30. fejezet - Cato

Kissé zavar Thalia mindent tudó somolygása, miközben visszamegyünk kis barlangunkba. Hogy értette, hogy van esélyünk hármunknak is kijutni? Hármunk közül Clo és én egy Körzethez tartozunk, de Thalia... Persze, örülök az új szabálynak, kijuthatunk Clo-val együtt meg minden, nem kell megölnöm a lányt, akivel együtt nőttem fel, aki szinte a kishúgom, de hogy a legjobb barátom, az biztos... De Thalia... Ő az a lány, akit szeretek. Őt meg tudnám ölni, ha arra kerülne a sor? Vagy hagynám, hogy Clo tegye meg? És ha Clo megtenné, mi kijutnánk, ő meg nem, akkor máshogy néznék az unokatestvéremre? Vajon tudnám szeretni magamat Thalia nélkül? ... 
Istenem, mikor váltam egy ilyen érzelmes fajankóvá??? A Viadal kezdete előtt még szinte biztos voltam benne, hogy bármit megtennék azért, hogy Clo élve kijusson. Nem voltak kétségeim, most meg itt marom magam? A francba.
 - Cato, minden oké? - Clo hangja ránt vissza a valóságba. - Lia ismertette a tervet. Figyeltél te egyáltalán? Szerintem egész jó. - Nem tudom, min lepődök meg jobban. Azon, hogy ennyire elmerültem a gondolataimban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy Thalia kapott egy becenevet. A másodikon a nevesített is meghökkent.
 - Clove? - Kérdezi "Lia" halkan. - Te... Engem hívtál Liának?
 - Miért, szerinted Cato-nak adtam ezt a becenevet? - Kérdez vissza nevetve Clo. - Amúgy nekem is van becenevem, te is hívhatnál azon. Egyszerűbb egy-két szótagot kimondani harc közben, mint hármat-négyet. Praktikusabb. - Unokahúgom megvonja a vállát. - De ha nem tetszik, abbahagyom, Lia. - Mostmár Thalia is kuncog.
 - Ki gondolta volna, hogy itt az egész végén kapsz egy ilyen jó kis becenevet. - Mondom, és érzem, hogy mosolyra görbül a szám. Furcsa érzés egy élet-halál viadal közepén nevetni, de szükséges. Talán ez segít épelméjűnek maradnunk. Lia mosolya olyan szép, hogy muszáj vagyok odahajolni hozzá, és egy gyors puszit nyomni a szájára. A lány azonban visszahúz magához, mielőtt még arrébb mennék, és elmélyíti a csókot. Nem érzek semmi mást Thalián kívül, az illata, szemei mélysége szinte fojtogat. Clo köhögésére szétrebbenünk. Thalia azonnal elkezdi bűnbánóan csavargatni egy hajtincsét.
 - Bocsi, skacok, de khöm... épp egy terv jóváhagyásánál jártunk... és... khöm... légyszi kíméljetek meg ettől a látványtól. Asszem már szóltam egyszer ezért.2 Csak szóljatok, ha bármit művelni akartok, azt arrébb megyek... már ha ti nem veszitek a fáradtságot... de ez így kissé nagyon zavaró. Értem én, hogy bármikor meghalhattok, de akkor is... Na, értitek. A tervről meg annyit, hogy én benne vagyok. Cato? 
 - Milyen terv? - Kérdezek vissza. Egy kicsit elszégyellem magam... na jó, nagyon.
 - A fiúk abszolúte hülyék. Nem, Lia? - Clo tényleg ingerült kissé, de inkább csak engem akar idegelni. 
 - Hát, az lehet, hogy az értelmi képességeikkel vannak bajok, de csókolni veszettül jól tudnak. - Mondja Lia, de teljesen belepirul a mondatba. Istenem, legszívesebben újra megcsókolnám, de Clonak igaza van.
 - Bocsi, hogy félbeszakítom a lányos bájcsevelyt, de tényleg lemaradtam a tervetekről. Ismertetnétek, légyszi? - Próbálok esdeklően nézni, de nem megy. Hogy csinálják azt a kivert kutya tekintetet egyesek?
 - Lia terve, ő mondja el. Én addig kimegyek őrködni. Kaptok egy órát, az jövök vissza. - Azzal Clo feláll, leporolja a ruháját, és magában motyogva kimegy. Iszonyat hálás vagyok neki ezért. Kaptunk egy órát Liával, hogy azt csináljunk, amit szeretnénk... Ja, a terv. Megint kezdek elkalandozni.
 - Annyi, hogy... Elvileg a Lakomán mindenki kap valami olyan dolgot, ami ahhoz kell neki, hogy életben maradjon, nem? Nos, szerintem én akkor tudnék csak életben maradni, ha átvennének vagy engem a 2. Körzethez, vagy titeket a 3.-hoz. Akkor mind a hárman egy Körzetből lennénk, és az új szabályzat értelmében ha a végén csak mi maradnánk...
 - Akkor együtt mehetnénk ki. - Fejezem be a mondatát. Hogy lehet ez a lány ekkora észlény? Az életbe nem jutott volna eszembe, hogy így ki lehetne kerülni a szabályokat. Thalia egy zseni. Ezt hangosan meg is említem neki, mire elpirul. Mentegetőzését egy csókkal fojtom belé, mielőtt még túlságosan belehevülne. Végül zihálva eltol magától. Értetlenül nézek rá. Clo erre hagyott időt nekünk, nem?
 - Még... nem.. fejeztem... be. - Szaggatottan veszi a levegőt még egy percig, majd teljesen kipirulva folytatja. - Kérlek, ne szakíts félbe! Szeretnémelmondaniateljestervemegyben. - Hadarja egy szusszal. Majd összeszedi magát, és rám mosolyog. 
 - A Bőségszaru elé szokták rakni az ajándékokat délben. Ha hajnalban valamelyikünk beveszi magát a Szaruba, amikor még senki sincs a környéken, akkor amint megjelennek a hátizsákok, az a valaki - én magamra gondoltam, mert máshoz úgysem értek - felkapom a mieinket, és beszaladok velük az erdőbe - cikkcakkozva, mert ugye Katniss-nél íj van. Ez az alapvető terv. Persze valószínűleg meg fog jelenni Thresh és Peeta is. Hát, Peeta igazából nem úgy tűnt, mintha sok mindenben jó lenne... Thresh viszont komoly ellenfél lehet. Ő lenne Clove célpontja. Még ma éjjel körbe szeretnék menni a Szaru körül, és keresni egy olyan helyet egy fán, ahonnan belátni a terepet. Clo elég ügyes hozzá, hogy eltalálja egy késsel... És akkor lehetőleg meg is öli. Neked pedig fel kéne kutatnod Katniss-t és Peetát. Ha lesből rajtuk tudsz ütni, akkor nyert ügyünk van, és akkor már csak abban kell reménykednem, hogy azt kapom a Kapitóliumtól, amire gondoltam. - Várakozón néz rám, én azonban a fejemet csóválom.
 - Nem tetszik az ötlet. Túl nagy veszélynek vagytok kitéve Cloval. Majd én megoldok mindent, ti meg fedeztek hátulról. - Most Lia rázza a fejét.
 - Semmiképp. Nem tudhatjuk, szövetkeztek-e, nem tudhatjuk, mik az ő terveik. Ez az egyetlen esélyünk. Én elég gyorsan tudok szaladni, Clo le tud szedni késsel bárkit, te pedig meg tudod tenni, amit meg kell, ha a két 12-esre kerül a sor. - Be kell látnom, hogy igaza van. Ennél jobb tervvel nem tudok előállni... 
 - Akkor sem tetszik, hogy én vagyok a hátvéd, míg te ki leszel téve egy csomó veszélynek. És ha én mennék be a Szaruba, te meg itt maradnál a barlangban, és megvárnál minket? Te nem vagy harcos, Lia. Te egy stratéga vagy. Itt a helyed, viszonylagos biztonságban. - Egyre jobban tetszik a Lia becenév. Tényleg találó. Azonban Thalia a fejét rázza.
 - Szó sem lehet róla. Nem fogok itt maradni. Egy íjásznak pedig könnyebb célpont vagy, mint én, mert nagyobb vagy méretre. Egyszerűbb lenne eltalálni.
 - De ha nagy csomagokat kapunk, akkor meg az én helyzetem könnyebb, mert azokat meg én tudom jobban elbírni.
 - Azért én is megerősödtem. - Mondja Lia dacosan. - Ne mondd, hogy nem. - Képtelen vagyok nem mosolyogni ezen.
 - Jól van, nyertél. - Megadásom jeleként felteszem mindkét kezem. - De nehogy elszúrd, és bajod legyen. - Thalia a fejét rázza.
 - Ezzel ne foglalkozz. Nem fogjuk elrontani, mert nem engedhetjük meg magunknak, és kész. De... Cato... én félek... egy kicsit. - Mintha lehullana a lányról egy álarc, hirtelen sokkal törékenyebbnek tűnik, mint a Viadal kezdete óta bármikor. - Nem szeretnélek titeket elveszíteni. Se Clot... de téged főleg nem. Te is ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra, jó? - Ahogy rám néz, mintha valami olyat tudna, amit én nem. Mintha valami nagyon rossz előérzete lenne... A következő negyed órát a karjaimban tölti, de nem sír, én meg próbálom vigasztalni. Aztán megjön Clo, és elérkezik az idő, hogy mozgásba indítsuk tervünket.