Bevonulás-Thalia

Délután 5 óra környékén a vonatunk befut a Kapitóliumba. Pablo és én az ablakhoz tapadunk: milyen csodálatos, milyen mesésen gazdag hely ez! Olyan furcsa, hogy az emberek, akik miatt meg kell halnunk, olyan jómódban élnek hozzánk képest, mint ahogy az istenek élhetnek az emberekhez képest. A vonat fékez, Drusilla pedig kiparancsol minket belőle. Először Pablo lép ki a vagonból, utána én. Egy vastag kordonnal választottak minket el a tömegtől: egy sereg kapitóliumi üvöltözi, hogy hajrá Thalia/Pablo. Néhányuk kezében tábla is van: a nevemet elég furán írták rájuk: TÁLIÁ. Sohasem láttam még így leírva, aztán rájövök, hogy biztos azért, mert még soha sem találkoztak ezzel a névvel, ahhoz meg, hogy megnézzék valahol az írását túl lusták. Na mindegy, legalább támogatóim vannak.
-Látod, Thalia, ők mind neked szurkolnak. Vannak támogatóid.-Súgja a fülembe Pablo, amint kiérünk a kapitóliumiak gyűrűjéből. Visszatekintek, és látom, hogy bár nincsenek olyan sokan, mint elsőre hittem, kb. ha 40-en lehetnek, a tábláikra, melyeket felénk, pontosabban felém fordítanak, ugyanazt írták: TÁLIÁ. 
-Biztos, hogy neked is lesznek támogatóid. Akkora a Kapitólium: valaki biztos neked is szurkol...-Pablo megrázza a fejét.
-Nem hiszem. Lehet, hogy elméletben így van, de ez itt a valóság. Te érdekled őket, mert nem tudják, miért kellett volna bárkinek is jelentkeznie helyetted. Nem értették Drusilla reakcióját, de viccesnek találták. Én nem vagyok különösebben érdekes, nem vagyok erős, és nem nézek ki úgy, mintha sok esélyem lenne nyerni, tehát én nem érdeklem őket.-Meg szeretném nyugtatni a fiút, de hirtelen megjelenik egy nő, a stylistja, és bekíséri egy fülkébe. 
-Gyere erre, drágám.-Hallom meg Antonius hangját.-Fel kell öltöznöd, mindjárt indul a Bevonulás.-Beránt egy másik fülkébe. Az ajtó résén keresztül látom Wiress és Beete szánakozó arcát. Hát igen, ők tudják, milyen is ez. 
-Na, szóval, ez lenne az a bizonyos drót-ruha.-Rántja le a fülke sarkában álló állványról a leplet Antonius. A ruha olyan, mint amilyennek elépzeltem: ocsmány, és alig takar belőlem valamit. Szerencsére az ezüstszínű alsóruhát, amiről már mesélt nekem, a vonaton felvettem, így miután kibújok a nadrágomból és a pólómból, nem vagyok teljesen meztelen. Stylistom feladja rám a ruhát.
-Tökéletes.-Sóhajtja.-Ezeket még vedd fel, majd irány kifelé!-Bal kezével egy pár elképesztően magas sarkú cipőre mutat, jobbjával pedig egy kis ajtóra, amit elsőre nem is vettem észre. Belebújok a szoros cipőkbe, de amint rájuk helyezem a súlyom, majdnem elesek. A tükörben meglátom magam: fekete hajam szabadon hullik a nyakamba, csak elölről ven egy-egy tincs hátrafogva. A ruha viszont fertelmes, a cipőről és a sminkről nem is beszélve. Ha ez bárkinek is tetszeni fog, megeszem a nemlétező kalapom.
-Na, mi lesz már?-Sürget Antonius.-El fogsz késni! Tudom, hogy a 18 éves lányok már szinte felnőttek, és imádják magukat né...
-Rendben van, indulok. Amúgy meg, ha érdekli, 4 nap múlva leszek 16.-Azzal felállok, megkeresem az egyensúlyomat, majd óvatosan kimasírozom az ajtón. Egy óriási teremben találom magam, körülöttem lovak, kocsik, Stylistok, Mentorok, Kiválasztottak...
-Gyere, Thalia, mindjárt indulunk!-Szorítja meg a kezem Beete.-Tudom, hogy minden részletre figyelsz, de most az a legfontosabb, hogy minden rendben menjen. Az ellenfeleiden ráérsz később gondolkozni.-Bólintok, majd hagyom, hogy felsegítsenek a szekerünkre, melyet kettő ezüstszürke színű ló fog vontatni. Látom, hogy az 1. Körzetesek már indulásra készek, azonban Cato a 2.-ból hangosan vitatkozik valamin a Stylistjával. Clove megfogja a karját, de a srác kitépi a kezét a szorításból. Végül egy brutális kinézetű férfi (talán a Mentora?) odasiet, és arcon csapja. A srác megilletődik egy pillanatra, majd még mindig dühösen felszáll a kocsijukra. A többi Körzet a szokásos módon készülődik. Mindenkinek jobb a ruhája, mint a miénk. A drótok a bőrömbe vágnak, a sminktől alig tudok pislogni...A 12. Körzetesek ruhája viszonylag furcsa: semmi szoknya vagy hasonló a lányon, Katniss-en, csak egy egyszerű fekete kezeslábas, a fején fekete koszorú, a hátán van egy egyszerű köpeny. A fiú, Peeta, dettó ugyanez. 
-...és mosolyogjatok, integessetek mindenféleképpen.-Hallom meg Drusilla hangját. Most mondta el az instrukciókat, én pedig lemaradtam róla. Na mindegy, majd rögtönzöm valamit. Bólintok mindenkinek, majd mosolyt erőltetek az arcomra. Ahogy a kis csapatunk arckifejezését nézem, rájövök, hogy valami nem stimmel.
-Mi a baj?-Kérdezem.
-Az, hogy a ruhád szélét markolászod idegesen, és úgy mosolyogsz, mintha citromba haraptál volna.-Csattan föl Antonius.-Mégis mit mondtunk, mit csinálj?!-Wiress lefogja a Stylist kezét, majd mélyen a szemébe néz, mire a férfi indulata alábbhagy. Hát igen, erre a nézésre csak Wiress képes. Beete rám mosolyog.
-Thalia, minden rendben lesz. Mosoyogj szépen, és integess! Ezzel egy halom támogatót szerezhetsz magadnak, bár az Aratás óta már egy csomóan érdeklődtek felőled. Mutasd meg a Kapitóliumnak, hogy egyáltalán nem félsz, sőt...-Mondandója további részét elnyomja Caesar Flickerman hangja, aki ezzennel ünnepélyesen megnyitja a Viadalt, stb. Kigördül az 1. Körzet szekere. Glimmer és Marvel mesésen néz ki. A 2. Körzeté is elindul. Cato és Clove úgy néznek ki, mint a bosszú istenei. A lovaink elkezdik húzni a szekerünket, majd lassan kigördülünk a fényre. Az arcomon mosoly, egyik kezemmel a kocsi oldalát fogom, a másikkal integetek. Hatalmas ováció. Ezek szerint a félmeztelenség bejön a Kapitóiumban. Aztán meglátom a kijelzőket: a 12.-eseket mutatják lángoló ruhában. Ezek szerint az ováció nem is nekünk szólt. Katniss és Peeta varázslatosan néz ki. Testüket körülölelik a lángok. Caesar Flickerman is őket dicséri. Hát igen, itt ők szereztek sok támogatót, nem mi. Hiába csüggedek, a mosoly az arcomon marad. A szekerek lassan beállnak egy félkörbe, majd Snow elnök köszönt minket. A 12.-esek ruháján lassan kialszik a tűz. Több Kiválasztott szemében látom az irigységet. A Hivatásosak és a 11.-ből a srác kivételek. Még Pablo mosolya is mintha halványult volna egy árnyalatnyit. Végre vége a beszédnek, a kocsik behúznak minket egy óriási építménybe, ahol az elkövetkezendő 3 napot tölteni fogjuk. Szegény Brownie. Jut eszembe a mackóm, miközben fáradtan bemászok az egyik liftbe a 2.-osokkal. 
-Jajj, Cato, nem kellett volna, ennyire felkapnod a vizet.-Szólal meg Clove. Látszik rajta, hogy tényleg félti a fiút.
-Clo, más is van itt rajtunk kívül. Légyszi ezt ne itt beszéljük meg.-Néz a lányra unokabátyja.-Te pedig, ha nem tévedek, a 3.-ból jöttél.-Néz rám, majd lassan végigmér.-Azt mondják, kifejezetten okos vagy. Értesz valamilyen fegyverhez?
-Az aknákkal és a vezetékekkel kifejezetten jó vagyok.-Válaszolom, de a szemem lesütöm. Egész egyszerűen félek tőlük. Velük kéne szövetséget kötnöm?
-Azt mondtad, aknák?-Kérdezi tőlem Clove, én pedig lassan bólintok.
-Rendben, holnap megmutatod, mit tudsz. Ha tényleg okos vagy, mint mondják, a végén még beveszünk.-Mondja szórakozottan a fiú. Azonban a hangneme teljesen megváltozott. Egy Hivatásos tényleg tud kedves lenni? Megérkezünk a 2.-ra, Cato és Clove kiszállnak, és úgy köszönnek el tőlem, mintha már a Szövetségesük lennék. A lift hamarosan felér a 3.-ra, és én amint belépek a lakosztálunkba, lerúgom a lábamról a cipőket, majd gyorsan beszaladok abba a szobába, amin a Thalia Thompson felirat áll. Gyorsan kibújok a kényelmetlen ruhából, majd alsóruhában beledőlök az ágyba, és szinte azonnal álomba merülök.