2013. december 26., csütörtök

Karácsony 2 éve-Cato

Belépek a nappaliba. Az ablakon át látom, hogy odakint esik a hó. De rég volt a 2. Körzetnek fehér Karácsonya! A Karácsonyfánk-ami egy törpefenyő ezüst szalaggal körbetekerve, és azt is mindig Én teszem rá-a szoba sarkában áll, viszont semmiféle ajándék nincs alatta! Ezek szerint a szüleimnek már megint fontos bejelenteni valója van. A mögöttem lévő ajtó becsapódik, és Chris rácsap a vállamra:
-Hogy vagy, Öcskös? Minden rendben?-Ekkor ő is meglátja a Karácsonyfánkat.-Na, anyuék már megint valami 'jó' ötlettel fognak meglepni minket.-Szomorkásan nézek rá bátyámra. Legutóbb, amikor nem kaptunk ajándékot, kiderült, hogy azért van, mert kiválasztottak minket Hivatásosnak. Ezzel amúgy csak egy baj van: Chris és Én szeretjük egymást. Ezt csak tetézi, hogy Clove lett a körzettársam, ezért a szeretet olyan erősen megvan bennünk, hogy egyikünkből sem tudják kinevelni. Pedig ez a 2. Körzet Hivatásosainak jelmondata: Csak az győzhet, aki elpusztítja magában a szeretetet. A bejárati ajtó csörömpölését hallom, majd belé Clove.
-Sziasztok! Boldog Karácsonyt!-Aztán meglátja a Karácsonyfát.-Jaj. Hát ebből semmi jó nem lesz...-A szoba másik felén lévő ajtó kinyílik, és belépnek a szülők. Apukám felkiált:
-Boldog Karácsonyt!
-Kellemes Ünnepeket!-Visszhangozzák a többiek, majd Clove anyukája kilép az unott arcú tömegből.
-Karácsony alkalmából megengedték, hogy ne kelljen egyikőtöknek se részt vennie a Viadalon!-Majd úgy néz ránk, mintha őrültek lennénk, amikor látja rajtunk, hogy örülünk a bejelentésének. Mind a négy szülő kisiet a szobából, anyukámon látom, hogy sír. Hirtelen valaki erősen megráz:
-Ébredj már, Öcskös!

-Na, hagyj még aludni...-Átfordulok a túloldalamra.-Ma végre nincs edzés.
-Rendben, csak szólni akartam, hogy lekésted a reggelit. Már fél 10 van! Anya süt-főz, Apa bosszankodik, mint mindig. A helyedben elkerülném őket, én addig beszélek Clove-val.
-Jaj, Chris, miért nem ezzel kezdted? Megbeszéltem Clo-val, hogy elmegyek vele korizni. 
-Hát, akkor a helyedben felöltöznék, és gyorsan szólnék neki, hogy ma álomszuszékot játszottam...-Felülök, és Chris arcába dobom a párnám, aki erre elneveti magát.
-Jól van, Öcskös, magadra hagylak.-Majd kihátrál a szobából. Gyorsan felöltözöm, megfésülöm piszkosszőke hajam, majd lerohanok a lépcsőn. A konyhából jövő illatoktól felfordul a gyomrom. Anya már megint megpróbálja eljátszani a konyhatündért, megint mindent összeéget, aztán meg kell kóstolnunk mindent, majd a végén suttyomban rendelünk Chrissel pizzát magunknak, mint tavaly. Odakint Clove már vár rám. Nem sokan nézik ki belőle, hogy az unokatestvérem: sötétbarna szeme és hosszú, hollófekete haja szöges ellentétben áll kék szememmel és  piszkosszőke hajammal. Chrisnek legalább a szeme sötét, így róla ránézésre megmondják, hogy Clove unokabátyja. 
-Szia, Clo.-Mosolyodom el.-Boldog Karácsonyt!
-Helló, Cato.-Ő is elmosolyodik.-Megyünk akkor korizni?-A korcsolyapályához vezető úton elmesélem neki az álmom, mire hangosan felkacag, a járókelők arcáról pedig leolvasható a csodálkozás: egy nevető Hivatásos? 
-Ez most komoly? Tényleg abban reménykedsz, hogy valahogy mind megúszhatjuk a viadalt?-Néz rám nagy szemeivel. 
-Hát, a remény hal meg utoljára, nem?-Az út többi részét gondolatainkba merülve tesszük meg, majd egészen délután 2-ig korcsolyázunk. Hazaesem fél 3-ra, a szüleim rendesen leszúrnak, majd azt mondják, nem ebédelhetek velük büntetésből, úgyhogy összedobok magamnak pár szendvicset. Ebéd után Chris megeszi az egyik szendvicsem, és kijelenti, hogy mázlista vagyok, mert még én is jobb kajákat tudok összerakni, mint anya. Egészen délután 5-ig a szobámban is marad, és beszélgetünk. Mint kiderült, ő is hasonlót álmodott, mint én. 5-kor elmegyünk felöltözni, majd Apa behoz egy törpefenyőt, én pedig, amikor már nem figyel körbetekerem egy ezüst-szalaggal. Fél 7-ig beszélgetünk, majd megjönnek Clove-ék. Apuéktól egy-egy kardot kapunk Chrissel. Clove szüleitől egy kést kapok, Clove-tól pedig egy órát, amit én egy aranyszínű sállal viszonzok. Egészen este kilencig maradnak, majd elbúcsúzunk tőlük, és aludni megyünk. Hát, mégsem jött be. Még mindig mennünk kell a Viadalra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése