsz, hallhatod, hogy a nevünket kántálják!-Elhallgat, én pedig fülelni kezdek: Cato, Cato, Cato, Clove, Clove, Clove...Megeresztek egy mosolyt. Ezek szerint vannak támogatóink! Szép lassan, egymás mellett lesétálunk a vonatról, majd a kordonnal elhatárolt területen baktatunk. Néhol táblák is hirdetik a nevünket, melyet több helyen K-val írtak. Rémes a kapitóliumiak helyesírása! Mondogatta mindig Clove apukája, aki egy évvel az én anyukám után nyert. Lassan végetér a kapitóliumak tömege, és én meglátom azt az egy kapitóliumit, akit, Arrián kívül, tényleg utálok: Feluciát, széles vigyorral az arcán.
-Erre gyere, drágám.-Betessékel egy kis fülkébe. Kérdőn nézek Clove-ra, de őt is hívják egy másik fülkébe, úgyhogy belépek az enyémbe.-Szóval, mint arra rábólintottál, bosszúálló angyalok lesztek.-Lerántja a leplet a szoba sarkában álló állványról. A ruha kifejezetten giccses, de lehetne rosszabb is: arnyszínű bronztollakból összeállított páncélruha, és egy pár ezernyi csattal ellátott bakancs. Gyorsan levetkőzöm, és belebújok a ruhába. Nagyon kényelmetlen, mindenhol szorít. Ja, és mellesleg úgy nézék ki benne, mint egy karácsonyfa-dísz. Mint egy óriási, csillogó-villogó izé. A lámpa fénye ezerféle szögben verődik vissza rólam. Felhúzom a cipőt is, majd figyelmen kívül hagyva Felucia selypegését kinyitom a szoba túlfelében levő ajtót, és belépek egy óriási csarnokba. Mindenfelé lovak és szekerek. Még csak az 1. Körzet kiválasztottjai, Marvel és Glimmer, érkeztek meg, leendő szövetségeseim. Feszengenek a ruhájukban, és látszik rajtuk, hogy lrgszíveseben letépnék őket magukról. Odamegyek hozzájuk.
-Sziasztok.-Meglepetten néznek rám, mindketten láthatóan zavarban vannak.
-Helló.-Köszön Marvel, glimmer pedig rám mosolyog.
-Jól nézel ki.-Jelenti ki a lány.
-Hát, ti is.-Elnevetjük magunkat, hiszen mind tudjuk, mennyire kényelmetlenek a ruháink, és milyen csicsásak.
-Remélhetőleg az Arénában kevésbé lesztek puszi-pajtások.-Feláll a hátamon a szőr ettől a hangtól. Hátrafordulok, és Greinát pillantom meg. Chris gyilkosát.
-Mentorom, az Arénában semmi baj nem lesz.-Szólal meg Glimmer.
-Ajánlom is. Meg kell majd ölnöd őket, Glimmer, ha élve ki akarsz juni.-Sajnálom a lányt. Neki még Brutusnál is rosszabb a Mentora. Meglátom a belépő Clove-ot, így elbúcsúzom tőlük, és a szekerünkhöz megyek. Hallom, ahogy Greina és Glimmer összesúgnak a hátam mögött. Akkora szerencsém szonban nincs, hogy Brutus figyelmét elkerülte a magánakcióm.
-Mit képzelsz te magadról?-Kérdezi tőlem, amint hallótávoldágon belül érek hozzájuk.
-Mégis mi bajod azzal, hogy váltottam pár szót Glimmerrel és Marvellel?
-Megkedvelheted őket, ha nem tartasz kellő távolságot, és akkor megölhetnek, mielőtt még észbekapnál. Soha ne bízz az 1. Körzetesekben. Látod, tavaly is mi lett a vége. Ne akarj Chris sorsára jutni!-Legszívesebben orrba vágnám. Christ hibáztatja, amiért meghalt, nem pedig Greinát, aki megölte? Megérkezik Lyme, Enobaria, és körzetünk stylistjai.
-Nem vetted fel a sapkád!-Néz rám rosszallóan Felucia. Odanyújt nekem egy aranyra festett, fertelmes sisakot, amin két darab szárny fityeg. Komolyan azt képzeli, hogy fel fogom ezt venni?
-Ez halál ronda, semmi esély rá, hogy felvegyem! Egy elmebeteg vagy, hogy egyáltalán ki tudsz ilyet találni!-Minden dühömet Feluciára zúdítom, aki azonnal elpityeredik. Clove megfogja a kezem. Szemével azt üzeni: Cato, hagyd őket békén! Csinálj mindent, ahogy ők mondják, vagy nagy bajod is lehet akár! Azonban túlságosan dühös vagyok, nem tudom visszafogni magam. Lerázom magamról unokahúgom kezét, majd Brutusra támadok.-És Brutus, a bátyám egyáltalán nem tehet arról, hogy megölték! Greina megpróbálta hátba szúrni! Legalább te ne legyél olyan, mint a szüleim!-Azonban Brutus nem egy kapitóliumi nő, nem ilyed meg tőlem. A válasza nem sírás. Visszakézből felpofoz. Egy pillanatra ledöbbenek. Most komolyan felpofozott? Clove felszisszen mellettem, majd pillanatnyi zavaromat felhasználva a fejemre teszi a sisakot.
-Nem úgy értette...
-De, és ezt ő is tudja. Ez csak figyelmeztetés volt! Most már aztán mindent úgy csinálj, ahogy kell. Ki foglak hozni az Arénából, mert ez a feladatom. Ha rajtam múlik, arra is ráveszlek, hogy a saját kezeddel öld meg Clove-ot!-Egy pillanatig még farkasszemet nézünk Brutussal. Vajon a többiek észrevették, mi történt? Caesar Flickerman elkezdi szokásos szövegelését, úgyhogy elfordulok a néma csöndben álló csapatomtól, és fellépek a szekerünkre. Pillanatokkal később, Glimmer és Marvel szekere elindul, majd mi is követjük őket. Clove is és én is az mutatjuk a közönségnek, hogy kemények vagyunk, mint a vídia. Persze, nem csak nekünk lesznek Támogatóink: a 12. Körzetből jövőknek ég a ruhája. A 3. Körzeteseken alig van valami. Az 1.-sök pedig lélegzetelállítóan néznek ki. Az egész ceremónia viszonylag hamar véget ér. Clove-val a nyomomban gyorsan leszállok a szekerünkről, majd csapot-papot otthagyva beszállok az első liftbe.
-Jajj, Cato, nem kellett volna ennyir felkapnod a vizet!-Clove aggódva néz rám. Észreveszem a sarokban kuporgó alakot: a lány a 3.-ból!
-Clo, más is van itt rajtunk kívül. Légyszi ezt ne itt beszéljük meg.-A szememmel jelzem neki, figyeljen rá oda, hogy mit beszél. A lány elméletben nagyon okos, és sokat és gyorsan kombinál.-Te pedig, ha nem tévedek, a 3.-ból jöttél.-Szememmel végigmérem. 16-nak tippelem. Nem valami erős testalkatú.-Azt mondják, kifejezetten okos vagy. Értesz valamilyen fegyverhez?
-Az aknákkal és a vezetékekkel kifejezetten jó vagyok.-Válaszolja, majd lesüti értelemtől csillogó szemét.
-Azt mondtad, aknák?-Kérdezi tőle érdeklődve Clove. Ha tényleg jó velük, nagy segítségünkre lehet az Arénában. A lány lassan bólint. Láthatóan megijedt tőlünk.
-Rendben, holnap megmutatod, mit tudsz. Ha tényleg okos vagy, mint mondják, a végén még beveszünk.-Mosolyra húzom a szám. Bár meg van ijedve, határozottan tetszik nekem. Ahogy elnézem, komoly segítőnk lehet, ha túléli a Bőségszarunál lévő mészárlást. Felérünk a 2.-ra. Miközben elköszönök a lánytől, a szemem a gombokra téved. A 6. emelet után nem a 7. jön, hanem egy erkély feliratú gomb. Clove int, hogy menyjek gyorsabban, így megszaporázom lépteimet, majd belépek a lakosztályunkba.
-Figyu, Clove, elég fáradt vagyok.-Ránézek Clove-ra, aki látja rajtam, hogy ez csak kifogás, de azért bólint. Ezzel megvan az alibim. A szobámban lerúgom magamról a cipőket, átöltözöm egy kényelmes farmerebe, és pólóba, majd a lifthez sétálok. Szerencsére a csapatunk még nincs itt. Az ajtó kinyílik. A fülke üres. Beszállok, majd megnyomom az erkély feliratú gombot...