31. fejezet - Thalia

Koromsötét van - mint minden "éjszaka" - amikor kilépünk Cato-val a barlangból. Kicsit nagyon szégyellem magam amiatt, hogy alig néhány perccel ezelőttig még a karjaiban reszkettem. A tervemnek sikerülnie kell. Akárhányszor gondolom át, mindig újabb és újabb gyenge pontokra jövök rá. Mi lesz, ha Katniss mégis lelő? Vagy ha Thresh nem bújik elő, hanem inkább körbe kutat a környéken és megtalálja Cato vagy Clove rejtekhelyét? Mi lesz, ha...
 - Semmi baj nem lesz, oké? - Suttogja a fülembe Cato. Ettől furcsa mód megnyugszom. Hogy lehet rám ilyen nagy hatással? Inkább érzékelem, mint látom, hogy mellettem áll.
 - Ha abbahagyjátok végre a bambulást, akkor el is indulhatnánk végre - Morran fel Clo, miközben felénk sétál őrhelyéről. Cato rám somolyog, aztán unokahúgához fordul. Az a kis félmosoly az arcán melegséget varázsol bensőmben.
 - Tőlem mehetünk - Rám pillant, én bólintok. Elindulunk, lépteink alig hallatszanak. Clove állig fel van fegyverkezve különböző méretű és hosszúságú késekkel. Cato hátára szíjazva illetve a derekára kötve is egy kard van, plusz még tudom, hogy a csizmáiba tőröket tett. Nálam mindössze egy kisebb kés és egy kicsivel hosszabb tőr van. Meg az eszem, emlékeztetem magam. Az én legnagyobb fegyverem az agyam. Megérkezünk a Bőségszaru tisztásához. Érdekes módon nyoma sincs a Viadal elején ásott árkunknak. 
 - Hová lett az árok? - Kérdezem suttogva. 
 - Eltüntették. Gondolom azért, hogy ne zavarja meg a Lakomát - Mondja Clove vállrándítva.
 - Vagy hogy ne legyen a segítségünkre - Teszi hozzá elgondolkodva Cato.
 - Derítsük fel a környéket - Javasolom. - Nincs túl sok időnk.
 - Csupán legalább 6-8 óra napfelkeltéig. Egyáltalán nincs sok időnk - Clo vigyorogva rázza a fejét. - Szét fogom unni magam...
 - Ne szórakozz már, Clo - Csóválj a fejét Cato. - Gyere, keresünk neked egy jó kis fát, aminek van egy kényelmes ágvillája, rálátással a Bőség szaru szájára. 
 Clo rávigyorgok unokatestvérére, aztán elindul a bokrok közt. Cato bocsánatkérően néz rám, aztán elindul Clo után. Követem őket. Negyed óra múlva találunk egy megfelelő fát. Clo felmászik rá, mi meg Cato-val viszünk neki néhány lombos ágat jóval távolabbról, amikkel egy kicsit el tudja takarni búvóhelyét. Clo mosolyogva köszön el tőlünk, még egyszer lemászik és jól megölelget minket, majd - természetesen hosszasan hangoztatva, mennyire unatkozni fog - visszamászik, és befészkeli magát. A talajról nézve egyáltalán nem látszik, hogy van valaki a fán. Ki gondolta volna, mi mindenre képes egy kis szikszalag. Meg hogy Clove zsebében van egy teljes tekercsnyi belőle. Cato-val együtt belopakodunk a szaruba. Mondtam neki, hogy inkább segítek búvóhelyet keresni neki, de nem hagyott békén. 
 - Minden oké, ugye? - Kérdezi tőlem, miután elég mélyen bemásztunk a Szaruba ahhoz, hogy ne lehessen kivenni minket a távolból.
 - Nagyjából. Azt leszámítva, hogy egy gyilkos játékban vagyok egy áldozat, nincs semmi problémám - Mondom, és hiába szántam viccnek az egészet, mosolyognom nem sikerül. Cato megrázza a fejét. 
 - Ne hívd magad áldozatnak! Te túl fogod élni. Ha más nem is, te biztos túléled - Olyan komolyan néz a szemembe, hogy tudom, az életét is hajlandó feláldozni azért, hogy kimentsen engem innen. A baj csak az, hogy ezt én is boldogan megtenném érte.
 - Tudom. És nagyon szeretlek téged, többek közt ezért - Mondja Cato. Hupsz, már megint hangosan gondolkodtam. Érzem, hogy elpirulok.
 - Bocsi, én...
 - Cssss... - Cato gyengéden megsimítja az arcom. - Tudom, hogy érzel, mert én is így érzek. De higgy magadban! Minden jól fog ma sikerülni, és kijutunk innen, Clo-val együtt, oké? És ha elmentünk innen, életed végéig boldoggá foglak tenni.
 Lehunyom a szemem, és úgy suttogom:
 - Én is nagyon, nagyon szeretlek téged, Cato... És köszönöm. Mindent köszönök! - Kinyitom szemeimet és mélyen belenézek gyönyörű, kék szemeibe. Észre sem veszem, és ajkai már az enyéimhez nyomódnak. Egy fél pillanat az egész, túl rövid idő, de mindketten tudjuk, hogy dolgunk van. Ha felkel a nap, és valaki meglátja, amint elmegy innen... 
 - Semmi baj nem lesz, oké? Higgy benne, de tényleg.
 - Megígérem - Suttogom. Kisimítok egy előre hullott szőke tincset szemeiből.
 - Szavadon foglak - Mondja mosolyogva. Nyom egy puszit homlokomra, majd elindul kifelé. Miután körbekémlelt a Szaru bejáratából, visszapillant rám, amitől azonnal hevesebben kezd verni a szívem. Azután óvatosan elkezd mászni a fűben, nagyon lassan. Még azután is bámulom hűlt helyét, amikor már rég eltűnt az erdőben. 
 Az elkövetkezendő kb. 6 óra teljesen eseménytelenül telik. Először szürkülni kezd, majd egy bő fél óra múlva a nap első sugarai megcsillannak a Bőségszarun. A föld hirtelen remegni, kezd, hálás vagyok azért, hogy ülök, máskülönben tuti elesnék. A föld megnyílik a Szaru előtt, és kiemelkedik egy asztal, hófehér terítővel, rajta 4 táska: 2 nagy fekete, 11-es és 2-es számmal ellátva, egy aprócska narancssárga a 12-es számmal rajta, és egy csuklóra tehető, még annál is kisebb 3-as számú, kék. Azonnal felpattanok, magamhoz rántom a 3-as és 2-es számú zsákokat és futásnak eredek. Cikk-cakkozva próbálok beszaladni az erdőbe, főleg miután egy nyíl süvít el fülem mellett. Azonban egy pillanatra hátra pillantok, ami végzetes hiba. Belelépek egy gödörbe, és elesem. A bokám kificamodik. Látom, ahogy Katniss kiszalad az erdőből, felajzott íjjal, melyet egyenesen rám szegez. De a Bőségszaru hátulja felől érkezik, azaz kívül van Clo lőtávján. Talpra kecmergek, de a bokámba fájdalom nyilall. Majdnem újra elesek, és egy pillanatra úgy gondolom, végem van. Katniss elengedi íja idegét... és a felém repülő nyílvesszőt oldalra repíti egy dobótőr. A vállam felett látom, hogy Clove sietett a segítségemre. Egy pillanatig Katniss és ő farkasszemet néznek... Aztán nem várom meg, mi történik, inkább gyorsan besietek az erdőbe, majd óvatosan felmászok egy cserje alsóbb ágára, és helyére mozgatom a bokámat, ami piszkosul fáj. De legalább a csomagjaink megvannak... Remélem Clove is jól van még.

30. fejezet - Cato

Kissé zavar Thalia mindent tudó somolygása, miközben visszamegyünk kis barlangunkba. Hogy értette, hogy van esélyünk hármunknak is kijutni? Hármunk közül Clo és én egy Körzethez tartozunk, de Thalia... Persze, örülök az új szabálynak, kijuthatunk Clo-val együtt meg minden, nem kell megölnöm a lányt, akivel együtt nőttem fel, aki szinte a kishúgom, de hogy a legjobb barátom, az biztos... De Thalia... Ő az a lány, akit szeretek. Őt meg tudnám ölni, ha arra kerülne a sor? Vagy hagynám, hogy Clo tegye meg? És ha Clo megtenné, mi kijutnánk, ő meg nem, akkor máshogy néznék az unokatestvéremre? Vajon tudnám szeretni magamat Thalia nélkül? ... 
Istenem, mikor váltam egy ilyen érzelmes fajankóvá??? A Viadal kezdete előtt még szinte biztos voltam benne, hogy bármit megtennék azért, hogy Clo élve kijusson. Nem voltak kétségeim, most meg itt marom magam? A francba.
 - Cato, minden oké? - Clo hangja ránt vissza a valóságba. - Lia ismertette a tervet. Figyeltél te egyáltalán? Szerintem egész jó. - Nem tudom, min lepődök meg jobban. Azon, hogy ennyire elmerültem a gondolataimban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy Thalia kapott egy becenevet. A másodikon a nevesített is meghökkent.
 - Clove? - Kérdezi "Lia" halkan. - Te... Engem hívtál Liának?
 - Miért, szerinted Cato-nak adtam ezt a becenevet? - Kérdez vissza nevetve Clo. - Amúgy nekem is van becenevem, te is hívhatnál azon. Egyszerűbb egy-két szótagot kimondani harc közben, mint hármat-négyet. Praktikusabb. - Unokahúgom megvonja a vállát. - De ha nem tetszik, abbahagyom, Lia. - Mostmár Thalia is kuncog.
 - Ki gondolta volna, hogy itt az egész végén kapsz egy ilyen jó kis becenevet. - Mondom, és érzem, hogy mosolyra görbül a szám. Furcsa érzés egy élet-halál viadal közepén nevetni, de szükséges. Talán ez segít épelméjűnek maradnunk. Lia mosolya olyan szép, hogy muszáj vagyok odahajolni hozzá, és egy gyors puszit nyomni a szájára. A lány azonban visszahúz magához, mielőtt még arrébb mennék, és elmélyíti a csókot. Nem érzek semmi mást Thalián kívül, az illata, szemei mélysége szinte fojtogat. Clo köhögésére szétrebbenünk. Thalia azonnal elkezdi bűnbánóan csavargatni egy hajtincsét.
 - Bocsi, skacok, de khöm... épp egy terv jóváhagyásánál jártunk... és... khöm... légyszi kíméljetek meg ettől a látványtól. Asszem már szóltam egyszer ezért.2 Csak szóljatok, ha bármit művelni akartok, azt arrébb megyek... már ha ti nem veszitek a fáradtságot... de ez így kissé nagyon zavaró. Értem én, hogy bármikor meghalhattok, de akkor is... Na, értitek. A tervről meg annyit, hogy én benne vagyok. Cato? 
 - Milyen terv? - Kérdezek vissza. Egy kicsit elszégyellem magam... na jó, nagyon.
 - A fiúk abszolúte hülyék. Nem, Lia? - Clo tényleg ingerült kissé, de inkább csak engem akar idegelni. 
 - Hát, az lehet, hogy az értelmi képességeikkel vannak bajok, de csókolni veszettül jól tudnak. - Mondja Lia, de teljesen belepirul a mondatba. Istenem, legszívesebben újra megcsókolnám, de Clonak igaza van.
 - Bocsi, hogy félbeszakítom a lányos bájcsevelyt, de tényleg lemaradtam a tervetekről. Ismertetnétek, légyszi? - Próbálok esdeklően nézni, de nem megy. Hogy csinálják azt a kivert kutya tekintetet egyesek?
 - Lia terve, ő mondja el. Én addig kimegyek őrködni. Kaptok egy órát, az jövök vissza. - Azzal Clo feláll, leporolja a ruháját, és magában motyogva kimegy. Iszonyat hálás vagyok neki ezért. Kaptunk egy órát Liával, hogy azt csináljunk, amit szeretnénk... Ja, a terv. Megint kezdek elkalandozni.
 - Annyi, hogy... Elvileg a Lakomán mindenki kap valami olyan dolgot, ami ahhoz kell neki, hogy életben maradjon, nem? Nos, szerintem én akkor tudnék csak életben maradni, ha átvennének vagy engem a 2. Körzethez, vagy titeket a 3.-hoz. Akkor mind a hárman egy Körzetből lennénk, és az új szabályzat értelmében ha a végén csak mi maradnánk...
 - Akkor együtt mehetnénk ki. - Fejezem be a mondatát. Hogy lehet ez a lány ekkora észlény? Az életbe nem jutott volna eszembe, hogy így ki lehetne kerülni a szabályokat. Thalia egy zseni. Ezt hangosan meg is említem neki, mire elpirul. Mentegetőzését egy csókkal fojtom belé, mielőtt még túlságosan belehevülne. Végül zihálva eltol magától. Értetlenül nézek rá. Clo erre hagyott időt nekünk, nem?
 - Még... nem.. fejeztem... be. - Szaggatottan veszi a levegőt még egy percig, majd teljesen kipirulva folytatja. - Kérlek, ne szakíts félbe! Szeretnémelmondaniateljestervemegyben. - Hadarja egy szusszal. Majd összeszedi magát, és rám mosolyog. 
 - A Bőségszaru elé szokták rakni az ajándékokat délben. Ha hajnalban valamelyikünk beveszi magát a Szaruba, amikor még senki sincs a környéken, akkor amint megjelennek a hátizsákok, az a valaki - én magamra gondoltam, mert máshoz úgysem értek - felkapom a mieinket, és beszaladok velük az erdőbe - cikkcakkozva, mert ugye Katniss-nél íj van. Ez az alapvető terv. Persze valószínűleg meg fog jelenni Thresh és Peeta is. Hát, Peeta igazából nem úgy tűnt, mintha sok mindenben jó lenne... Thresh viszont komoly ellenfél lehet. Ő lenne Clove célpontja. Még ma éjjel körbe szeretnék menni a Szaru körül, és keresni egy olyan helyet egy fán, ahonnan belátni a terepet. Clo elég ügyes hozzá, hogy eltalálja egy késsel... És akkor lehetőleg meg is öli. Neked pedig fel kéne kutatnod Katniss-t és Peetát. Ha lesből rajtuk tudsz ütni, akkor nyert ügyünk van, és akkor már csak abban kell reménykednem, hogy azt kapom a Kapitóliumtól, amire gondoltam. - Várakozón néz rám, én azonban a fejemet csóválom.
 - Nem tetszik az ötlet. Túl nagy veszélynek vagytok kitéve Cloval. Majd én megoldok mindent, ti meg fedeztek hátulról. - Most Lia rázza a fejét.
 - Semmiképp. Nem tudhatjuk, szövetkeztek-e, nem tudhatjuk, mik az ő terveik. Ez az egyetlen esélyünk. Én elég gyorsan tudok szaladni, Clo le tud szedni késsel bárkit, te pedig meg tudod tenni, amit meg kell, ha a két 12-esre kerül a sor. - Be kell látnom, hogy igaza van. Ennél jobb tervvel nem tudok előállni... 
 - Akkor sem tetszik, hogy én vagyok a hátvéd, míg te ki leszel téve egy csomó veszélynek. És ha én mennék be a Szaruba, te meg itt maradnál a barlangban, és megvárnál minket? Te nem vagy harcos, Lia. Te egy stratéga vagy. Itt a helyed, viszonylagos biztonságban. - Egyre jobban tetszik a Lia becenév. Tényleg találó. Azonban Thalia a fejét rázza.
 - Szó sem lehet róla. Nem fogok itt maradni. Egy íjásznak pedig könnyebb célpont vagy, mint én, mert nagyobb vagy méretre. Egyszerűbb lenne eltalálni.
 - De ha nagy csomagokat kapunk, akkor meg az én helyzetem könnyebb, mert azokat meg én tudom jobban elbírni.
 - Azért én is megerősödtem. - Mondja Lia dacosan. - Ne mondd, hogy nem. - Képtelen vagyok nem mosolyogni ezen.
 - Jól van, nyertél. - Megadásom jeleként felteszem mindkét kezem. - De nehogy elszúrd, és bajod legyen. - Thalia a fejét rázza.
 - Ezzel ne foglalkozz. Nem fogjuk elrontani, mert nem engedhetjük meg magunknak, és kész. De... Cato... én félek... egy kicsit. - Mintha lehullana a lányról egy álarc, hirtelen sokkal törékenyebbnek tűnik, mint a Viadal kezdete óta bármikor. - Nem szeretnélek titeket elveszíteni. Se Clot... de téged főleg nem. Te is ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, jó? - Ahogy rám néz, mintha valami olyat tudna, amit én nem. Mintha valami nagyon rossz előérzete lenne... A következő negyed órát a karjaimban tölti, de nem sír, én meg próbálom vigasztalni. Aztán megjön Clo, és elérkezik az idő, hogy mozgásba indítsuk tervünket.