Egy hóval fedett dombon álldogálok körülöttem hó szállingózik. Mellettem egy óriási, szépen feldíszített fenyőfa áll. Két alak közeledik felém: kettő fiatal felnőtt, egyikük férfi, másikuk nő. Mindkettejük kezében egy-egy csomagocska van.
-Tessék, Thalia. Boldog Karácsonyt.-Azzal átnyújtják a csomagokat. Kibontom őket: az egyikben egy szép, tiszta egyberuha van. Ha nekem egyszer ilyenem lehetne! Varázslatosan és felfoghatatlanul gyönyörűnek tűnik az árvaház egyszerű, szürke egyenruhájához képest. A másikban egy játék kutyus és egy csokoládé van. A kutyus fantasztikusan puha, csokoládét pedig egész életemben csak egyszer ettem. Megölelem mindkét felnőttet.
-Jó reggelt! Boldog Karácsonyt!-Mosolyodik el a nő...
Az ágyamban fekszek, miközben egy mosolygós arc hajol fölém, mely egy 14 éves, hosszú, szőke hajú, égszínkék szemű lányhoz tartozik.
-Jó reggelt, álomszuszék, Karácsony van!-Mosolyodik el Camille, majd lemászik rólam. A mellettem levő ágyhoz szalad, benyúl alá, majd egy kis, szürke papírba csomagolt valamit tart felém.
-Boldog Karácsonyt!-Felülök, majd magamhoz húzom és szorosan megölelem barátnőm.
-Köszönöm szépen.-Elveszem az ajándékot, majd én is az ágyam alá nyúlok.-Neked is Boldog Karácsonyt, Camille!-Átveszi tőlem a csomagocskát, és megpuszil. Egyszerre bontjuk fel ajándékainkat, és mindketten alaposan meglepődünk: én egy kék sálat kaptam Thalia felirattal, ő egy pirosat kapott Camille felirattal. Mindketten felnevetünk: gyakorlatilag ugyanazt vettük egymásnak! Színben csak azért van különbség, mert én a kéket, ő pedig a pirosat szereti. Felöltözünk az árvaház szürke egyenruhájába. Camille leül elém, én pedig két csattal hátratűzöm lenszőke haját. Utána helyet cserélünk, és megismétli a procedúrát az én hosszú, fekete fürtjeimmel is. Akár testvérek is lehetnénk, hiszen a szemünk majdnem teljesen ugyanolyan színű, csak az enyémben van egy kevés zöld is. Az arcunk és az alkatunk is hasonló. Feltekerjük a sálainkat a nyakunkba, majd belépünk az étkező helységbe.
-Jajj, de jó, kalács van reggelire!-Kiállt fel örvendezve Camille. Behabzsoljuk szegényes reggelinket: egy szelet kalácsot némi lekvárral és egy pohár vízzel.
-Thalia, Wiress és Beete várja az ajtóban.-Szólít meg az egyik nevelő. Sajnálkozva nézek Camillere.
-Semmi baj. A szobánkban leszek.-Azzal feláll, megpuszil, és a szobánk felé veszi az irányt. Felkapom a kabátom, bár nincs rá túl sok szükségem: a 3. Körzetben a leghidegebb télen is 15 fok volt! Éppen ezért havat még csak fényképen, illetve filmen, meg néhány arénánál láttam. Wiress és Beete az ajtóban várnak.
-Boldog Karácsonyt!-Köszöntenek.-Van egy meglepetésünk. Engedélyt kaptunk rá, hogy a segédünk legyél. Mostmár hivatalosan is bármikor eljöhetsz hozzánk, és a képed ki fog kerülni az aratási plakátokra.-Az aratási plakátokon minden évben fel vannak tüntetve azoknak a gyerekeknek a képei, akik sokat tesznek azért, hogy a 3. Körzetben könnyebb legyen az élet. Általában ha őket húzzák ki az Aratáson, valaki mindig feláldozza magát értük.
-Eljössz velünk sétálni?-Kérdezi Wiress.
-Hát persze!-Mosolyodom el. Délután fél egyig sétálok velük. Gyakorlatilag többször körbe sétáljuk a Győztesek Faluját, én pedig felmászok az egyetlen élő fára a Körzetben. A hatalmas szennyezettség miatt gyakorlatilag a füvön és néhány virágon kívül semmilyen növény nem él meg a Körzetben. Senki sem tudja, a Győztesek Falujának közepén álló fa hogyan él túl. Ebédre érkezem vissza.
-Mázlista vagy!-Suttogja a fülembe Camille.-Három teljes órára elhagyhattad ezt a földi poklot!-Elmosolyodom, majd elmesélem sétám történetét.
-Nincs rá szükséged, hogy felkerülj a plakátra. Mindenki tudja, milyen sokat segítesz. Én pedig szívesen jelentkezem helyetted, ezt te is tudod.
-Meg se említsd. Nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy bekerülsz abba a mészárszékbe.
-Szerintem hagyjuk a Viadalt. Van egy jó hírem: sikerült szereznem mára három CD-t!
-A CD semmit sem ér lejátszó nélkül. A nevelők pedig nem fogják megengedni, hogy használjuk az ittenit.
-Ezt meg kell hogy cáfoljam: mára megengedték!-Felránt az ebédem mellől, majd berángat a szobánkba. A délután többi részét végigtáncoljuk, este pedig holtfáradtan, de nevetve dőlünk be az ágyunkba.
-Jó éjt!- Köszönök el a már hangosan hortyogó Camilletól, majd egy ásítás után engem is elnyom az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése