Karácsony 2 éve-Cato

Belépek a nappaliba. Az ablakon át látom, hogy odakint esik a hó. De rég volt a 2. Körzetnek fehér Karácsonya! A Karácsonyfánk-ami egy törpefenyő ezüst szalaggal körbetekerve, és azt is mindig Én teszem rá-a szoba sarkában áll, viszont semmiféle ajándék nincs alatta! Ezek szerint a szüleimnek már megint fontos bejelenteni valója van. A mögöttem lévő ajtó becsapódik, és Chris rácsap a vállamra:
-Hogy vagy, Öcskös? Minden rendben?-Ekkor ő is meglátja a Karácsonyfánkat.-Na, anyuék már megint valami 'jó' ötlettel fognak meglepni minket.-Szomorkásan nézek rá bátyámra. Legutóbb, amikor nem kaptunk ajándékot, kiderült, hogy azért van, mert kiválasztottak minket Hivatásosnak. Ezzel amúgy csak egy baj van: Chris és Én szeretjük egymást. Ezt csak tetézi, hogy Clove lett a körzettársam, ezért a szeretet olyan erősen megvan bennünk, hogy egyikünkből sem tudják kinevelni. Pedig ez a 2. Körzet Hivatásosainak jelmondata: Csak az győzhet, aki elpusztítja magában a szeretetet. A bejárati ajtó csörömpölését hallom, majd belé Clove.
-Sziasztok! Boldog Karácsonyt!-Aztán meglátja a Karácsonyfát.-Jaj. Hát ebből semmi jó nem lesz...-A szoba másik felén lévő ajtó kinyílik, és belépnek a szülők. Apukám felkiált:
-Boldog Karácsonyt!
-Kellemes Ünnepeket!-Visszhangozzák a többiek, majd Clove anyukája kilép az unott arcú tömegből.
-Karácsony alkalmából megengedték, hogy ne kelljen egyikőtöknek se részt vennie a Viadalon!-Majd úgy néz ránk, mintha őrültek lennénk, amikor látja rajtunk, hogy örülünk a bejelentésének. Mind a négy szülő kisiet a szobából, anyukámon látom, hogy sír. Hirtelen valaki erősen megráz:
-Ébredj már, Öcskös!

-Na, hagyj még aludni...-Átfordulok a túloldalamra.-Ma végre nincs edzés.
-Rendben, csak szólni akartam, hogy lekésted a reggelit. Már fél 10 van! Anya süt-főz, Apa bosszankodik, mint mindig. A helyedben elkerülném őket, én addig beszélek Clove-val.
-Jaj, Chris, miért nem ezzel kezdted? Megbeszéltem Clo-val, hogy elmegyek vele korizni. 
-Hát, akkor a helyedben felöltöznék, és gyorsan szólnék neki, hogy ma álomszuszékot játszottam...-Felülök, és Chris arcába dobom a párnám, aki erre elneveti magát.
-Jól van, Öcskös, magadra hagylak.-Majd kihátrál a szobából. Gyorsan felöltözöm, megfésülöm piszkosszőke hajam, majd lerohanok a lépcsőn. A konyhából jövő illatoktól felfordul a gyomrom. Anya már megint megpróbálja eljátszani a konyhatündért, megint mindent összeéget, aztán meg kell kóstolnunk mindent, majd a végén suttyomban rendelünk Chrissel pizzát magunknak, mint tavaly. Odakint Clove már vár rám. Nem sokan nézik ki belőle, hogy az unokatestvérem: sötétbarna szeme és hosszú, hollófekete haja szöges ellentétben áll kék szememmel és  piszkosszőke hajammal. Chrisnek legalább a szeme sötét, így róla ránézésre megmondják, hogy Clove unokabátyja. 
-Szia, Clo.-Mosolyodom el.-Boldog Karácsonyt!
-Helló, Cato.-Ő is elmosolyodik.-Megyünk akkor korizni?-A korcsolyapályához vezető úton elmesélem neki az álmom, mire hangosan felkacag, a járókelők arcáról pedig leolvasható a csodálkozás: egy nevető Hivatásos? 
-Ez most komoly? Tényleg abban reménykedsz, hogy valahogy mind megúszhatjuk a viadalt?-Néz rám nagy szemeivel. 
-Hát, a remény hal meg utoljára, nem?-Az út többi részét gondolatainkba merülve tesszük meg, majd egészen délután 2-ig korcsolyázunk. Hazaesem fél 3-ra, a szüleim rendesen leszúrnak, majd azt mondják, nem ebédelhetek velük büntetésből, úgyhogy összedobok magamnak pár szendvicset. Ebéd után Chris megeszi az egyik szendvicsem, és kijelenti, hogy mázlista vagyok, mert még én is jobb kajákat tudok összerakni, mint anya. Egészen délután 5-ig a szobámban is marad, és beszélgetünk. Mint kiderült, ő is hasonlót álmodott, mint én. 5-kor elmegyünk felöltözni, majd Apa behoz egy törpefenyőt, én pedig, amikor már nem figyel körbetekerem egy ezüst-szalaggal. Fél 7-ig beszélgetünk, majd megjönnek Clove-ék. Apuéktól egy-egy kardot kapunk Chrissel. Clove szüleitől egy kést kapok, Clove-tól pedig egy órát, amit én egy aranyszínű sállal viszonzok. Egészen este kilencig maradnak, majd elbúcsúzunk tőlük, és aludni megyünk. Hát, mégsem jött be. Még mindig mennünk kell a Viadalra.

Karácsony 2 éve-Thalia

Egy hóval fedett dombon álldogálok körülöttem hó szállingózik. Mellettem egy óriási, szépen feldíszített fenyőfa áll. Két alak közeledik felém: kettő fiatal felnőtt, egyikük férfi, másikuk nő. Mindkettejük kezében egy-egy csomagocska van. 
-Tessék, Thalia. Boldog Karácsonyt.-Azzal átnyújtják a csomagokat. Kibontom őket: az egyikben egy szép, tiszta egyberuha van. Ha nekem egyszer ilyenem lehetne! Varázslatosan és felfoghatatlanul gyönyörűnek tűnik az árvaház egyszerű, szürke egyenruhájához képest. A másikban egy játék kutyus és egy csokoládé van. A kutyus fantasztikusan puha, csokoládét pedig egész életemben csak egyszer ettem. Megölelem mindkét felnőttet.
-Jó reggelt! Boldog Karácsonyt!-Mosolyodik el a nő...

Az ágyamban fekszek, miközben egy mosolygós arc hajol fölém, mely egy 14 éves, hosszú, szőke hajú, égszínkék szemű lányhoz tartozik.
-Jó reggelt, álomszuszék, Karácsony van!-Mosolyodik el Camille, majd lemászik rólam. A mellettem levő ágyhoz szalad, benyúl alá, majd egy kis, szürke papírba csomagolt valamit tart felém.
-Boldog Karácsonyt!-Felülök, majd magamhoz húzom és szorosan megölelem barátnőm. 
-Köszönöm szépen.-Elveszem az ajándékot, majd én is az ágyam alá nyúlok.-Neked is Boldog Karácsonyt, Camille!-Átveszi tőlem a csomagocskát, és megpuszil. Egyszerre bontjuk fel ajándékainkat, és mindketten alaposan meglepődünk: én egy kék sálat kaptam Thalia felirattal, ő egy pirosat kapott Camille felirattal. Mindketten felnevetünk: gyakorlatilag ugyanazt vettük egymásnak! Színben csak azért van különbség, mert én a kéket, ő pedig a pirosat szereti. Felöltözünk az árvaház szürke egyenruhájába. Camille leül elém, én pedig két csattal hátratűzöm lenszőke haját. Utána helyet cserélünk, és megismétli a procedúrát az én hosszú, fekete fürtjeimmel is. Akár testvérek is lehetnénk, hiszen a szemünk majdnem teljesen ugyanolyan színű, csak az enyémben van egy kevés zöld is. Az arcunk és az alkatunk is hasonló. Feltekerjük a sálainkat a nyakunkba, majd belépünk az étkező helységbe.
-Jajj, de jó, kalács van reggelire!-Kiállt fel örvendezve Camille. Behabzsoljuk szegényes reggelinket: egy szelet kalácsot némi lekvárral és egy pohár vízzel. 
-Thalia, Wiress és Beete várja az ajtóban.-Szólít meg az egyik nevelő. Sajnálkozva nézek Camillere.
-Semmi baj. A szobánkban leszek.-Azzal feláll, megpuszil, és a szobánk felé veszi az irányt. Felkapom a kabátom, bár nincs rá túl sok szükségem: a 3. Körzetben a leghidegebb télen is 15 fok volt! Éppen ezért havat még csak fényképen, illetve filmen, meg néhány arénánál láttam. Wiress és Beete az ajtóban várnak.
-Boldog Karácsonyt!-Köszöntenek.-Van egy meglepetésünk. Engedélyt kaptunk rá, hogy a segédünk legyél. Mostmár hivatalosan is bármikor eljöhetsz hozzánk, és a képed ki fog kerülni az aratási plakátokra.-Az aratási plakátokon minden évben fel vannak tüntetve azoknak a gyerekeknek a képei, akik sokat tesznek azért, hogy a 3. Körzetben könnyebb legyen az élet. Általában ha őket húzzák ki az Aratáson, valaki mindig feláldozza magát értük. 
-Eljössz velünk sétálni?-Kérdezi Wiress.
-Hát persze!-Mosolyodom el. Délután fél egyig sétálok velük. Gyakorlatilag többször körbe sétáljuk a Győztesek Faluját, én pedig felmászok az egyetlen élő fára a Körzetben. A hatalmas szennyezettség miatt gyakorlatilag a füvön és néhány virágon kívül semmilyen növény nem él meg a Körzetben. Senki sem tudja, a Győztesek Falujának közepén álló fa hogyan él túl. Ebédre érkezem vissza.
-Mázlista vagy!-Suttogja a fülembe Camille.-Három teljes órára elhagyhattad ezt a földi poklot!-Elmosolyodom, majd elmesélem sétám történetét.
-Nincs rá szükséged, hogy felkerülj a plakátra. Mindenki tudja, milyen sokat segítesz. Én pedig szívesen jelentkezem helyetted, ezt te is tudod.
-Meg se említsd. Nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy bekerülsz abba a mészárszékbe.
-Szerintem hagyjuk a Viadalt. Van egy jó hírem: sikerült szereznem mára három CD-t!
-A CD semmit sem ér lejátszó nélkül. A nevelők pedig nem fogják megengedni, hogy használjuk az ittenit.
-Ezt meg kell hogy cáfoljam: mára megengedték!-Felránt az ebédem mellől, majd berángat a szobánkba. A délután többi részét végigtáncoljuk, este pedig holtfáradtan, de nevetve dőlünk be az ágyunkba.
-Jó éjt!- Köszönök el a már hangosan hortyogó Camilletól, majd egy ásítás után engem is elnyom az álom.

2. fejezet-Cato

-Apu, anyu! Megnyertem az iskolai sportversenyt!-Látom meg hat évvel ezelőtti énemet.

-Ügyes vagy, kisfiam!-Hallom anyukám hangját a konyhából. Nem jön oda hozzám, nem mosolyog rám, de már megszoktam. Ez a legnagyobb hátránya annak, ha az ember szülei győztesek. A 2. Körzet kiválasztottjaiból mindig megpróbálják kiirtani a szeretetet. 

-Gratulálok, fiam!-Ballag felém apukám.-Nekünk is van egy jó hírünk. Gyere, üljünk le a nappaliban...

A nappali díványán ülve látom, amint anyukám arca felragyog.

-Fiam, beneveztünk! Te is követni fogod a bátyádat! Hivatásos kiválasztott lesz belőled, és részt fogsz venni a hat év múlva rendezendő 74.Éhezők Viadalán!...

Belépek az óriási, szürke csarnokba. Amint a többiek meglátnak leteszik a fegyvereiket, és jó alaposan végigmérnek. Nem tudom mit gondolnak rólam. Az egyik sarokban álló fiú felém int.Ő a bátyám, Chris. Aztán mindenki visszaballag gyakorlatozni. Nyílik a szemben levő ajtó.  Teljesen megdöbbenek. EZ NEM LEHETSÉGES! Aztán egy fekete forgatag ugrik nekem.
-Szia, Cato! Jöttél megnézni az első kiképzési napomon?-Clo szemében büszkeség csillan.
-Nem, Clove.-Ekkor megint ajtócsapódás hallatszik, majd megdöbbent kiáltások.
-Azonnal eresszétek el egymást, Hivatásosak vagytok! Milyen viselkedés ez?!-Hallok meg egy morcos férfihangot. Eleresztem a 8 éves kislányt.
- De uram!-Nézek rá könyörögve-Clove az unokahúgom!

Még nem is virrad, de én már felkeltem. Ma van az utolsó nap, amikor el kell mennem 'gyakorolni'. Holnap Aratás. Én, és nálam két évvel fiatalabb unokahúgom önkéntesen jelentkezni fogunk. Aztán két héten belül maximum csak egyikünk fog élni. Vagy egyikünk sem, úgy, mint tavaly. Nem mintha anyát és apát különösebben érdekelt volna, hogy Chris meghalt. Ez van: a Viadalt cőmnksak a könyörtelenek és a piszkos lapokkal játszók élik túl. Fölöltözöm. Reggeli címén magamhoz veszek egy almát, és kilépek az utcára. A hajnali, langyos szellő felborzolja a hajam. A kiképzőközpont felé veszem az irányt.
-Hé, igazán megvárhatnál! Ma úgysem kell annyira sietnünk!-Hallom meg Clove hangját.
-Szia, Clo. Neked is jó reggelt.-Köszönök neki, miközben felzárkózik mellém.
-Megeszed azt az almát, vagy ajándékba viszed a kiképzőknek?-  Odanyújtom neki, mire gyorsan megeszi.
-Köszi. Ma hogyhogy ilyen szótlan vagy?
-Szívesen, és nem szeretnék beszélgetni.
-Hát jó.-Az út többi részét némán tesszük meg. A kiképzőközpontban még minden csöndes. Felkapcsolom a villanyt, majd a kardokhoz sétálok. A szemem sarkából látom, hogy Clove a késekhez sétál. Felkapok egy kardot. Körülbelül 3 másodperc alatt levágom a bábu mindegyik végtagját és a fejét is. Hátborzongató belegondolni, hogy hamarosan ezt nem bábukkal, hanem gyerekekkel fogom csinálni. A kardok után a buzogány, az íjászat, a balta, a késdobálás, majd a dárdahajítás jön.
-Rendben van, látom gyakoroltok.-Hallom meg kiképzőnk, és leendő mentorom hangját.
-Jónapot kívánunk, Brutus.-Köszönünk egyszerre Clove-val.
-Ma mindketten az erősségetek fogjátok gyakorolni. Clove, menj a késekhez. Cato, a te helyed a kardoknál van.-Egész délelőtt csak mi hárman vagyunk a Kiképzőközpontban. Az egész éves gyakorlásban mindig három nap szünet van: Az Aratás előtti nap, az Aratás napja, illetve December 24-e. Délután 3 környékén azonban betoppan két korábbi győztes: mindketten 35 és 40 közötti nők voltak.
-Sziasztok, engem Lymenak hívnak.-Mutatkozott be egyikük. Kedvesen mosolygott, ami eléggé furcsa volt a 2. Körzetben.-Gyere Clove, beszélgessünk egyet. Én leszek a mentorod.- 'Mázlista!'- Tátogom Clove felé. 'Így jártál!'- Tátogja vissza.
-Ő pedig Enobaria.-Mutatja be a másik nőt Brutus.-Velünk fog utazni. Cato, a te mentorod Én leszek.-Hátrapillantok. Clove és Lyme már eltűnt a csarnok túlvégében.
-Mint mentorod, adok egy jó tanácsot: Felejts el, hogy Clove a rokonod. Csak egyikőtök jöhet ki élve, és nem akarom, hogy feláldozd magad érte. Muszály nyerned.-Azzal hagyja, hogy Enobaria belekaroljon, majd otthagy a Kiképzőközpontban. Megrántom a vállam, és Clovék felé indulok.
-Bocsánat, ha zavarok. Clove, hazamegyek.-Mindketten rámnéznek.
-Szerintem, legközelebb majd az Aratáson találkoztok.-Mosolyog rám Lyme.
-Viszont látásra. Szia, Clo.-Búcsozóul megöleljük egymást. Látom, hogy Lyme kérdőn felhúzza a szemöldökét. Elindulok kifelé, de a szemem sarkából még látom, hogy összesúgnak a hátam mögött.

1. fejezet-Thalia

Egy pusztán állok. Körülöttem a magas fűben árnyékok cikáznak. A langyos szellő végigsimít az arcomon. A sötét éjszakában alig látok valamit. Hátrafordulok, és egy fa alatt kis tábortüzet veszek észre. Elindulok felé. A fűz mögött egy tó csillogását látom. Hirtelen megmozdul valami mellettem. Aztán meglátom Greinát. Egy véres kést szorongat a kezében, és a tábor felé lopakodik hangtalanul. Kiálltani akarok, figyelmeztetni akarom a fa alatt ülő alakot, aki nem más, mint Camille, de egy hang sem jön ki a torkomon. A kés megvillan, sikoltást, és egy kiálltást hallok:
-Nem én vagyok az ellenséged, hanem a Kapitólium! Ne bánts!-Vér fröcsköl mindenfelé, majd ágyúdörrenés hallatszik. Közvetlenül utána Caesar Flickerman hangját hallom:
-És a 73. Éhezők Viadalának győztese nem más, mint Greina Hall, az 1. Körzet női kiválasztottja!

Remegve ébredek, körülöttem minden tiszta víz. Felsóhajtok. Több, mint két hete folyamatosan ezt álmodom. A szemem csípik a könnyek, miközben a mellettem lévő, üres ágyra nézek. Miért van az, hogy a 3. Körzet kiválasztottjai olyan kevvésszer élik túl a Viadalt? Idáig összesen nyolcszor nyert a Körzetem, viszont közülük is már csak öten élnek: Sheila, aki közelít a 60-hoz, Wiress, aki az 50-es évei elején jár, Frank, aki lassan 80 éves lesz, Beete, aki tavaly lett 50, és Mario, aki még csak 34. Tavaly majdnem nyert Camille, aki a legjobb és egyetlen barátnőm, szobatársam és támaszom volt itt, az árvaházban. Ő volt az utolsó, aki 'kiesett' a játékból. Emlékszem, három hétig sírtam a temetése után, amin csak a volt győztesek, és az árvaház vezetőnője vett részt rajtam kívül. Most, hogy ő már nincs, csak egy macim maradt. Brownienak hívják, és egyedül ez maradt rám a szüleim után.
-Thalia, ideje felkelni.-Hallom az egyik alkalmazott morcos hangját.-Wiress és Beete vár rád az ajtóban, úgyhogy gyors legyél, és szép ruhát vegyél fel! Ma nem tudsz reggelizni, úgyhogy az étkezőt kerüld el! Nem várakoztasd meg őket!- Az ajtó résén beszűrődő fényben látom, hogy itt hagyott nekem egy adag tiszta ruhát. Felkelek, felöltözöm, és turbó gyorsasággal felöltözöm. 15 percen belül az épület főbejáratánal vagyok.
-Jónap kívánok!-Köszöntöm Wiresst és Beetet.
-Szia Thalia.-mosolyog rám az idősödő feltaláló.- Akadt egy kis problémánk az egyik találmányunkkal.
-Nagy baj.-Kontráz Wiress. Amint a Győztesek Faluja felé sétálunk, alaposan kikérdezem a két feltalálót a problémáról. Mint kiderült, igazából semmi komoly, csak fel akarnak vidítani, hátha elterelhetik vele a gondolataimat a holnapi aratásról. Amint belépek Beete házába, hirtelen ismerős közegbe kerülök: a számítógépek, a monitorok, a számítások papírhalmai... Az asztalon három főre terítve reggeli áll. Sokkal finomabb, mint amit az árvaházban adnak. A délelőtt többi részében leellenőrzöm az idősödő felhasználók számolásai, és kijavítgatom a kisebb hibákat, majd az árvaház felé indulok. Wiress és Beete pótolják az életemben a család szerepét. Általános iskolában az nagyapám elvileg a barátjuk volt, és ennek köszönhetően kötelességüknek érzik, hogy segítsenek nekem. 11 éves voltam, amikor rájöttek, hogy értek a matematikához és a fizikához. A nap hátralevő részében gyakorlatilag semmi mást nem csinálok, csak olvasok, szorongatom Brownie-t, lógatom a lábam, és természetesen izgulok az Aratás miatt.