Egy pusztán állok. Körülöttem a magas fűben árnyékok cikáznak. A langyos szellő végigsimít az arcomon. A sötét éjszakában alig látok valamit. Hátrafordulok, és egy fa alatt kis tábortüzet veszek észre. Elindulok felé. A fűz mögött egy tó csillogását látom. Hirtelen megmozdul valami mellettem. Aztán meglátom Greinát. Egy véres kést szorongat a kezében, és a tábor felé lopakodik hangtalanul. Kiálltani akarok, figyelmeztetni akarom a fa alatt ülő alakot, aki nem más, mint Camille, de egy hang sem jön ki a torkomon. A kés megvillan, sikoltást, és egy kiálltást hallok:
-Nem én vagyok az ellenséged, hanem a Kapitólium! Ne bánts!-Vér fröcsköl mindenfelé, majd ágyúdörrenés hallatszik. Közvetlenül utána Caesar Flickerman hangját hallom:
-És a 73. Éhezők Viadalának győztese nem más, mint Greina Hall, az 1. Körzet női kiválasztottja!
Remegve ébredek, körülöttem minden tiszta víz. Felsóhajtok. Több, mint két hete folyamatosan ezt álmodom. A szemem csípik a könnyek, miközben a mellettem lévő, üres ágyra nézek. Miért van az, hogy a 3. Körzet kiválasztottjai olyan kevvésszer élik túl a Viadalt? Idáig összesen nyolcszor nyert a Körzetem, viszont közülük is már csak öten élnek: Sheila, aki közelít a 60-hoz, Wiress, aki az 50-es évei elején jár, Frank, aki lassan 80 éves lesz, Beete, aki tavaly lett 50, és Mario, aki még csak 34. Tavaly majdnem nyert Camille, aki a legjobb és egyetlen barátnőm, szobatársam és támaszom volt itt, az árvaházban. Ő volt az utolsó, aki 'kiesett' a játékból. Emlékszem, három hétig sírtam a temetése után, amin csak a volt győztesek, és az árvaház vezetőnője vett részt rajtam kívül. Most, hogy ő már nincs, csak egy macim maradt. Brownienak hívják, és egyedül ez maradt rám a szüleim után.
-Thalia, ideje felkelni.-Hallom az egyik alkalmazott morcos hangját.-Wiress és Beete vár rád az ajtóban, úgyhogy gyors legyél, és szép ruhát vegyél fel! Ma nem tudsz reggelizni, úgyhogy az étkezőt kerüld el! Nem várakoztasd meg őket!- Az ajtó résén beszűrődő fényben látom, hogy itt hagyott nekem egy adag tiszta ruhát. Felkelek, felöltözöm, és turbó gyorsasággal felöltözöm. 15 percen belül az épület főbejáratánal vagyok.
-Jónap kívánok!-Köszöntöm Wiresst és Beetet.
-Szia Thalia.-mosolyog rám az idősödő feltaláló.- Akadt egy kis problémánk az egyik találmányunkkal.
-Nagy baj.-Kontráz Wiress. Amint a Győztesek Faluja felé sétálunk, alaposan kikérdezem a két feltalálót a problémáról. Mint kiderült, igazából semmi komoly, csak fel akarnak vidítani, hátha elterelhetik vele a gondolataimat a holnapi aratásról. Amint belépek Beete házába, hirtelen ismerős közegbe kerülök: a számítógépek, a monitorok, a számítások papírhalmai... Az asztalon három főre terítve reggeli áll. Sokkal finomabb, mint amit az árvaházban adnak. A délelőtt többi részében leellenőrzöm az idősödő felhasználók számolásai, és kijavítgatom a kisebb hibákat, majd az árvaház felé indulok. Wiress és Beete pótolják az életemben a család szerepét. Általános iskolában az nagyapám elvileg a barátjuk volt, és ennek köszönhetően kötelességüknek érzik, hogy segítsenek nekem. 11 éves voltam, amikor rájöttek, hogy értek a matematikához és a fizikához. A nap hátralevő részében gyakorlatilag semmi mást nem csinálok, csak olvasok, szorongatom Brownie-t, lógatom a lábam, és természetesen izgulok az Aratás miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése