19. fejezet - Thalia

Cato szavai végig a fejemben visszhangoztak az interjú alatt. Ne izgulj... Amikor fellépsz a színpadra, képzeld azt, hogy csak Caesar van ott, vele beszélgetsz, mit tudom én, egy zárt szobában. Képzeld azt, hogy az új barátod, aki szeretne minél több mindent megtudni rólad... Mikor véget ért a három perc, már a kérdésekre se emlékeztem. Mikor leülök a helyemre, Cato megdicsér, meg minden, de csak azért tudtam megszólalni, mert adott egy jó tippet. Nélküle  valószínűleg megkukultam volna. Bár megjegyzem a többi Kiválasztott interjúinak fontosabb pillanatait, nem foglalkozom velük túlzottan. Mire Peeta Mellark, az utolsó Kiválasztott is fellép a színpadra, már tűkön ülve várom, hogy vége legyen ennek az egész hajcihőnek. Holnap Aréna, de addig még van egy kis időnk. És én azt Cato-val szeretném tölteni az erkélyen. Semmi kedvem tovább vesztegetni az időmet. Az utolsó kérdés jön, ha jól hallom. Végre. Persze, a szokásos az: Van-e szerelmed, aki a Körzetedben vár rád? A fiú azonban nem válaszol azonnal. Majd egy olyan horderejű dolgot jelent ki, ami megrázza az egész Kapitóliumot: Katnissbe szerelmes, a Körzettársába. Rögtön a lány felé kapom a fejem. Elpirul, meg minden, de bizonytalanságot és egy kevés dühöt is látok az arcán. Ha ő is szerelmes a srácba, akkor nem kéne így néznie rá, nem? Akkor boldognak kellene, hogy tűnjön, hogy a srác végre kijelentette, hogy szereti. De Katniss mintha meg akarná ütni a srácot ezért. És itt jön a jó kérdés: ha egy olyan fiú, akinek fogalma sincs arról, hogy a lány, akibe beleesett, szereti-e, be meri vallani szerelmét ország-világ előtt, mi Cato-val miért nem? Persze, mi csak nemrég ismerkedtünk meg, és úgy vagyunk ezzel az egész szerelem dologgal, hogy élvezzük, amíg lehet, de beletörődtünk, hogy eleve halálra van ítélve. Cato-ra sandítok, aki továbbra is előrefelé bámul. Egy pillanatra ő is oldalra néz, majd három szót tátog felém. Megyünk az erkélyre? Bólintok, mire halványan elmosolyodik. Végre elmodja az utolsó jókívánságait Caesar Flickerman, majd boldog Viadalt kíván mindenkinek, és lekapcsolják a lámpákát. A Kiválasztottak felállnak, és kisétálnak a teremből a liftek felé. Glimmer, Marvel, Cato, Clove és én a sor végére maradunk.
 - Mit szóltok ehhez a fejleményhez? - Kérdezi Marvel, majd füttyent egyet. - Abban a Peeta srácban van kurázsi, hogy így elárulta a gyengéjét mindannyiunknak!
 - Ezzel a rakat Támogatójuk lesz. - Mondta Glimmer.
 - A hasznunkra fordíthatjuk. - Szólalok meg. Mindenki rám néz. - Ha elérjük, hogy Peeta beálljon a csapatunkba, elvezethet minket a lányhoz.
 - És az miért is jó nekünk, illetve miért állna be hozzánk? - Kérdezi Glimmer.
 - A lány valamire 11 pontot kapott, és egyik nap elkövette azt a hibát, hogy íjászkodott. Nagyon jó benne. Ezenfelül Önkéntes, tehát ő maga is hisz abban, hogy akár nyerhet. Hozzánk nem állt be, tehát veszélyes ellenfél lehet az Arénában. - Mondja Clove.
 - Meg kéne ölnünk már az elején, a Bőségszarunál. - Fejezi be a gondolatmenetet Cato. - Azonban egy kérdés még mindig maradt: miért állna be közénk Peeta? - Megint rám néznek.
 - Talán... Ajánljuk fel neki, hogy megvédjük az első két napon, vagy valami ehhez hasonló. Persze ehhez az kell, hogy ne fusson el ő és Katniss a Bőségszarutól egyenesen, hanem próbáljanak meg készleteket szerezni. Illetve erre csak akkor lesz szükség, ha nem öl... hal meg Katniss a Bőségszarunál. - Fejezem be végül. A többiek egyetertésük jeléül bólogatnak. Megjön a lift, de nem férünk be mindannyian, mert még mások is vannak előttünk.
 - Majd mi ketten Thalia-val a következővel megyünk, oké? - Oldja meg a helyzetet Cato.
 - De... - Kezdené Clove, de unokatestvére a szavába vág.
 - Beszélni szeretnék vele valamiről. Van egy ötletem, de lehet, hogy hülyeség, és először Thalia véleményét kérném ki róla. Vagy nem abban egyeztünk meg a héten, hogy azért lesz a Szövetségesünk, mert okos? 
 - De. Gyerünk, skacok, menjünk. - Mondja Marvel - szokás szerint - vigyorogva.  Csendben megvárjuk a következő liftet, majd Cato-val felmegyünk az erkélyre. Amikor kinyílik a liftajtó, hideg fuvallat legyezi az arcom. Mélyen belélegzem a levegőt.
 - Olyan jó idefent! - Mondom, miközben a korláthoz sétálunk.
 - Én is szeretem ezt a helyet. Kár, hogy nem előbb hoztalak fel ide. - Mondja Cato, majd átkarol. A vállára hajtom a fejem. Egy darabig egyikünk sem szól semmit, csak bámulunk ki a fejünkből. Cato töri meg végül a csendet.
 - Tényleg a mi hasznunkra is válhat Peeta bejelentése. - Mondja. - A kapitóliumiaknak tetszett, amit mondott. Ha ők eljátszék a szerelmes gerlepárt, akkor mi, akik tényleg szeretjük egymást, szintén esélyesek vagyunnk. Nem kell majd palástolnunk az érzéseinket, úgy értem.
 - Teljesen egyetértek veled. - Mondom, majd feléje fordulok. Belenézek Cato gyönyörű, kék szemeibe. - Szeretlek. - Suttogom. - És ezt még a Kapitólium sem veheti el tőlem.
 - Én is szeretlek, Thalia. - Súgja ő is, majd megcsókol. Legszívesebben belefagynék ebbe a pillanatba, de nem lehet. Nem vagyunk egy átlagos páros, még csak nem is egy Körzetből származunk. 
 - Mennünk kell, mielőtt még keresni kezdenének minket. Illetve jól esne még egy nyugodt éjszaka sz Aréna előtt. - Súgom Cato-nak, miközben a mellkasára hajtom a fejem. Az ingén keresztül érzem szíve dobogását.
 - Tudom. De egy jó éjt puszi még belefér, hercegnő. - Válaszolja. Elhúzódom tőle egy kicsit.
 - Hercegnő? Ennyire kényes vagyok? - Mondom összeráncolt szemöldökkel. Meglepve néz rám.
 - Nem úgy értettem! Arra gondoltam, hogy olyan szép vagy ebben a halványkék ruhában, mint egy jégből faragott hercegnő.
 - Ó! Bocsáss meg. - Mondom, bár egy kicsit kényelmetlenül érzem magam.
 - De a jó éjt puszit ettől még megkapom, ugye? - Kérdezi csintalanul Cato, mire megpuszilom az arcát.
 - Jó éjt, Cato. - A fiú megint puhán megcsókol. 
 - Neked is, Thalia. - Kézen fogva a lifthez vezet, de nem száll be velem. Feltűnő lenne, ha egyszerre szállnánk be, ezért a következővel megy majd le. A harmadik emeleten kiszállok, és gyorsan a szobámba settenkedem. Szerencsére nem lát meg senki. Gyorsan lefürdöm és pizsamába bújok. Olyan érzésem van, hogy lehet, hogy ma fürdök utoljára életemben. De ez még majd elválik. Bebújok az ágyba. Kicsivel később hangokat hallok:
 - Nem tűnhetett csak úgy el! 
 - A szobájában nézted már? - Nyílik az ajtó, a halovány fénycsí vetül a padlóra. Azt tettetem, hogy alszom. Valószínűleg sikerült, mert az illetők elmennek a szobámtól.
*****************************************************************************************************
Végigaludtam az éjszakát. Hajnali hatkor megszólalt egy kis csengő. Erre azonnal felriadtam. Egy pillanatig még azt sem tudtam, hol vagyok. De aztán megláttam egy kikészített ruhát, hajcsatokat, hajgumiak, és... a vigyorgó Antonius Flickerman-t. 
 - Jó reggel, álomszuszék! Gyorsan szedd rendbe magad, mert ma már elindultok az Arénába! - Mindezt olyan vidáman mondja, hogy legszívesebben felpofoznám. Hogy lehet annak örülni, hogy gyilkosokká változtatnak gyerekeket, hogy 23 gyerek az elkövetkező hét során (remélhetőleg) nem túl fájdalmas halált fog halni? Hogy több tucat síró hozzátartozó nem látja viszont valamelyik rokonát? Ezt nem vagyok képes felfogni! Végül egy szót sem szólok, csak a lehető leggyorsabban bevonulok a fürdőszobámba a ruhákkal. Ezek szerint ez lesz a kötelező viselet az Arénában: fekete nadrág, fekete rövidujjú póló, egy pár fekete bakancs, meg egy szürke szegélyű, fekete kabát, aminek a gallérján a hármas szám virít pirossal. Amint kiérek, Antonius Kontyba tűzi a hajam - nagymennyiségű konytűvel és hajgumival.
 - Beetee ötlete volt, igaz? Ezek mindenképp velem jönnek az Arénába. - Mutatok a kész kontyomra. Antonius bólint.
 - Most már indulnunk kell. - Hallatszik az ajtón kívülről Beetee hangja. - Nem várhatunk tovább! Thalia majd eszik valamit útközben. - Kilépek a szobámből, és valaki a kezembe nyom egy szendvicset. Gyorsan és kedvetlenül elmajszolom. Semmi kedvem bemenni az Arénába, és gyerekeket ölni. De kinek van? Ez nem szabadon választható elfoglaltság. Legalábbis nekem nem. Egy légpárnás repülővel visznek az indítóállomásra. Csak Antonius van mellettem, aki folyton az esélyeimről, meg a tegnapi interjúkról, és a "12. Körzet szerelmes angyalkáiról" csacsog. Majd megőrjít, de még mindig jobb a duruzsolására figyelni, mint azon agyalni, milyen lesz az Aréna, és hogy megérem-e a holnapot.
 - Jaj, majd el felejtem! - Kiált fel Antonius, miután megérkezünk az indítóállomásra. - Beetee azt mondta, az egy dolog, amit legálisan bevihetsz, ez a gyűrű lesz. Leellenőrizték, nincs vele semmi baj. - Azzal a férfi egy hosszú drótot kap ki a zsebéből, majd óvatosan az egyik ujjam köré tekeri. Így tényleg gyűrűnek tűnik. - Azt mondta a Mentorod, hogy jól fog majd jönni az Arénában, csakúgy, mint a hajtűid. Azokat is engedélyezte a Kapitólium, meg a három hajgumit is. Ezekből már tudsz majd valamit csinálni, ugye? - Bólintok.
 - Kérem, szálljon be a liftbe. - Mondja egy monoton géphang. Liftet sehol sem látok, de Antonius beterel egy üvegcsőbe. Az ajtó rám zárul. - Boldog Viadalt mindenkinek, és soha ne hagyjon el benneteket a remény. - Folytatja a géphang, majd emelkedni kezdek. Egy mezőn találom magam. - 60 másodperc a 74. Éhezők Viadalának kezdetéig. - Mondja a géphang. A mező közepén áll a Bőségszaru. A tetején kijelző számolja vissza a másodperceket. 
55.
A tisztást erdő veszi körül, az egyik irányban hegyek körvonalazódnak a távolban, a másik irányban valami - talán egy tó? - csillog.
50.
Tőlem balra a rókaképű lány az ötödikből, Tirana áll. Egy pillanatra rám néz, kimondatlan kérdés a szemében: Megpróbálhatok majd lopni a Hivatásosaktól? Te is velük vagy, nem? Kettőt bólintok, majd jobbra fordulok.
40.
A jobb oldalamon Cato áll. Rám pillant, majd elmosolyodik. Visszamosolygok rá.
30.
Már csak fél perc! Valaki szövegelni kezd, de nem figyelek rá. A készletek nagyja a Bőségszaru közepében van, de értéktelenebb dolgok hevernek körülötte, minél kijjebb, annál értéktelenebb.
20.
Megláom Katniss-t. Félig takarja a Bőségszaru. Mellette áll a kis Ruta a 11.-ből. Pablo-t, Clove-ot, és Marvel-t nem látom. Glimmer mellett Peeta áll, ők is épphogy látszódnak a túloldalon. 
10.
A cuccok közt van egy tekercs vezeték, és drótgubókat is látok elszórva a földön.
9.
Most már biztos, hogy nem futok el. A Hivatásosak a Szövetségeseim.
8.
Vajon képes leszek bárkit is megölni?
7.
Miért nekem kellett ide kerülnöm? Tavaly Camille, most meg én... Remélem nem halok meg.
6.
A Szövetségeseim megígérték, hogy vigyáznak majd rám.
5.
Jaj de hiányzik az árvaház, pedig nem hittem volna, hogy van annál rosszabb hely!
4.
Összpontosíts! Menedékhelyet kell keresnem!
3.
Nem! Nem hagyhatom, hogy csak a Szövetségeseim harcoljanak!
2.
Ez ugye csak egy rémálom? Mindjárt felébredek...
1.
Ez nem álom. Ez a kőkemény, rideg, kegyetlen valóság.
Valahol megszólal egy gong. A 74. Éhezők Viadala kezdetét vette.