-Ügyes vagy, kisfiam!-Hallom anyukám hangját a konyhából. Nem jön oda hozzám, nem mosolyog rám, de már megszoktam. Ez a legnagyobb hátránya annak, ha az ember szülei győztesek. A 2. Körzet kiválasztottjaiból mindig megpróbálják kiirtani a szeretetet.
-Gratulálok, fiam!-Ballag felém apukám.-Nekünk is van egy jó hírünk. Gyere, üljünk le a nappaliban...
A nappali díványán ülve látom, amint anyukám arca felragyog.
-Fiam, beneveztünk! Te is követni fogod a bátyádat! Hivatásos kiválasztott lesz belőled, és részt fogsz venni a hat év múlva rendezendő 74.Éhezők Viadalán!...
Belépek az óriási, szürke csarnokba. Amint a többiek meglátnak leteszik a fegyvereiket, és jó alaposan végigmérnek. Nem tudom mit gondolnak rólam. Az egyik sarokban álló fiú felém int.Ő a bátyám, Chris. Aztán mindenki visszaballag gyakorlatozni. Nyílik a szemben levő ajtó. Teljesen megdöbbenek. EZ NEM LEHETSÉGES! Aztán egy fekete forgatag ugrik nekem.
-Szia, Cato! Jöttél megnézni az első kiképzési napomon?-Clo szemében büszkeség csillan.
-Nem, Clove.-Ekkor megint ajtócsapódás hallatszik, majd megdöbbent kiáltások.
-Azonnal eresszétek el egymást, Hivatásosak vagytok! Milyen viselkedés ez?!-Hallok meg egy morcos férfihangot. Eleresztem a 8 éves kislányt.
- De uram!-Nézek rá könyörögve-Clove az unokahúgom!
Még nem is virrad, de én már felkeltem. Ma van az utolsó nap, amikor el kell mennem 'gyakorolni'. Holnap Aratás. Én, és nálam két évvel fiatalabb unokahúgom önkéntesen jelentkezni fogunk. Aztán két héten belül maximum csak egyikünk fog élni. Vagy egyikünk sem, úgy, mint tavaly. Nem mintha anyát és apát különösebben érdekelt volna, hogy Chris meghalt. Ez van: a Viadalt cőmnksak a könyörtelenek és a piszkos lapokkal játszók élik túl. Fölöltözöm. Reggeli címén magamhoz veszek egy almát, és kilépek az utcára. A hajnali, langyos szellő felborzolja a hajam. A kiképzőközpont felé veszem az irányt.
-Hé, igazán megvárhatnál! Ma úgysem kell annyira sietnünk!-Hallom meg Clove hangját.
-Szia, Clo. Neked is jó reggelt.-Köszönök neki, miközben felzárkózik mellém.
-Megeszed azt az almát, vagy ajándékba viszed a kiképzőknek?- Odanyújtom neki, mire gyorsan megeszi.
-Köszi. Ma hogyhogy ilyen szótlan vagy?
-Szívesen, és nem szeretnék beszélgetni.
-Hát jó.-Az út többi részét némán tesszük meg. A kiképzőközpontban még minden csöndes. Felkapcsolom a villanyt, majd a kardokhoz sétálok. A szemem sarkából látom, hogy Clove a késekhez sétál. Felkapok egy kardot. Körülbelül 3 másodperc alatt levágom a bábu mindegyik végtagját és a fejét is. Hátborzongató belegondolni, hogy hamarosan ezt nem bábukkal, hanem gyerekekkel fogom csinálni. A kardok után a buzogány, az íjászat, a balta, a késdobálás, majd a dárdahajítás jön.
-Rendben van, látom gyakoroltok.-Hallom meg kiképzőnk, és leendő mentorom hangját.
-Jónapot kívánunk, Brutus.-Köszönünk egyszerre Clove-val.
-Ma mindketten az erősségetek fogjátok gyakorolni. Clove, menj a késekhez. Cato, a te helyed a kardoknál van.-Egész délelőtt csak mi hárman vagyunk a Kiképzőközpontban. Az egész éves gyakorlásban mindig három nap szünet van: Az Aratás előtti nap, az Aratás napja, illetve December 24-e. Délután 3 környékén azonban betoppan két korábbi győztes: mindketten 35 és 40 közötti nők voltak.
-Sziasztok, engem Lymenak hívnak.-Mutatkozott be egyikük. Kedvesen mosolygott, ami eléggé furcsa volt a 2. Körzetben.-Gyere Clove, beszélgessünk egyet. Én leszek a mentorod.- 'Mázlista!'- Tátogom Clove felé. 'Így jártál!'- Tátogja vissza.
-Ő pedig Enobaria.-Mutatja be a másik nőt Brutus.-Velünk fog utazni. Cato, a te mentorod Én leszek.-Hátrapillantok. Clove és Lyme már eltűnt a csarnok túlvégében.
-Mint mentorod, adok egy jó tanácsot: Felejts el, hogy Clove a rokonod. Csak egyikőtök jöhet ki élve, és nem akarom, hogy feláldozd magad érte. Muszály nyerned.-Azzal hagyja, hogy Enobaria belekaroljon, majd otthagy a Kiképzőközpontban. Megrántom a vállam, és Clovék felé indulok.
-Bocsánat, ha zavarok. Clove, hazamegyek.-Mindketten rámnéznek.
-Szerintem, legközelebb majd az Aratáson találkoztok.-Mosolyog rám Lyme.
-Viszont látásra. Szia, Clo.-Búcsozóul megöleljük egymást. Látom, hogy Lyme kérdőn felhúzza a szemöldökét. Elindulok kifelé, de a szemem sarkából még látom, hogy összesúgnak a hátam mögött.
-Szia, Cato! Jöttél megnézni az első kiképzési napomon?-Clo szemében büszkeség csillan.
-Nem, Clove.-Ekkor megint ajtócsapódás hallatszik, majd megdöbbent kiáltások.
-Azonnal eresszétek el egymást, Hivatásosak vagytok! Milyen viselkedés ez?!-Hallok meg egy morcos férfihangot. Eleresztem a 8 éves kislányt.
- De uram!-Nézek rá könyörögve-Clove az unokahúgom!
Még nem is virrad, de én már felkeltem. Ma van az utolsó nap, amikor el kell mennem 'gyakorolni'. Holnap Aratás. Én, és nálam két évvel fiatalabb unokahúgom önkéntesen jelentkezni fogunk. Aztán két héten belül maximum csak egyikünk fog élni. Vagy egyikünk sem, úgy, mint tavaly. Nem mintha anyát és apát különösebben érdekelt volna, hogy Chris meghalt. Ez van: a Viadalt cőmnksak a könyörtelenek és a piszkos lapokkal játszók élik túl. Fölöltözöm. Reggeli címén magamhoz veszek egy almát, és kilépek az utcára. A hajnali, langyos szellő felborzolja a hajam. A kiképzőközpont felé veszem az irányt.
-Hé, igazán megvárhatnál! Ma úgysem kell annyira sietnünk!-Hallom meg Clove hangját.
-Szia, Clo. Neked is jó reggelt.-Köszönök neki, miközben felzárkózik mellém.
-Megeszed azt az almát, vagy ajándékba viszed a kiképzőknek?- Odanyújtom neki, mire gyorsan megeszi.
-Köszi. Ma hogyhogy ilyen szótlan vagy?
-Szívesen, és nem szeretnék beszélgetni.
-Hát jó.-Az út többi részét némán tesszük meg. A kiképzőközpontban még minden csöndes. Felkapcsolom a villanyt, majd a kardokhoz sétálok. A szemem sarkából látom, hogy Clove a késekhez sétál. Felkapok egy kardot. Körülbelül 3 másodperc alatt levágom a bábu mindegyik végtagját és a fejét is. Hátborzongató belegondolni, hogy hamarosan ezt nem bábukkal, hanem gyerekekkel fogom csinálni. A kardok után a buzogány, az íjászat, a balta, a késdobálás, majd a dárdahajítás jön.
-Rendben van, látom gyakoroltok.-Hallom meg kiképzőnk, és leendő mentorom hangját.
-Jónapot kívánunk, Brutus.-Köszönünk egyszerre Clove-val.
-Ma mindketten az erősségetek fogjátok gyakorolni. Clove, menj a késekhez. Cato, a te helyed a kardoknál van.-Egész délelőtt csak mi hárman vagyunk a Kiképzőközpontban. Az egész éves gyakorlásban mindig három nap szünet van: Az Aratás előtti nap, az Aratás napja, illetve December 24-e. Délután 3 környékén azonban betoppan két korábbi győztes: mindketten 35 és 40 közötti nők voltak.
-Sziasztok, engem Lymenak hívnak.-Mutatkozott be egyikük. Kedvesen mosolygott, ami eléggé furcsa volt a 2. Körzetben.-Gyere Clove, beszélgessünk egyet. Én leszek a mentorod.- 'Mázlista!'- Tátogom Clove felé. 'Így jártál!'- Tátogja vissza.
-Ő pedig Enobaria.-Mutatja be a másik nőt Brutus.-Velünk fog utazni. Cato, a te mentorod Én leszek.-Hátrapillantok. Clove és Lyme már eltűnt a csarnok túlvégében.
-Mint mentorod, adok egy jó tanácsot: Felejts el, hogy Clove a rokonod. Csak egyikőtök jöhet ki élve, és nem akarom, hogy feláldozd magad érte. Muszály nyerned.-Azzal hagyja, hogy Enobaria belekaroljon, majd otthagy a Kiképzőközpontban. Megrántom a vállam, és Clovék felé indulok.
-Bocsánat, ha zavarok. Clove, hazamegyek.-Mindketten rámnéznek.
-Szerintem, legközelebb majd az Aratáson találkoztok.-Mosolyog rám Lyme.
-Viszont látásra. Szia, Clo.-Búcsozóul megöleljük egymást. Látom, hogy Lyme kérdőn felhúzza a szemöldökét. Elindulok kifelé, de a szemem sarkából még látom, hogy összesúgnak a hátam mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése