26. fejezet - Cato

Hát, az elmúlt két-három napban nem sok minden történt. Clove rendszeresen eljárt vadászni, hozott is nekünk friss húst. Sajnos egyikünk se valami nagy szakács, úgyhogy csak megpirítottuk őket egy sebtiben összehordott tábortűz fölött. Főleg madarak voltak, fácán például, de egyszer két nyúlon osztoztunk. Thalia ötlete volt, hogy ne nyúljunk addig a készleteinkhez túlzottan, ameddig nem feltétlenül szükséges. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyenek, mint takarékoskodás eszébe jutottak. Ha rajtam múlott volna, mindent felfalok néhány nap alatt. Tegnap este Marvel lehorgasztott fejjel visszatért, és visszakéredzkedett Szövetségünkbe. Természetesen visszaengedtük. Elmesélte, miként kereste a többi Kiválasztottat, eredménytelenül, többnyire. Egyedül a bikatermetű, fekete srácot találta meg a 11-esből, azonban inkább nem hívta ki, csak megfigyelte, azt visszajött. Az Aréna túl felén garázdálkodik éppen, úgyhogy minket egyelőre nem zaklat. Thalia viszont kedvesebb és aranyosabb, mint valaha. Biztos közrejátszik az is, hogy végre nem kell titkolóznunk. Ha nagyon elmerülünk egymás nézegetésében, akkor Pablo köhögni szokott, Clove meg fuldokló hangot hallat, és azt mondja, menjünk ki inkább az erdőbe "mocskos dolgokat művelni" egymással. Nem értem, mi a bajuk a csókolózással. Mindenesetre ez tűnik életem néhány legboldogabb napjának. 
 - Mi a fene?! - Marvel üvöltése riaszt fel gondolataimból. Azonnal felpattanok, és meglátom, mire célzott. Az erdőből füst száll fel, nem túl messzire tőlünk. Aztán megjelenik egy újabb füstnyaláb.
 - Azt akarják, hogy odamenjünk. - Suttogja Thalia. - Biztos csapda! Lehet, hogy mégis összeszövetkeztek ellenünk...
 - Akkor is oda kell, hogy menjünk. - Mondja Clove. - Meg kell ölnünk a többi Kiválasztottat. Ennél jobb esélyünk nem nagyon lesz rá.
 - És mi van, ha csak el akarnak csalni minket innen? Hogy megtámadják a tornyunk? - Teszi fel a kérdést Thalia.
 - Akkor itt a terv. - Veszem kezembe az irányítást. - Pablo itt marad, védeni a tornyot. Én Thalia-val lecsekkolom az első tüzet. Clove, Marvel tiétek a másik.
 - Te megbízol ebben a kölyökben? - Kérdezi Marvel hitetlenkedve, állával Pablo felé bökve. Cato megvonja a vállát.
 - Annyira nem, hogy engedjem, hogy Clove-val együtt menjen lecsekkolni a tüzet. - Farkasszemet nézek Marvellel. Végül a srác gunyorosan vigyorogva elfordul.
 - Oké. Akkor menjünk, öldököljünk. Na, gyere Clove. - Azzal a fiú az egyik füstnyaláb felé indul. Clove a fejét csóválja.
 - Sok szerencsét nektek. - Mondja.
 - Nektek is. Próbáljatok nem meghalni. - Mondom. A füstnyalábokat figyelem. Mi van, ha tényleg igaza van Thalia-nak? Ez az egész egy agyafúrt csapda lenne? 
 - Megpróbálok kezdeni Marvel-lel valamit. Mióta Glimmer meghalt, irányíthatatlan. - Azzal Clove Marvel után baktat.
 - Sok sikert! - Kiált utána Thalia. Clove azonban meg sem fordul, csak megy tovább. Munka van, nem szórakozni vagyunk itt. 
 - Gyere. - Mondom Thalia-nak. Megmozgatom a vállaimat, ellenőrzöm a fegyvereimet. Két egykezes kard, pipa. Egy pallos a háton, erősen felcsatolva, pipa. Thalia az egyik kezében kést szorongat, aminek a végén a kis huzalokból kézműveskedett görgő van. Ideges, szemmel láthatóan. Szeretném megnyugtatni, de nem tehetem. Munka van, nem szórakozás. Ha életben akarunk maradni, ölnünk kell. Megfogom a lány kezét és elindulok vele a mi füstünk felé. Pablo szalutál nekem egyet, mikor elhaladok mellette. A francba, ez a kölyök még mindig azt hiszi, hogy ez egy játék?!
 - Nyugi. - Suttogja Thalia. - Thresh-en kívül nincs más, aki túlzott fenyegetést jelentene ránk, nem? A lány a 12-esből talán, de róla nem tudunk semmit. A másik két lány nem harcos, Peeta pedig sebesült. Nem ezt mesélted? Amúgy ő sem valami gyilkos alkat.
 - De pont ez az. Az ismeretlentől fél az ember. - Mondom. Thalia elkapja rólam a tekintetét, inkább az erdőt kémleli körülöttünk. Megérkezünk a füst forrásához. Intek Thalia-nak, hogy lapuljon az egyik fához. A kis tisztás közepén egy tábortűz ég, rajta friss levelek, hogy sok füstöt árasszon. Tehát valaki tervezetten rakta ide. Óvatosan körüljárok, a földet figyelem, nyomok után kutatva. Miért nem figyeltem soha túlzottan, amikor a nyomkövetésről volt szó! 
 - Nincs itt már senki. - Szólal meg ekkor Thalia. - Csak ketten vannak Szövetségben. Esetleg hárman, de a harmadik mozgásképtelen, ha igaz, amit arról mondtál, mennyire sebezted meg. Néhány nap alatt Peeta nem tud talpra állni egy olyan sebbel. Thresh-nek el kellett volna indulnia Marvel után, ha most itt lenne, de Marvel mondta, hogy nem tette, tehát még nem érhetett ide, ha egyáltalán elindult errefelé. Tirana... a rókaképű mármint... róla tudom, hogy nincs ebben benne. Tehát marad Ruta és Katniss. 
 - Mi van a rókaképűvel? - Kérdezem hátrafordulva. Van valami, amit nem mondd el nekem. Amikor a lány kék szemeiben enyhe bűntudatot látok csillogni, teljesen bebizonyosodik sejtésem.
- Cato... ne legyél rám dühös. - Kéri Thalia esdekelve. Idegességemben beletúrok a hajamba.
 - Ha nem mondod el, amit rejtegetsz, csak még mérgesebb leszek. Mi van a rókaképűvel az 5. Körzetből? - Thalia mag elé mered a földre. Egy perc múlva halkan megszólal.
 - Egyezményt kötöttem vele. Folyton a nyomunkban jár, és mindig "kinn felejtettem" néhány maradékot az étkezéseinkből. Ő aztán éjszaka beosont, és elvitte. Nem szövetkezik senkivel, csak életben akar maradni. - Mikor felnéz, látom, hogy a sírás szélén áll. Odalépek hozzá, és nevetve megölelem.
 - Ne már, nem kell ezen sírni. Semmi baj nincs ezzel. Azt hittem, már a hátam mögött azon vagytok ti ketten okostojások, hogy hogyan szúrjatok hátba.
 - Akkor nem is vagy mérges? - Kérdezi hitetlenkedve.
 - Dehogynem. Egy kicsit az vagyok, de ez nem egy égbekiáltó bűn. Azt hittem, de tényleg, hogy ennél sokkal komolyabbról van szó. - Elengedem Thalia-t, és hátrébb lépek. Látom, a szemében a megkönnyebbülést. - De nagyon remélem, hogy innentől kezdve mindent elmondasz nekem. Jó?
 - Igen. - Mondja. - Mindent.
 - Remélem, hogy igazat beszélsz. - Mondom, de érzem, hogy a szám akaratlanul is mosolyra húzódik.
 - Persze. - Válaszolja Thalia, és közelebb lép. Felnéz rám, és megcsókol. Egy pillanat nem telik belé, és visszacsókolom. Annyira jó érzés beszívnom a haja illatát, érezni ajkai ízét, ahogy az enyémhez préselődnek... Hirtelen egy óriási robbanás hallatszik nem túl távolról. Thalia ijedten elhúzódik tőlem.
 - A torony... - Suttogja.